Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ritka ünnepélyt ünnepelt Szárazd

297 zetet a kulcs elkészítésénél is. Noha egyenlő a jog min­den egyháztagra nézve : azért még se legyen egyenlő a kötelesség is. A kinek több adatott, attól több is köve­teltetik. A kivetési kulcs ennélfogva a következőleg álla­píttatott meg s fogadtatott el: 1. adó forint; 2. házaspár; 3. gyónó lélek száma után. Igy az igazságnak és a mél­tányosságnak is elég lett téve. Ily üdvös előintézkedés folytán a gyülekezet már 1887­ben temploma tetőzetének s tornya felső részének lebontá­sához s újra felépítéséhez foghatott. A templom falazatát 5 méterrel meghosszabbíttatta s 60 cm.-rel magasabbra emeltette, uj karzattal ellátta, tornyát kiépíttette s bádog­gal bevonatta, orgonáját renováltatta, adakozó hívek csil­lárt vettek s bársony terítővel felruházták az oltárt. Ily szép és megható módon készült Szárazd evang. gyüleke­zete temploma felszenteltetésének 100-dik évfordulójára 1888. augusztus 10-dik napjára bizonyságául annak, hogy hírhedt protestáns szegénységünk daczára is még él és működik az evangyéliomi hit által élesztett erő, akarat és áldozatkészség, melyek még e rideg és anyagias gondolko­zású korban is csodákat mivelnek. Elérkezett a várva várt augusztus 10-dike. Ünnepi öltönyt vett a falu összes népe, sőt nemcsak ez, hanem a környékből és a messze távolból is meghívott s megjelent vendégek nagy serege, melyből — fájó szívvel kell mon­danom — hiányzott különösen Egy, kit Szárazd összes népe velünk meghívottakkal együtt szívből óhajtott volna üdvözölni e magasztos ünnepély alkalmával. Nem hallgat­hatom el ez Egynek nevét, nem más O, mint a tolna­baranya-somogyi evang. egyházmegye lelkészi karának Nestora, ntü. Bergmann Lajos, izményi evang. lelkész, Szárazd szülöttje, lévén itt atyja válságos időkben 54 éven át a gyülekezetnek felejthetlen hű lelkipásztora. Pont 10 órakor megszólalt a három harang hívó ércz­hangja, nem soká kellett szólnia, mert már telisded teli volt ez a mintegy újonnan épült csinos templom, alig hatol­hatott át a 4 lelkész az ünneplő közönségen. A helyek elfoglalása után megszólalt az orgona s utánna a gyülekezet éneke. Teljes szívvel és lélekkel énekel e gyülekezet, a mi nála különben hagyományos, csak egy a nagy kár, a mi megszívlelni való, t. i. éneklése nagyon vontatott, a min, nézetem szerint, könnyen volna segíthető. A bekezdő ének harmadik verse végén ntü. Bauer Adolf, hidegkúti evang. lelkész úr s egyházmegyénknek mélyen tisztelt s szeretett főesperese lépett az oltár elé s egy gyönyörű s mélyen megható verses imával s az alka­lomszerű 100-dik zsoltár felolvasásával nyitotta meg tulajdon­képen az ünnepélyt. Ezután ismét megszólalt az orgona s következett a főének, melynek negyedik versénél Szárazd­nak lelkésze tiszt. Torda Lajos úr lépett a szószékre s rövid megható, az ünnepi hangulatot nagyban emelő be­vezetés után felolvasta az ezen alkalomra választott alap­igéket, melyek irvák a 78-dik zsoltárnak 1—7 verseiben. Ezen igék alapján ünnepi szónoklatát ekkép disponálta : thema : „Lasset uns heute ein Denkmal errichten in unseren Herzen!" — részek: „dass uns erinnere 1. an die Vergan­genheit, welche ist ein Zeugniss von der Gnade des Herrn ; 2. an die frommen Entschlüsse, welche heute gefasst werden ; 3. an die selige Hoffnung, welche auf den Herrn soll ge­setzt sein." Megragadóan szólt a lelkész híveihez, majd a szigor, majd a szeretet hangjan siijtván a sújtandókat, — mint a kornak fattyú hajtásait és kiemelve a kiemelendő­ket, melyek az emberiség üdvét előmozdítják és Istennek dicsőségére szolgálnak. Ha a hivek nemcsak hallgatták hit­től áthatott lelkészük szavát, hanem egyúttal meg is tart­ják, úgy Istennek áldása leend e gyülekezeten, melyért lel­késze oly megható szép záróimájában könyörgött a minden áldások kútforrásához, az Istenhez. Következett ezután egy énekvers, melynek végén tiszt. Becht Henrik, szintén Szárazd szülöttje, jelenleg mekényesi evang. lelkész, lépett az oltár elé és felolvasta a gyülekezet történetét rövid kivonatban. Tán nem lesz érdek nélküli ezen történetből a következőket megemlíteni: Szárazd, mely azelőtt „Säräts" puszta név alatt fordul elő, megalapíttatott 1737. május 5-dikén először „Kétyi" lako­sok által, miután erre engedélyt nyertek „Mänesterly" „Säräts" pusztájának birtokosától, ki egyúttal Tolna vár­megyének főkapitánya is volt. Később bevándoroltak egyes családok a németországi tartományokból is. A megszállók között voltak róm. katholÍRusok is, de ezek idővel elván­doroltak, úgy hogy Szárazd gyülekezete már három tized óta tiszta evang. vallású. Eleinte a róm. kath. Szakadáth­hoz voltak filiálizálva, a József-féle türelmi rendelet után pedig a gyönki evang. gyülekezethez lettek beosztva, mig végre 1789. első lelkészüket, Ullrich Immanuel személyé­ben — ki németországi születésű volt —• megválasztván — önállóvá lett a gyülekezet. Ezen első lelkésze már 1793-ban elhalt, mire második lelkészül a soproni születésű Berg­mann Theophilt hivták meg 1794. elején, kinek áldásos lelkipásztorkodása kiterjedt egészen az 1847-dik esztendő végéig. — Utána következett Borbély Lajos Gusztáv 1847—1883. május 10-ig. 1854—1859-ig volt két helyet­tese, t. i. Martin Jakab, ki 25 éves korában elhunyt és Réder Péter, ki szintén fiatalon költözött el az élők sorá­ból. T. Borbély Lajos Gusztáv után megválasztották tiszt. Becht Henriket 1883. junius 17-dikén, de ez 1884. okto­ber 24. a mekényesi gyülekezet által megválasztatván — a gyülekezet köréből eltávozott, mire megválasztották jelen­legi lelkészüket, tiszt. Torda Lajos urat, kinek a gyüleke­zetbeni továbbra működését is tegye áldásossá a mindene­ket megszentelő Isten. — Tanítója mindössze 14 volt. — A történet felolvasása után következett újra egy énekvers, mely alatt nagyt. főesperes urunk az oltár elé lépett el­mondván egy rövid kis záróimát és a végáldást. Követke­zett az úri szent vacsora kiosztása. Ezt végezte nagytiszt. Graf József, bonyhádi evang. lelkész úr egy alázatra intő de vigasztalást nyújtó rövid, de velős beszédkének előre­bocsátásával, a milyeneket szeretve tisztelt Graf úrtól már megszoktunk s örömmel hallgatunk. Ezzel bezáródott a szivet teljes mélyében megható s a hivő lelket felemelő, felüdítő templomi ünnepély. Ezek után szétoszlott a hivek serege, kiki magával vivén kedves vendégét. A tiszt, lelkész urakat tiszt. Torda Lajos lelkész úr kedves nejével együtt szives megvendégelésre várva az elmultak után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom