Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ritka ünnepélyt ünnepelt Szárazd

297 zetet a kulcs elkészítésénél is. Noha egyenlő a jog minden egyháztagra nézve : azért még se legyen egyenlő a kötelesség is. A kinek több adatott, attól több is követeltetik. A kivetési kulcs ennélfogva a következőleg állapíttatott meg s fogadtatott el: 1. adó forint; 2. házaspár; 3. gyónó lélek száma után. Igy az igazságnak és a méltányosságnak is elég lett téve. Ily üdvös előintézkedés folytán a gyülekezet már 1887ben temploma tetőzetének s tornya felső részének lebontásához s újra felépítéséhez foghatott. A templom falazatát 5 méterrel meghosszabbíttatta s 60 cm.-rel magasabbra emeltette, uj karzattal ellátta, tornyát kiépíttette s bádoggal bevonatta, orgonáját renováltatta, adakozó hívek csillárt vettek s bársony terítővel felruházták az oltárt. Ily szép és megható módon készült Szárazd evang. gyülekezete temploma felszenteltetésének 100-dik évfordulójára 1888. augusztus 10-dik napjára bizonyságául annak, hogy hírhedt protestáns szegénységünk daczára is még él és működik az evangyéliomi hit által élesztett erő, akarat és áldozatkészség, melyek még e rideg és anyagias gondolkozású korban is csodákat mivelnek. Elérkezett a várva várt augusztus 10-dike. Ünnepi öltönyt vett a falu összes népe, sőt nemcsak ez, hanem a környékből és a messze távolból is meghívott s megjelent vendégek nagy serege, melyből — fájó szívvel kell mondanom — hiányzott különösen Egy, kit Szárazd összes népe velünk meghívottakkal együtt szívből óhajtott volna üdvözölni e magasztos ünnepély alkalmával. Nem hallgathatom el ez Egynek nevét, nem más O, mint a tolnabaranya-somogyi evang. egyházmegye lelkészi karának Nestora, ntü. Bergmann Lajos, izményi evang. lelkész, Szárazd szülöttje, lévén itt atyja válságos időkben 54 éven át a gyülekezetnek felejthetlen hű lelkipásztora. Pont 10 órakor megszólalt a három harang hívó érczhangja, nem soká kellett szólnia, mert már telisded teli volt ez a mintegy újonnan épült csinos templom, alig hatolhatott át a 4 lelkész az ünneplő közönségen. A helyek elfoglalása után megszólalt az orgona s utánna a gyülekezet éneke. Teljes szívvel és lélekkel énekel e gyülekezet, a mi nála különben hagyományos, csak egy a nagy kár, a mi megszívlelni való, t. i. éneklése nagyon vontatott, a min, nézetem szerint, könnyen volna segíthető. A bekezdő ének harmadik verse végén ntü. Bauer Adolf, hidegkúti evang. lelkész úr s egyházmegyénknek mélyen tisztelt s szeretett főesperese lépett az oltár elé s egy gyönyörű s mélyen megható verses imával s az alkalomszerű 100-dik zsoltár felolvasásával nyitotta meg tulajdonképen az ünnepélyt. Ezután ismét megszólalt az orgona s következett a főének, melynek negyedik versénél Szárazdnak lelkésze tiszt. Torda Lajos úr lépett a szószékre s rövid megható, az ünnepi hangulatot nagyban emelő bevezetés után felolvasta az ezen alkalomra választott alapigéket, melyek irvák a 78-dik zsoltárnak 1—7 verseiben. Ezen igék alapján ünnepi szónoklatát ekkép disponálta : thema : „Lasset uns heute ein Denkmal errichten in unseren Herzen!" — részek: „dass uns erinnere 1. an die Vergangenheit, welche ist ein Zeugniss von der Gnade des Herrn ; 2. an die frommen Entschlüsse, welche heute gefasst werden ; 3. an die selige Hoffnung, welche auf den Herrn soll gesetzt sein." Megragadóan szólt a lelkész híveihez, majd a szigor, majd a szeretet hangjan siijtván a sújtandókat, — mint a kornak fattyú hajtásait és kiemelve a kiemelendőket, melyek az emberiség üdvét előmozdítják és Istennek dicsőségére szolgálnak. Ha a hivek nemcsak hallgatták hittől áthatott lelkészük szavát, hanem egyúttal meg is tartják, úgy Istennek áldása leend e gyülekezeten, melyért lelkésze oly megható szép záróimájában könyörgött a minden áldások kútforrásához, az Istenhez. Következett ezután egy énekvers, melynek végén tiszt. Becht Henrik, szintén Szárazd szülöttje, jelenleg mekényesi evang. lelkész, lépett az oltár elé és felolvasta a gyülekezet történetét rövid kivonatban. Tán nem lesz érdek nélküli ezen történetből a következőket megemlíteni: Szárazd, mely azelőtt „Säräts" puszta név alatt fordul elő, megalapíttatott 1737. május 5-dikén először „Kétyi" lakosok által, miután erre engedélyt nyertek „Mänesterly" „Säräts" pusztájának birtokosától, ki egyúttal Tolna vármegyének főkapitánya is volt. Később bevándoroltak egyes családok a németországi tartományokból is. A megszállók között voltak róm. katholÍRusok is, de ezek idővel elvándoroltak, úgy hogy Szárazd gyülekezete már három tized óta tiszta evang. vallású. Eleinte a róm. kath. Szakadáthhoz voltak filiálizálva, a József-féle türelmi rendelet után pedig a gyönki evang. gyülekezethez lettek beosztva, mig végre 1789. első lelkészüket, Ullrich Immanuel személyében — ki németországi születésű volt —• megválasztván — önállóvá lett a gyülekezet. Ezen első lelkésze már 1793-ban elhalt, mire második lelkészül a soproni születésű Bergmann Theophilt hivták meg 1794. elején, kinek áldásos lelkipásztorkodása kiterjedt egészen az 1847-dik esztendő végéig. — Utána következett Borbély Lajos Gusztáv 1847—1883. május 10-ig. 1854—1859-ig volt két helyettese, t. i. Martin Jakab, ki 25 éves korában elhunyt és Réder Péter, ki szintén fiatalon költözött el az élők sorából. T. Borbély Lajos Gusztáv után megválasztották tiszt. Becht Henriket 1883. junius 17-dikén, de ez 1884. oktober 24. a mekényesi gyülekezet által megválasztatván — a gyülekezet köréből eltávozott, mire megválasztották jelenlegi lelkészüket, tiszt. Torda Lajos urat, kinek a gyülekezetbeni továbbra működését is tegye áldásossá a mindeneket megszentelő Isten. — Tanítója mindössze 14 volt. — A történet felolvasása után következett újra egy énekvers, mely alatt nagyt. főesperes urunk az oltár elé lépett elmondván egy rövid kis záróimát és a végáldást. Következett az úri szent vacsora kiosztása. Ezt végezte nagytiszt. Graf József, bonyhádi evang. lelkész úr egy alázatra intő de vigasztalást nyújtó rövid, de velős beszédkének előrebocsátásával, a milyeneket szeretve tisztelt Graf úrtól már megszoktunk s örömmel hallgatunk. Ezzel bezáródott a szivet teljes mélyében megható s a hivő lelket felemelő, felüdítő templomi ünnepély. Ezek után szétoszlott a hivek serege, kiki magával vivén kedves vendégét. A tiszt, lelkész urakat tiszt. Torda Lajos lelkész úr kedves nejével együtt szives megvendégelésre várva az elmultak után.