Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület (–l.)

294 rágaszkodunk, s e ragaszkodásunkat az alattvalói hűség érzelmeivel a legbensőbb öszhangban tudjuk ; — másfelül azonban a német nyelvnek, mint vallási és tudományi irodalmunk főbb eredeti nyelvének — nagy hasznát és szükségét önként bevallván : e tekintetért oly sikerig fogjuk azt, jelesül felgymnásiumunkban taníttatni, hogy a VIII. osztályból kikerülendő nevendékeink a német nyelvnek szó és Írásbeli használatára ezentúl kellően képesítve legyenek .... (Folyt, köv.) , „Hazafisági nyilatkozat". Minap az „Evang. Egyház és Iskolá"-ban böngészve, szemem a lieblingi egyház pályázati hirdeté- sének egyik feltételén botlott meg. A nevezett egyházban ugyanis új tanítói állomás szerveztetett, s azt pályázat utján akarja betölteni, s a feltételek között legelső helyen ez áll : „a megválasztott hazafi sági nyilatkozatot tartozik aláírni. " Nem egyszer hallottam, hogy egyik-másik főesperes, szabályszerűen és törvényesen megválasztott lelkészek hiványait nem szokta addig megerősíteni és kiadni, a mig azok, az eléjök tett „nyilatkozatot" ; alá nem írták. E példa után indulva sok pap és egyház, hasonlóképen jár el káplánjaival és tanítói- i val szemben. Ama néhány nyilatkozat-kérés és -adás, a melyekről eddig tudomásom van, egész csendben történt, a főesperes, illetőleg a helyi lelkész hivatalos szobájában, mondhatnók a nyilvánosságnak teljes kizárásával. Nem úgy a jelen esetben, itt nyilvánosan tudtára adatik mindenkinek, hogy a megválasztott — kivétel nélkül — hazafisági nyilatkozatot tartozik aláírni. Megragadom a kínálkozó alkalmat, s itt nyilvánosan hozzászólok egyházainkban lábrakapott, ezen divatos szokáshoz. Legelső megjegyzésem rá az, hogy az ilyen nyilatkozat kérésnek és adásnak, az egyházi utasításokban, törvényekben semminő alapja sincsen. A tanítótól megkívántatik, hogy józan- és jámboréletű legyen, hogy az egyháznak élő tagja s a hazának hű fia legyen, s ezt mind nemcsak szóval Ígérnie, de esküvel megpecsételnie kell; de hogy mind ezekről külön-külön nyilatkozatot adjon, az nincs sehol sem meghagyva, sem megengedve. Megengedem, hogy a lieblingi egyház azon szomorú tapasztalatra jutott, hogy tanítóink között vannak nem hazafiak is, ez azonban még nem ok arra, hogy az újonnan megválasztott tanítóktól hazafisági nyilatkozatot kérjen. Más egyháznak ismét az lehet a tapasztalata, hogy tanítóink között vannak istentagadók; és ismét másnak, hogy részegesek stb. ezek aztán ép olyan jogon követelhetnék, hogy a megválasztott tartozik nyilatkozatot adni magáról, hogy nem lesz istentagadó, nem részeges stb. Hova vezetne ez? De ez még hagyján, csak aztán annak a nyilatkozatnak valami kötelező ereje, valami értéke lenne De nincsen. A kit Ígérete, tett esküje nem bir megtartani e hazának, azt e nyilatkozata sem tartja meg. A ki egy darabka kenyérért felhagy hazaellenes üzelmeivel, az ha valaki nagyobb darabot mutat neki, újra az lesz, a mi volt. Tegyük föl azonban, hogy valaki aláír ilyen nyilatkozatot, és nyugodtan tovább bujtogat a haza ellen. Lehet-e adott nyilatkozatával bevágni az útját? Tagadom. Be kell panaszolni a felsőbbségnek épen úgy, mint ha nem adott volna nyilatkozatot magáról, és a biróság, ha rábizonyodik a vád, elfogja ítélni, csak úgy mint azt, a ki nem nyilatkozott. Nincs az a biróság széles e hazában sem egyházi, sem politikai, a mely Ítélethozatalában ilyen nyilatkozatokra támaszkodnék. Minden ember hűséggel tartozik e hazának, akár adott magáról nyilatkozatot, akár nem, s a ki az ellen vét, az egyformán büntettetik. Az egész „hazafisági nyilatkozat" nem ér semmit, haszontalan rongy papiros az egész. A mi azonban még ennél is nagyobb baj, hogy lealázó az egyház szolgáira, lelkészekre csak úgy, mint tanítókra. Eleve föltenni s hirdetni róluk, hogy nem megbízható emberek, hogy hazaárulók. Mintha hallanám három felől is egyszerre, hogy az ilyen nyilatkozat kérés csak a gyanúsokkal, csak a megbélyegzettekkel szemben van szokásban. Tessék csak megolvasni a lieblingi egyház lelkészének hirdetését — 29. szám, 236. lap — az mást mond. Mert az fel nem tehető, hogy csupa megbélyegzett ember számára irta volna ki a pályázatot. De elfogadom az ellenvetést, nem térek ki előle. A megbélyegzett emberek — egyetemes gyűlés határozata — egyházunkban meg nem választhatók sem papnak, sem tanítónak, sem egyházfelügyelőnek, hogy ha pedig hivataloskodásuk alatt kompromittálnák magokat, akkor is kiakolbólítandók. Ha valaki kompromittálva van, nem szabad őt megválasztani, ha pedig nincs, akkor minek őt ilyen módon megbélyegezni, kompromittálni? Külömben is önérzetes, jellemes ember, legyen az hazafi vagy nem, ilyen nyilatkozatot soha sem fog aláírni. Nem is valók ezek a nyilatkozatok másra, csak hogy a protestáns papokból és tanítókból kiöljék az önérzetet és jellemet. Azért én az egész eljárást protestáns szababságunkkal való visszaélésnek nevezem, s kívánatos volna, ha intéző köreink idejekorán bevágnák útját. Hurtay György, evang. lelkész. itiflll* A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület f. hó 22. és 23-ik napjain tartotta ez évi közgyűlését Sopronban. — A kerületi képviselők, világiak és egyháziak egyaránt, igen szép számmal gyülekeztek össze. Különösen örömére szolgált azonban mindenkinek s a gyűlés egész menetére emelő hatással volt mélt. Káldy Gyula úrnak, az egyházkerület általánosan tisztelt és szeretett, buzgó felügyelőjének megjelenése, ki megtört egészségi állapota daczára a szokott tapintattal és meleg érdeklődéssel vezette elejétől végig a gyűlés tanácskozásait. Bizonyára szive mélyéből osztotta azért a gyűlés minden tagja Főtszt. Püspök úrnak imaszerű óhajtását, midőn a gyűlés végén emelkedett fohászban kérte az Istent, hogy adja vissza szeretett Felügye-