Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A pestmegyei esperesség pártfogása alatt álló aszódi gymnasium

286 házát hőn szerető evangelikus ember — kötelességet vélek teljesíteni, a midőn ez intézet érdekében egy módozatot bátorkodom az illetők becses figyelmébe ajánlani. Az intézet — a mint tudom — az aszódi egyházé s mint ilyen a pestmegyei esperesség pártfogása alatt áll. Az esperesség pártfogása eddig — biztos forrásból nyert informatio szerint — abból állott, hogy az intézet segélyezése tekintetéből közgyűlésein hozott szebbnél szebb határozatokat, de anyagilag — kivévén 3—4 egyháznak évenkénti adományát, mely a gymnasiumi évi értesítő szerint 24—30 frtot tesz — nem segélyezte. így az intézet az esperesség pártfogósága mellett is önmagára lett hagyva. De még sem ! Az isteni gondviselés, mely a jó ügyet veszni sohasem engedi, rendelt számára egy mentőt, aki önfeláldozó apostolként buzdítva, kérve, áldozva, az ősök szellemét követő egyének segítségével oda tudta vinni ezen — a protestantismus érdekében nagy missiót teljesítő — intézet ügyét, hogy az az 1883. évi középiskolákra vonatkozó törvény követelményei mellett is 100 éves fenállásának jubileumát megtarthatta. Ezen, a tanügy iránt — mondhatni — páratlanúl érdeklődő és az egyetemes evang. egyház érdekében oly önfeláldozólag működő egyén nem más, mint a gymnasiumot fentartó egyház lelkésze. Ily körülmények mellett az intézet és az azt fentartó egyház a mult iskolai évben azon elhatározással ment elébe a jubileumnak, hogy — miután sem állami-, sem más nagyobbmérvű segélyezésre kilátásul nincsen — fájó szívvel a száz éves működéséről beszámolva beadja a kulcsot s így az ősök által oly sok küzdelmek árán fentartott evang. intézetet beszüntesse. De az isteni gondviselés ezt máskép határozta. A jubileum megtartatott. Nagyszerű és lélekemelő ünnep volt az. A közönség oly nagy érdeklődést tanúsított, hogy ez érdeklődést a gymnasiumot fentartó egyház a gondviselés ujj mutatásának véve, elhatározta, hogy gymnasiumot Istenbe vetett bizalmával továbbra is fentartja. A közönség érdeklődése nemcsak szavakban, —• hanem tettekben is nyilvánult. S ha ez érdeklődés továbbra is így tart, hiszem, hogy az intézet rövid idő múlva teljesen biztosítva lesz. — A gymnasiumi alap gyarapításához, tudtommal, katholikusok és zsidók is hozzá járulnak. Erre azt mondják sokan: nagyon helyes! azok is igénybe veszik az intézetet, tehát áldozzanak reá ők is ! Én azonban más nézeten vagyok! Ha ezek a katholikusok és zsidók látják, ho gy ezen intézet az ő hozzájárulások nélkül (habár csekélyebb is) fen nem állhat, azt mondhatják : segélyezzük az intézetet, jogot vagy legalább is egyenlőséget kivánunk! Jogilag ugyan nem, de méltányosságot tekintve igázok van. És így az intézet könynyen elvesztheti prot. szellemét, a fentartó egyház pedig kényesebb helyzetbe jut, mint volt jubileum előtt. Hogy pedig az illetők — kizsákmányolva a helyzetet — nem soká fognak késni ezen követelményekkel, az bizonyos, mert már a jubileum alkalmával is lehetett hallani : hogy az egyház nem bírja az intézetet fentartani, segélyezzük mindnyájan s legyen közös iskola ! Ezekből láthatjuk, hogy az intézetet fentartó egyház rövid idő múlva a legnagyobb zavarba fog jönni, a midőn határoznia kell, hogy a nem protestánsoktól jövő segélyezést elfogadja-e ? Én azt hiszem, hogy az egyház, ha addig valami más úton intézetén nem segíthet, végre is rászánja magát e segélyezések elfogadására, mert a további harcot már kimondotta. Hogy pedig az egyház ezen kényszerhelyzetbe ne jusson, az intézetet pártfogó pestmegyei esperességnek kötelessége annak segítséget nyújtani s az intézetet evang. egyháznak megtartani. Csak hogy ezzel nem szabad ám késni ! Szerény nézetem szerint, volna egy mód, melylyel az esperesség az intézetet és az azt fentartó egyházat ezen zavarból minden nagyobb megterheltetés nélkül kimentheti. És ép ezen módozat közlésével rátérhetek a tulajdonképi tárgyamra, mely felvéteté velem a tollat. Egyetemes egyházunkban nem szokatlan eset, hogy az egyes esperességek valamely intézet érdekében nagyobb áldozatokat hoznak. Például csak a honti esperességet hozom fel, mely évek hosszú során át megadóztatta az egyes egyes egyházakat és azok hivatalnokait, hogy a selmeczi lyceumot segélyezhesse. Teheti ezt a pestmegyei esperesség is a pártfogása alatt álló aszódi gymnasium érdekében úgy, ha kimondja, hogy minden egyház a kebelébe tartozó minden lélek után 1 krnyi adót fizet; továbbá oda hat, hogy a hatósága alá tartozó minden egyház felügyelője, az egyház által fizetendő összegnek 50°/

0-t, minden lelkésze 50°/

o -t és minden tanítója 33 ^^-t fizesse. Ily módon oly összeggel segélyezheti az intézetet, hogy az a törvény követelményeinek minden tekintetben megfelelve tisztán protestáns érdekeket szolgálhatná. Igaz, hogy a fenti tervezetnek a végösszege igen tekintélyes; de az az egyes egyházakat, felügyelő-, lelkész- és tanító urakat évenként oly csekélységgel terhelné, hogy azt — a jelenlegi mostoha viszonyok mellett is — mindegyikök a szent czél és saját érdekében megteheti. Az X-i egyház például 600 lelket számlál : így 1 krnyi adója 6 frt volna. Az egyház felügyelője fizetne 3 frt, lelkésze 3 frt és tanítója 2 frtot. Tehát az X-i egyház a gymnasium segélyezéséhez évenként 14 frttal járulna. — A pestmegyei esperesség lélekszáma az 1885. évi statisztikai adatok szerint (újabb adatok kezemnél nem lévén) 41 ezer; az 1 krnyi adó kitesz 410 frtot; a felügyelő- és lelkész urak évenkénti fizetése szintén 410 frt s a tanító uraké 136 frt. Az egész évi segély igy is 956 frtot tenne. Én hiszem s meg vagyok győződve, hogy a pestmegyei esperesség egyházainál, az egyes felügyelő-, lelkész- és tanító uraknál él még ama krisztusi szellem és szeretet, mely apáinkat annyira lelkesíté, hogy egyházuk érdekében készek voltak áldozni s áldoztak nemcsak vagyonnal, de vérrel is ; hogy eme