Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A tolna-baranya-somogyi ev. esp. gyűlésén mondott székfoglaló beszéd (Guggenberger János)

276 arról, hogy nekünk a legtöbb helyen osztatlan és igen sok helyen túltömött iskolával van dolgunk. A nézetek már most, hogy úgy fejezzem ki magam, megtértek és a kerületi tanterv, mely nekünk zsinórmértékünket képezi, azt mondja: A fó'suly mindenkor a vallás-, iras-, o 1 v a s á s- és s z á mtanra essék. Nem magyar nyelvű iskolákban a fősuly a magyar nyelvre is kiterjesztendő. A többi tantárgyakat ügyes tanitó ezek közé fogja csoportosítani tudni. Ez állásponton állva elmondom röviden, hogy amit én az iskolától várok, az, hogy gyermekeink pozitív és hamisítatlan ev. vallás- és erkölcstanítás — és nevelésben részesüljenek; helyesen olvasni és irni, alaposan számot vetni megtanuljanak, az énekben gondosan gyakoroltassanak, a nem magyar nyelvű iskolákban pedig a magyar nyelv tanítására igen nagy gond fordíttassák. Nem kívánom én a tanítótól, hogy az anyanyelvet az iskolában elhanyagolja: sőt rosz néven fognám venni, ha ezt tenné; de igenis megkívánom tőle, hogy szem előtt tartsa, miszerint a legkevesebb, amit az állam az ő polgáraitól követelhet az, hogy az ő nyelvén értsenek. Közös anyánk a mi szeretett hazánk, nem jó gyermek az, mely édes anyja szavát megérteni nem iparkodik. Hozzáteszem én azt, hogy én abban, ha a tanitó ebbéli kötelességét megteszi, még valami különös hazafiságot sem látok ; egyébiránt a mi egyházmegyénk tanítóinak hazafiságát még külön hangoztatni, reájuk nézve sértésnek tartom. Ott tisztán csak arról van szó, hogy népünk érdeke mit kiván. Ez pedig igenis megkívánja azt, hogy a magyar nyelv tudása minél inkább terjesztessék. 3. Természetes dolog, hogy aki a czélt akarja, annak akarnia kell az eszközöket is. Ezért mondja utasításom : az alesperes felügyel az iskoláknak jó karban és törvényes rendben tartására. Utal ezen pont a gyülekezetekre, melyeknek az iskola, igaz hogy tulajdonát képezi, de nem oly tulajdont, melyet tetszésök szerint elhanyagolni vagy jó karban tartani szabadságukban állana, ígérem, hogy e tekintetben kötelességem szerint fogok eljárni. Nem kívánom ugyan, hogy gyülekezeteink midőn iskolát építenek, palotát emeljenek; mert ha valaki, úgy én ismerem gyülekezeteinknek szegény anyagi helyzetét. De igenis megkövetelem, hogy ha iskolát építenek, az tisztességes és a czélnak megfelelő legyen. Nagyon régi a mi egyházmegyénknek azon határozata, hogy ha gyülekezeteink iskolát építenek, a terv a hatósághoz előre beterjesztendő és jóváhagyás után pontosan betartandó. E határozatot én szóról szóra igy fogom érteni és végrehajtani; a hatóság rendeleteinek pedig érvényt szerezni, ha lehet a gyülekezetekkel, de ha szükséges a gyülekezetek nélkül és ellenében is. És hogy e tekintetben administrátióm nemcsak gyors hanem jó is legyen : a tisztelt egyházmegyétől tanügyi tanácsot fogok mellém kérni, melyre nézve előterjesztésemet még e gyűlés folyama alatt megteendem. 4. Kötelességemnek tartandom továbbá a tanitó és gyülekezet közti jó viszonyt tőlem telhetőleg ápolni. Gondom lesz, hogy a tanitó az ő fizetését pontosan megkapja, szerződése pedig meg ne csonkíttassék. Ahol pedig a tanitó és gyülekezete közti jó viszony annyira megzavartatnék, hogy hivatalos eljárásomra szükség leendene : biztosítom a t. egyházmegyét, hogy ily esetekben személyt válogatni nem fogok; megvédem, ha szükséges lesz a gyülekezetet tanítója ellenében, de megvédem a tanítót is gyülekezete ellenében. Hozzáteszem azonban, hogy én a pereskedésnek nem vagyok barátja és ezért jó lesz mindenkinek, ki panaszszal fordul hozzám, előbb jól megfontolnia, vájjon panasza nem üres-e? mert ily esetekben a kő annak fejére fog visszaesni, ki azt felvette. 5. Utasításomnak vonatkozott pontja végre azt mondja , az alesperes felügyel a tanítók és segédtanítóknak hivatalos eljárására és erkölcsi életére. Az „Egyházi rendszer" nekünk lelkészeknek és tanítóknak világosan előírja, hogy hivatalos eljárásunkban mik a teendőink. Ezért nekem nem szándékom a törvénykönyv egyes paragrafusait itt elősorolnom; csak röviden kijelentem azt, hogy a törvényt tisztelni és tiszteletben tartatni fogom. Különösen kiemelni itt csak azt akarom, hogy főgondot fogok fordítani arra, hogy a tanterv és tanidő mindenütt pontosan betartassanak. Sem tanterv sem tanidő nem oly dolog, melylyel a tanitó tetszése szerint rendelkezhetnék és bánhatnék. Külömben a műveltségnek azon magas fokán, melyen kell, hogy a tanitó álljon, munkásságának legelső ellenőre legyen az ő lelkiismerete. A mely tanítóban meg van az, amit én tanítói lelkiismeretnek nevezek, az sem intésre, sem figyelmeztetésre nem szorul, örömmel teljesíti kötelességét és munkásságának áldásos gyümölcsét látván, abban maga is legfőbb örömét leli. Azon szép reményben ringatom magam, hogy nekem ily tanítóim lesznek. Méltóztassanak elhinni, hogy még nem bánta meg senki sem, ki nékem örömet szerzett. Szerezzenek nekem örömet az iskolán belül és az iskolán kivül. A tanitó erkölcsi élete felett őrködni, ez utasításomnak tán legkényesebb pontja, de őszintén kívánok erre nézve is nyilatkozni. Nekünk lelkészeknek és tanítóknak privát életünk tulajdonképpen nincsen. A mi életünk a nyilvánosságé. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, mint sok más hivatalnok, ki ha hivatalát ellátta, azt mondhatja : privát életemhez senkinek semmi köze. Nekünk nemcsak szóval hanem példaadással is kell tanítanunk és gyülekezeteink joggal elvárhatják tőlünk, hogy tisztelettel nézhessenek mi reánk. Miképpen fogom én a felügyeletet gyakorolni, röviden elmondom. Igaz egyrészt, hogy sok embert ki elzülött és elveszett, meg lehetett volna még menteni, ha idejében találkozott volna egy erős kéz, mely őt visszarántotta és a helyes útra térítette volna. Ez az erős kéz akkor nem találkozott, és mire a dolog panaszra került, igen sokszor már késő volt és sem a szegény emberen, sem családján többé segíteni nem lehetett. Ezért jó volna az ember vállán az az erős kéz. — De másrészt igaz az is, hogy tisztesség dolga egymás küszöbe előtt tisztelettel megállni. Én részemről megigérem, hogy a tanító urak küszöbe előtt tisztelettel megállok. Felvigyázót én tartok, a besúgótól pedig undorodom. Bízom én a tanítót önmagára. Legyen az ő leghívebb felvigyázója saját lelkiismerete; de annál szigorúbb birája leszek, ha bizalmammal visszaél. Kérem a tanitó urakat, legyen az ő privátéletük gyülekezetök előtt példás; érintkezésük a néppel legyen barátságos, de annál több soha, és meg vagyok győződve, hogy nekem soha még csak fegyelmi vizsgálatot sem kell majd indítanom. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegye! Sok még igen sok pontra kellene nyilatkoznom; de mi nem azért tartunk közgyűlést, hogy én azt az én előadá-