Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - A Luther társaság naptára (Petrovics István)

274 szanak ki az egyes osztályok képzettségéhez képest olvasmányokúi. Á gymnásium élére egy állandó igazgatót kiván oly férfiúban, ki már a tudományban, nevelésben és tanításban való jártasságáról s az ifjúság iránti szeretetéről ismeretes. A tantervben kitűzendő tárgyakból minden osztálybeli tanuló szigorlatot tartozzék tenni, s aki ezt nem bírja eléggé letenni, tovább ne bocsátassék. A gymnásium végén legyen egy végszigorlat, hol érettségi bizonyítványt nyerjen arról, hogy magasabb tanpályára képes. Gondoskodik a fegyelemről, jó tanodai épületről, az ifjúság vallásosságáról és erkölcsösségéről. Kivánja, hogy a tanároknak illő fizetések adassanak, s állásuk nyugdíj által biztosítassék olyképen, hogy ki 30 évig híven szolgált, további szolgálattal nem tartozván, fizetésének 2/

3-dával — s ki 35 évig fáradt, egész fizetésével nyugalomra vonulhasson. Ezen kívánalmaknak a tanrendszert illető része azóta már valósíttatott is, de ez utóbbi, a tanárok állásának biztosítása, még mindig a pia desideria sorába tartozik. Az akadémiákra nézve óhajtá, hogy azok inkább kevesebbek, de mértékütők legyenek, s három tankarral, u. m. bölcsészeti, jogi és hittudományi szakkal bírjanak, kellő számú tanerőkkel ellátva. Ugyanazon tan több tanárok által adassék elő, s a tanuló szabad választásától függjön, hogy melyik tanárt hallgassa. Kiterjeszté figyelmét az egyes tantárgyakra, a szigorlatokra, igazgatóságra, fegyelemre, felügyeletre s javaslatainak életbeléptetésének módjára; végül pedig e szavakkal zárja be észrevételeit; „A docensi, tan és tanár hallgatásbeli szabadságot a főtanodában óhajtom ; de javaslani csak bizonyos mérséklő határok közt merem eddigi meggyőződésemnél és lelkiismeretem sugallatánál fogva; és pedig azért, mivel mi főtanodáinkból csakugyan teljes tanegyetemeket egyszeriben elővarázsolni nem fogunk ; — mivel továbbá mi nem vagyunk Németország, hol a tudományosság mind öregek mind ifjak közt a nemzetnek főszenvedélye s úgyszólván mindennapi kenyere ; mivel én a német egyetemekben némely szokást a századok által látok megörökítve a nélkül, hogy oly mértékben, mint ott van, föltétlenül helyeselhetném; mivel végre minálunk még az erkölcsileg s értelmileg vészhozó munkátlanság ördöge ellen magában a rendszerben kell leírni valami hatékony ellentényezőnek s ellenadagnak. Legnagyobb szabadelvüségnek tartom : sem a kormögöttit sem a korelőttit nem akarni; a korszerűt pedig éppen olyanba helyezni, mi az előzményeknél ^ fogva kellőleg valósítható, következményeiben pedig legtöbb erkölcsiséget, munkásságot, tudományosságot és hasznot biztosít. Mi józan értelemben legszabadelvűbb : azt legszentebbül akarom." Ezen röpirat átolvasásából mindenki meggyőződhetik arról, hogy annak irója nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is képzett férfiú, a ki szerzett tapasztalata folytán magasabb szempontból tekinti a protestáns iskolák sorsát, és hogy az általa fölismert hiányok eltávolítását, s üdvösnek gondolt reformok valósítását egész lelkéből óhajtja. Hogy mind ez, mit Tatayval sok más protestáns tanférfiu óhajtott, mért nem valósulhatott meg akkor, arra elég legyen csak annyit mondanom, hogy 1848-ra 1849 következett. (Folyt, köv.) A Luther-társaság naptára. A Lutb. társaság igazg. tanácsa múlt ősszel — többek között — azzal az indítvánnyal lépett elő : adjon ki a Társaság már az 1889. évre egy magyar és külön egy német és egy tót naptárt. A közgyűlés — hova az indítvány került, — több oknál fogva egyelőre csak a tót nyelvű naptár szerkesztését fogadta el, a terv elkészítésével és benyújtásával B a c h a t Dániel és Trsztyénszky Ferencz urakat bizván meg. A szándék nem mondott csütörtököt a munka jó kezekbe került; a tót nyelven szerkesztett: „Evang. Luther, naptár" (cimből a „képes" kimaradt) első évfolyama immár megjelent. A bemutatást szívesen a következőkben teljesítem. A naptár tetszetős külalakja Lutherünk vonzó arczképével a czímlapon — teljesen szerencsésnek mondható és szinte látom mily kedves lesz fogadtatása evang. egyházunk tótajku híveinél. A tartalom nem kevesebb tapintattal szerencsével van összeállítva. Még a hasznos ismereteket terjesztő czikkek is vallásos szerettei irvák. Az olvasmányok nagy része egyenesen az ev. luth, öntudat felébresztésére ápolására szolgál prósában és költeményben. Egyes czikkei a 17-ik század nehéz napjainak történetébe vezetnek. Kiválik ezek közt a „véres kép az eperjesi mészárszékből" melyben a nagynevű Radvanszkyak egyik ősének Radvánszky György, vértanúi szenvedése és halála vannak eleven színekkel ecsetelve, megörökítve. Szinte ez időből olvasunk néhány megkapó lapot a nagyszombati evang. egyház és lelkészének (arcképpel hozott) Pilarik István — a hasonnevű bányakerületi püspök atyjának — életéből. A szépirodalmi rész olvasmányai : A mi énekünk, Mind jó, a mit Isten tészen. Ne halogasd, eredeti mesék, két sír: egytől egyig keresetlen nyelvezetökkel odavaló dolgozatok : egyetlen egy „Viharban" — czímű, költői lángolással, de épen nem népies kifejezésekkel irott költeményét kifogásolom. A feltámasztott mult idők mellett a jelent élő nagyjaink két alakjának sikerült arcképei s méltatása képviselik. Egyfelől a Luthertársaság nagynevű pátronusának F ab íny Theo fii úr ő excellentiájának, másfelől püspöki karunk érdemes nestorának Dr. Geduly Lajos dunáninneni püspök úr képeiben gyönyörködhetünk. Megindító olvasmány az árvaház keletkezéséről szóló kis történet is. Különfélék, apróságok, gazdaság köréből, anekdoták, talányok zárják be a szöveget. A munkatársak sorából : Baltik Frigyes, Bachát Dániel, Farkas Géza, Bella András, Gerengacs Pál legyenek csak megemlítve. Ara a naptárnak : 20 kr. nagyon mérsékeltnek mondható.