Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az ó szövetségi próféták és a pentateuchi törvényhozás (Bancsó Antal)

23 Régi és kegyes protestáns házakban a könyvek között az első helyet foglalta el a szentírás. A szentírás olvasása pedig abban állott, hogy a családatya elővette vasárnap reggel a szentírást és elolvasta abból a vasárnapi szent leczkét, azután az egész család a templomba ment és ott hallotta a felolvasott igék magyarázatát. Ha a szentírás olvasása ezen határok között marad a népnél, akkor helyes. A biblia léte a családi könyvtartóban kifejezése azon tiszteletnek, melylyel minden hívő ezen könyvvel szemben tartozik. A hol azonban a népnél a bibliai kutatás és kéjelgés erőt vesz és hol az a legnehezebb helyek felett alkotja a furcsábbnál furcsább magyarázatokat, ott a bibliaolvasó áthágta a „modeste et devote" határát és könnyen a hiu és haszontalan kérdések tömkelegébe téved, melytől pedig már Pál apostol óva intette a hívőket (I. Tim. 1, 7. 4, 5. Tit. 3, 9.). Az úgynevezett írástudók, bibliások, tisztelet a kivételnek (vannak ugyanis híveink között oly bibliaolvasók, akik a szerénységet és alázatosságot megtartva, gyöngyét képezik a gyülekezetnek ; de ezek nagyon kevesen vannak) nem a legjobb keresztyének ; mert az Írástudás elbizakodottá és nagyzókká (hochmüthig) teszi őket. Ezekből toborzottá híveit és főapostolait a nazarenismus is. Régi bibliáinkban ki voltak jelölve a vasárnapi szent leczkék is. Népünk ezeket keresi, de hiába ; mert az angol bibliatársulat, elfogúlt elveinél fogva, kihagyja azokat és ép úgy az épülésre alkalmas ó-testamentomi apokryphusokat is ; mert az angol bibliatársulat azon hitben él, hogy a szentírás elvontan az egyháztól is képes keresztyén hitéletet ébreszteni. Legyen az ő hite szerint. A szentírás olvasása a fentemlített határok között a népre nézve is áldásos lehet, bár a tekintetben egészen igazat adok Ritschlnek, hogy a hívők az ének és imakönyv és aszketikus könyvekből és általában a keresztyén hagyományból merítik vallásos ismereteiket és épülésüket, inkább mint a szentírásból. (Ritsehl : Die christliche Lehre von der Rechtfertigung und Versöhnung. 2. Aufl. 2. Bd. 12. S.) A szentírás rendeltetése első sorban az, hogy a gyülekezet épülését czélzó szent beszéd alapját képezze és a keresztyén theologia forrását és zsinórmértékét. A szentírás részint közvetve, részint közvetlenül üdveszköz a sok között, nem szabad tehát azt egyoldalúan a többiek rovására előtérbe állítanunk. Szeberényi Lajos Zs. Ai ó-szov i a pe: Az ó-szövetségi kritikának legfontosabb része mindenesetre az, melynek tárgyát a Pentateuch eredetének kérdése képezi. — Attól az Ítélettől, melyet a kritikus e kérdésben, különösen a Pentateuchnek törvényeket tartalmazó részére vonatkozólag megalkot, függ az a kép, melyet a történetíró Izraelnek életéről van hivatva festeni. S a mily fontos a Pent. eredetének kérdése, ép oly nehéz is annak a megoldása. A régi kor az ő naiv hitében egyszerűen túltette magát ezen — és általában mindazon — nehézségeken, melyek a bibliai könyvek eredetének kérdésével együtt járnak. — Az az ítélet, hogy a Pent. Mózesnek munkája, a mily egyszerű, ép oly határozott s határozottságával elfedezte a Pent. szerkezetében rejlő nehézségeket mindazoknak szemei előtt, kik ezen Ítéletet elfogadták. — Pedig ez az Ítélet, a zsidóságtól átvéve, hosszú századéveken át uralkodott, a hagyomány által megszentelve a keresztény egyházban is ; sőt épen itt, az inspiratiói dogma által is körülsánczolva, lehetőleg még szilárdabbá lett. — Akadtak ugyan egyes tudós férfiak úgy a zsidók között, mint a ker. egyházban, kik ezt a régi nézetet nem osztották. — Ilyenek p. o. — nem említve a 2-dik századnak inkább dogmatikus érdek által vezérelt gnosztikusait — a zsidók között Aben-Esra, később Spinoza s a ker. egyházban Simon Richard és Clericus. — De e tudósok a Pent.-nek részint csak egyes szórványos helyeire, részint pedig mai alakjában való szerkesztésére nézve vonták kétségbe Mózes szerzőségét, — különben a tartalomnak, nevezetesen épen a törvényeknek mózesi eredete felett nem kételkedtek. S ezenkívül azután találkoztak számos — különösen prot. — tudósok, kik a régi nézetet egész terjedelmében nagy tudományos apparatussal védték (Carpzov, Michaelis, Eichhorn), úgv hogy e nézet a 18-ik század végén — tudományos alapokra fektetve — szilárdabban állott, mint valaha. A mai kornak kritikai szelleme azonban, különösen mióta az inspiratió merev képzete által vont sánczokat áttörte és belátta azt is, hogy a bibliai könyvek kanonikus tekintélye nem áll és esik a hitelességgel, — nem oly naiv többé, hogy a bibliai könyvek eredetére vonatkozó nézeteket, csak azért, mert azok ezredéves hagyomány által vannak megszentelve, egyszerűen elfogadjon, vagy azoknak épen feltétlenül védelmére keljen. — Sőt ellenkezőleg, a mai kornak írástudói nagyon is kritikusok s annyira megvizsgálnak mindent — szinte az aprólékosságig, hogy, nem is említve a Pent. mózesi eredetével járó számos tárgyi nehézségeket, — még azt is kiszámítják, hogy mekkoráknak kellett volna lenniök azon kőtábláknak, melyeken a tiz parancsolat mai terjedelmében a régi betűkkel elférne és úgy találják, hogy azoknak a Sinai hegy meredek lejtőjén való lehozatala közben, Mózesnek, a 80 éves aggastyánnak nagyon is elkel egy pár régibb szabású apologetának a segítsége. Mindent összevéve, ma már bátran el lehet mondani, hogy a komoly tudomány a Pent. keletkezésére vonatkozó régi hagyományos nézetet teljesen elejtette, belátván különösen azt is, hogy a Pent. nem fogadható el egy szerzőtől származó egységes szerkezetű műnek. — Mózesre nézve a kérdés ma már csak úgy formulázható, hogy van-e — és mily mértékben van Mózesnek a Pent. keletkezésében része! Ugyanakkor, midőn a tudomány a Pent. egységes szerkezetével együtt Mózesnek szerzőséget is el-