Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Ritschl a IV. hannoverai tartományzsinaton (Krahulecz Aladár)

18 Göttingában, a mely egyetemen, mint a bogy Klencke mondja, nincs minden a maga rendjén, főleg arra ügyeljen, hogy hiány ne legyen a különféle theol. disciplinákban jártas tanárokban, a kik tanaikban az ág. hitv. ev. egyház hitvallását teljesen és tökéletesen érvényre emeljék és a kik képesek legyenek az egyháznak jövendő szolgáit hivatalukra alaposan előkészíteni. Mejer a consistorium mostani elnöke, az egyes tanárok és theol. fakultások megítélését, a hitvalláshoz való viszonyukat illetőleg ellenezte ; úgy szinte Uhlhorn apát is. A consistorium előbbi elnöke : Lichtenberg, jóllehet az indítvány mellett nyilatkozott, mégis nem mulasztotta el egyúttal hangsúlyozni azt is, hogy Ritschl, kinek göttingai egyetemre való meghivatását ő, mint közoktatásügyi miniszter eszközölte, az egyetem kiváló dísze s annak európai hírnevének támasza. Az előbbi tartományzsinat eljárása eredmény nélküli volt s így nem kevésbbé a mostani zsinaté is az lesz. Ezt már Franck lelkész és Dickmann superintendens urak magaviselete is bizonyítja, kik 6 év előtt mint Ritschl első ellenei léptek fel, ez alkalommal azonban mélyen hallgattak. — Ennyi a helybeli lap közle ménye. Míg így az energikus és munkás tanár az egyik oldalról megtámadtatott, addig a másikról kitüntetésekben részesült. Közvetlenül a zsinat előtt, a kormány részéről a II. osztályú koronaérdemjellel tüntettetett ki s hallgatói, miután a lapok utján megtudták, hogj' a zsinaton vádolva lett, hatalmas ovatióval fogadták. Feszes figyelemmel várták bizonyára épúgy ellenségei — kik közül egyesek annyira mennek, hogy azt kívánják neki, a mint ő mondja : „dass mich Gott kräftig hemmen möge" — mint számtalan tisztelői, a Klencke vádjára következendő zsinati határozatot. Végre f. é. deczember hó 14-én a 19. gyűlés alkalmával, a consistorium általános jellemű ajánlatával kapcsolatban, a zsinatbizottság részéről, különös jellemű ajánlat tétetett. A consistorium ajánlata a következő : „minél csekélyebb az egyház organumait megillető befolyás a theologusoknak kiképeztetésére, azoknak a lelkészjelöltek sorai közé való felvétele előtt és minél nehezebbre esik a fiatal theologusoknak a jelen idő sokféle befolyásolásai s a theol. tudomány jelen állása mellett, az egyház élő és üdvhozó hitét fentartani : annál inkább kell az egyház összes orgánumainak és tagjainak azon kötelesség megismerése és megvalósítása, valamint minden czélhoz vezető eszköz felhasználása után törekedni, hogy ama hitet a lelkészjelöltekben, hivatalba lépésük előtt, új életre és új erőre felköltsék. A zsinat reményli, hogy a királyi egyházkormány a hitszónoki tanítóintézetek vezetésénél s felügyeleténél, de főleg a vicariátus új intézményénél, ezen czél elérése után fog törekedni. Miután ama megjelölt kedvezőtlen tapasztalás ker. népünknél széles körben nyugtalanság előidézőjévé vált, a zsinat magát ez alkalommal, a jelen nyilatkozat kihirdetésére lekötelezve tartja."" — Evvel kapcsolatban a zsinatbizottság részerői, a következő ajánlat tétetett : „a vád, oly személyekre, főleg egy bizonyos úrra (t. i. Ritschlre) vonatkozik, a kit Klencke egy könyvecske alapján tévtanokkal vádolt. A zsinatbizottság Klencke álláspontját nem vallja a magáénak, mivelhogy a zsinat egyes í ! tagjai, hitdolgában oly dolgokról, melyekről nincs biztos tudomásuk, vallomást tenni nem hajlandók és mivelhogy ama veszélyek, melyekről előbb történt említés, állítólag nem egy határozott irányból erednek, hanem mivelhogy az utolsó évtizedben egyáltalában egy nem positiv theologia emelkedett érvényre, a mely szemben az előbbi idővel, egy oly irányt mutat, a mely az egyház hitét alááshatja. Bizonyíték erre, ama befolyás, melyet az ó testamentom theologusainak nagy része gyakorol, melynélfogva az ó testamentom csak profán könyvnek tartatik. Nem szabad kizárólag csak az ifjabb theologusokat, a kik egy egyháziatlan iránynak majdnem áldozatul estek, vádolni, mielőtt önönmagunkat nem vádoltuk, mert mi öregek, úgy mond, okoztuk ama vádat, még pedig az által, hogy minden szellemi közvetítés nélkül engedtük magunkat ama áramlat által elragadtatni. Az intellectualis factor általunk sokszor el lett hanyagolva; a ki Krisztust szereti az törekedni kénytelen ő benne elmélyedni, az igaz tudomány nem egyéb, mint önelmélyedés a Krisztusba. A belső missió gyakorlása következtében sokan az igazságba való elmélyedéstől elvonattak. Az önvád által jogot nyerünk másokat is vádolni, de szeretettel. Attól, hogy az ifjúság a nyilatkozat által elkeseríttetnék s ellenkezőkre szánná el magát, nem kell tartani, valamint a nyilvános gyalázásoktól sem. Bizonyságot kell tenni s ki kell nyilatkoztatni, hogy az igazsághoz a halálig hűek maradunk. Ezt már egyetemünk s papjaink iránt való szeretetből kell fogadnunk, ha az utóbbiak többsége már el is vesztette volna a hit fundamentumának nagyobb részét. Öntudatra kell emelni papjainkat, a mi által, ha ez sikerűi, nagy dolgot végeztünk. A nyilatkozat a gyülekezetek érdekében is fekszik, a mennyiben ezek fel vannak zavarva s létükben veszélyeztetve s lelkészeikhez való bizodalmuk ki nem elégítő. Ezen okoknál fogva a zsinatnak közbe kell lépnie mondván : íme tűz ütött ki, a mely mindent elpusztithat. A lelkészek a lelkészjelölteket komolyan karolják fel, az egyházi kormány pedig folyton azon legyen, hogy a fiatal theologusokban a fődolog : ama élő, erős hit élesztessék és ápoltassák. Klencke pedig — a ki panaszt emelt a göttingai theol. facultás ellen s a ki ez alkalommal Ritschl egyik művéből czitált, nem gondolt kizárólag csak Ritschlre (?) s így ellene egy hitbiróság felállítása sem volt czélozva, hanem ő csak egy egyházi bajra figyelmeztetett s annak orvoslását kérte. Daczára annak, hogy már az előbbi zsinaton is panasz emeltetett a theol. facultás és Ritschl tanár ellen, a consistorium a göttingai egyetem 150 éves jubileuma alkalmával, még is oly adressât adott át, a mely azon benyomást gyakorolja, hogy az egyház és egyetem között a legnagyobb egyetértés uralkodik. A consistorium tehát úgy látszik, nem ismeri el az egyházban létező fonákságot, daczára annak, hogy Klencke eljárását sok oldalról helyeselik.(?) A zsinatbizottság ajánlata azonban nem az ő ajánlata, ő inkább a theol. facultás ellen emelt volna vádat. Ha ő azonban még is az ajánlat mellett nyilatkozik, akkor azt azért teszi, mivel a zsinatbizottság ajánlata legalább indirect vád az egyetem ellen. 0 különben abban bízik, hogy Isten az egyházat a theol. facultás daczára is fenn fogja tartani, de a zsinatnak bizonyságot kell tennie, hogy előtte nagyobb becsű Isten igéje, mint a tanárok bölcsesége!"