Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Luther-féle egyházi díszelőadások (Krahulecz)

203 Ehren hold — ez a neve az elsőnek — üdvözli a publikumot s kijelenti, hogy Luthert, a hitbajnokot akarja bemutatni, fel akarván frissíteni régi időknek emlékezetét. Erre fellép a másik, a „Rathsherr" s engedelmet kér, hogy a játékot megnézhesse. 0 különben Luthert eretneknek tartja, de a játék folyamán, melynek ő Ehrenholddal együtt mindvégig szemtanúja, Luther lelkes hivévé lesz. A játék többszörösen ének által fűszereztetik

2), s Luther lelki küzdelmeivel s annak Staupitzzal való beszélgetéseivel kezdődik, — a 95 tételnek a wittenbergi vártemplom ajtajára való felszegezésén, a pápai bullának elégetésén, a wormsi gyűlésen, Luthernek a Wartburgon való tartózkodásán, a wittenbergi rajongók megfékezésén át, — Luther példás családi életének bemutatásához vezet. Ez utóbbinak indokolásául szolgál a harmadik költői alak, a ki szinte eretneknek tartja Luthert; de a mint a szelid Melanchton által Luther családjába bevevezettetik és saját szemeivel meggyőződik Luther keresztény életmódjáról s nézeteiről, ily szavakban tör ki : „So fahr' auch ich meinen Weg dahin — es ward mir heut' ein grosser Gewinn : nimmer den Luther mehr will ich schmäh'n stb. Hogy a mű, sok helyen csudálandó hűséggel adja vissza a valót, annak bizonyságául legyen elég csak egy helyet idéznem. Luthernek, a wormsi gyűlésen mondott szavait, a költő a következő formába önti : Weil eine schlichte Antwort Ihr begehrt. Will ich sie ohne Zahn' und Hörner geben. Dem Papst nicht glaub' ich, noch auch dem Konzil — Und wenn Ihr nicht durch Zeugnisse der Schrift, Mich nicht durch helle Gründe widerlegt, Bleib' ich vom Worte Gottes überwunden Und mein Gewissen ist in ihm gefangen. So widerruf ich nichts. Denn gar gefährlich Den Menschen ist's, wenn wider sein Gewissen Er handeln will und thun. Hier stehe ich, Ich kann nicht anders, helfe Gott mir, Amen!" Eck, a császár és Luther e helyen mondott szavait kivéve, a mű részben páros, részben keresztrímekben van megírva. Költői hangulat és emelkedettségben nincs hiány. Ez oknál fogva e színmű dilettánsoknak nem igen való. így magyarázható, hogy a hannoverai dilettánsok is, — — csak Luthert adta Müller udvari színész —, nem úgy játszottak, mint ahogy sokan elvárták. Mindamellett nem tagadható, hogy az összbenyomás mindenkinél csak jó lehetett s hogy a protestáns öntudat, sokaknál, még az egyháztól távolabb állóknál is, ezen előadások által nem csekély mértékben emeltetett. Ugy hiszem, ez utóbbi czél hozta főleg létre ezen díszelőadásokat s csak másodrendű valószínűleg azon czél, melyet egy hannoverai polgártól hallottam, t. i. hogy a czél : a tiszta jövedelmet, — mely bizonyára nem csekély, — a legnagyobb hannoverai gyülekezet, a Krisztus gyülekezet (25,000 lélek, 3 lelkészszel) területén, melyen nem rég egy róm. kath. templom emeltetett, — építendő Luther templom leendő költségeinek fedezésére, felhasználni. 2) A díszelőadás kezdetén, az egész közönség közreműködése mellett, a „dicsőség mennyben Istennek" s a „wormsi gyűlés" után, az „erős vár a mi Istenünk" kezdetű egyházi énekek énekeltettek. A többi énekről egy 120 tagnyi, kitűnő énekkar gondoskodott. Nem lehet eléggé dicsérni, hogy a protestánsok, midőn a drámaköltészet ezen terére léptek, egy fontos lépést tettek, a mennyiben eddigelé századunkban a színműköltészet nagyobbára csak frivol niveaun állt s az erkölcsöket s a hitet ápoló tárgyaktól elzárkózott. Ha a megkezdett úton, ez utóbbiak művelését is folytatandja, biztosítva leszünk azon veszély ellen, hogy az, a mit a család, iskola és egyház, az állam és egyház leendő és meglévő tagjain épít, nem fog ezentúl a színház által tönkretétetni, hanem ellenkezőleg hathatós módon ápoltatni s fejlesztetni! — Krahulecs. 111 f I s s st f Tatay István. Evangélikus anyaszentegyházunknak nagy halottja van. Tatay István, a szarvasi ág. hitv. ev. főgymnasium nyug. igazgatója és tanára, f. h. 12-én Puszta-Szt.-Lőrinczen, rokonai körében, elhunyt. E hó 14-én d. u. 4 órakor tették az örök nyúgalom helyére Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. A halotti szertartást a pesti ev. magyar egyház érdemes lelkésze Horváth Sándor végezte. A sirnál pedig Bénka Gyula, a szarvasi fogy m. ez idő szerinti igazgatója tartott búcsúztató beszédet. A szomorú végtisztességadásban szép számú közönség vett részt. Ki volt Tatay István? — e kérdésre legközelebb avatott toll adja majd meg a feleletet. Mi a váratlan és lesújtó hír hatása alatt a költővel sóhajtunk : Hullnak hullnak, egyre hullnak! Színe java ... a hazának és egyháznak ! Munka volt élete,^ nehéz, testet és lelket megpróbáló munka. Átsegíteni egy ev. főgymnasiumot a „lenni vagy nem lenni" kérdésén. Átsegítette: Tatay iskolája, Tatay szellemével áll, virágzásnak örvend és hirdetni fogja nagy nevét, mig csak egy kövecske fenmarad belőle. Egy életet kivánt tőle a békési esperesség s ő ezt az életet áldozatul hozta. Saját életét iskolája életévé tette. Aztán — pihenni tért, de mert a test életerő, a lélek munka nélkül nem élhetett tovább, — kidőlt, lerogyott a sírba. Ne sirassátok, — ez a halál néki feltámadása lészen. Esperessége, iskolája, tanítványai lelkében alakja egy „eszmévé finomul", — s ez eszme, a protestáns tanügy eszméje : valláserkölcsi alapon öntudatos, emelkedett, hazafias szellemű és jellemű egyéniségek képzése, örökségünk marad mindnyájunknak. Kedves halott ! nyugodjál békességgel. Legyen a hantod könnyű testednek! Lelked pedig, kit mig éltél híven szolgáltál, szálljon az Eszmék Istenéhez — a menynyei öröm vég nélkül való élvezetére. Isten veled!