Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gönczy Abc-je az alapvető tanmódszer foruma előtt

200 rojtjaiba kapaszkodnék." Nagyon jól tudja Ón, kedves Doktor úr, hogy ha a parasztlázadás közbe nem jő, Luther sokkal engedékenyebb lesz a marburgi vitán, megfordítva, ha ott egyezségre jutnak, a reformatió történetét máskép írják mai nap. Szóval korántsem kapaszkodom a kabát rojtjaiba, hanem inkább derekába, ujjába, mert hagyjuk el az egyiket, vagy a másikat, megmaradva a kabát gondolatvilágába, az Ön kabátja olyan lesz, mint Bernáth Gazsi mellénye, se eleje, se hátulja, csak a lyuk marad meg, hol az ember kidughatja kezét. Különben a mint tetszik. íme az első rojt már is kezemben maradt. Sok erre arra próbálkozás után reám pirit, hogy „hóhér" volnék, mert nem birom felfogni sem észszel, sem szívvel, sem zsebbel, mint a párbért — miszerint a „részeg horda" nem tudta mit cselekszik! Tudtam én ezt, uram, azért mondottam meg magyarán, hogy „részegek" voltak, minek ellenkezőjét bebizonyítani Ön nem kegyeskedett. Miért bizonyítgatta, uram, hogy Pál apostol romokra épített? Nem vontam én ezt soha kétségbe, hiszen kijelentém, „nem építhetett ég és föld közé, műve Mohamed koporsója nem lehetett." Más az én főérvem a — Krisztus. Párhuzamot vontam Luther és az Idvezitő között, Ön ezt nem támadta meg, felvetem tehát egyszerűen a kérdést : Népbolondító (ez annak értelme, a mit Ön Lutherről mond) — népbolondító volt-e Krisztus ? ! Igen vagy nem? Ugy-e nem ? ! No lássa, Doktor úr, akkor Luther sem; volt és maradt ő, szemben a meghurczoltatással is, következetes s nem érdemelte meg, hogy pálczát törjön fölötte meggondolatlanul, alaptalanul! Bizony ez egyszer kapitulált Dr. Masznyik is. De imhol, a másik rojt is — ennek tableaux-t rendezek. Dr. Masznyik kothurnusban: „Az a határtalan tisztelet, melylyel Zwingli Luther szellemének eleitől fogva adózott, volt egyik jelentékeny oka azon kíméletes, sőt udvarias magatartásának, melyet vele szemben, még a köztük kifejlett harcz folyama alatt, a felé röpített mérgezett hegyű nyilak zápora között is tanúsított." (265—266. 1.) Dr. Masznyik a vita hevében : „Megengedem —, sőt tudom—, hogy egyik másik iratában Zwinglit is elragadta az indulatoskodás heve s tett oly nyilatkozatokat, miket épenséggel nem nevezhetünk udvariasoknak . . . ." Gratulálok! ügy látszik megbarátkozunk, mert én is csak annyit mondottam, én is csak annyit bizonyítottam : „a mi mindkettőnek egymáshoz való viszonyát, vitatkozási modorát illeti, egyik a másiktól nem marad el s köztük illedelmes polémiáról a mai fogalmak szerint beszélni nem lehet." — Balogh Ferentz most dicsérje meg Önt! Hutter Zsigmond. lonczy Ábelje az alapvető tanmódszer fóruma előtt, (Folytatás). Gönczy Abcéje, mint láttuk, kétszer annyi tananyagot ölel fel ; lapszáma kétszer annyira terjed, noha irása és nyomtatása gyakran igen kicsinyek és sürüek. S nem tudunk eléggé csudálkozni azon, hogy hogyan tudott oly nagy tanférfiu oly nagy hibát elkövetni. Jó lett volna ezen tankönyvet e tekintetben gyökeresen átjavítani. Mi régen, épen 14 éve, használjuk e tankönyvet, de a benne foglalt tananyagot csak száguldozva tudtuk keresztül venni. Menyisége tehát oly nagy, hogy azt csak rohammal győzhetjük le. Pedig ha valahol, épen alapvető oktatásunknál szemünk előtt tartsuk : keveset végezzünk, de jól. Gönczy Abc-jének első része mennyiség tekintetében épen elegendő volna, hogy azt egy tanév alatt kellőképen átdolgozhassuk. Erre valaki azt mondhatná: jól van, akkor vegyük át az első részt az első tanévben, a másodikat a másodikban. Igen de akkor hol és mikor érvényesülne alapvető oktatásunk ama főelve, mely szerint a gyermekeknek mindig egészet nyujtsunk, egészet végezzünk, ha nem az első tanévben? Vagy mit használna a tanulóknak egy oly első tanév, mely csak irott és nyomatott kis betűkkel irvaolvastatna, tekintetbe sem véve ily oktatásnak alaptalanságát és félszegségét. Annyi bizonyos, hogy csak oly Abc-és állhat meg az alapvető tanmódszer fóruma előtt, melyben a mennyiség is oly szigorúan meg van határozva, hogy ezt egy tanév alatt kellőképen feldolgozhassuk. Oly Abcések, melyek erre tekintettel nincsenek, gyenge alapon állanak még akkor is, ha minőségre nézve nem épen kifágásolhatók. Rosz érzés az, midőn a tanitó oly tankönyv nyomán kénytelen tanítani, melynek mennyisége sehogy sem fér a tanév keretébe ; az az : sokkal több tananyag foglaltatik benne, mint a mennyit 10 hónap alatt teljesen feldolgozni lehet. De e mellett arra is kell vigyáznunk, hogy a másik szélsőségbe ne essünk : kevesebbet végezzünk, mint a mennyit okvetlen szükséges. És ezen mértéket minden irányban eltalálni, főfeladatuk volna mindazoknak, kik Abcések szerkesztésével foglalkoznak. És ha általában jól tudjuk, mily nehéz és mennyi fáradságot igényel egy jó Abcés elkészítése, az Abcések nagy halmazából mégis kirí a nagy felületeség, a szerkesztői könnyelműség. Ezen behatás alatt állunk annyiszor, a hányszor kezünkbe kerül a nevezett Abc-könyv. Most térjünk át e tankönyv minőségére. Első része, mint tudjuk, a kis irott és nyomatott betűket ismertetvén, első helyen i í-vel találkozunk. Nem tudjuk, miért hiszik pädagogusaink azt, hogy nekünk Abcések szerkesztésénél, ép úgy, mint a németek, i-vel kell kezdenünk ? ! A németek, igaz, ezt indokolva teszik, mert legkönnyebb betűje; de a mi magánhangzóink közt legkönnyebb az e é.