Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Apró pénz (Hutter Zsigmond)

198 jog nyomása alatt állott — sa protestánsok még egymás közti házasságaikban is a kánonjog szabályait tartoztak követni. 1) ... Ne szépítgessük a dolgot. Szerintünk meg­bocsáthatatlan mulasztást követtek el apáink akkor, mikor saját belügyeik rendezésénél királyi tekintély ­lyel ellátott zsinataikon a házasság ügyet akár ki­feledték, akár bármi oknál fogva tanácskozásaik s határozataik keretén kivűl hagyták. Lehet, hogy mint sok egyébben, az üldözések beálltával házassági ügyeikben is kénytelenek lettek volna a r. k. kánonjog nyomása alatt meghajolni, de jogaik visszahelyeztével újra maguk intézhették volna legbelsőbb ügyüket a házasság ügyét is. — A mit azonban megtenni apáink elébb elmulasztottak, később meg nem tehettek, megtette a jezsuiták be­folyása alul magát emanczipált II. József „házassági nyilt parancsával" felszabadítván a protestánsokat a r. k. kanonjog nyomása alól. Házassági ügyeinket köztudomás szerint azóta világi törvényszékek intézik. II. József ez intézkedése tagadhatatlanúl igen fontos lépés volt, de csak első lépés csak átmenet a jogtalan állapottól a jogos állapothoz. S mi ez átmeneti állapotban vagyunk már több mint 100 év óta ! Nagyon lassú járású óramű melynek kereke egész száz év alatt nem tud csak egy foggal is tovább mozdulni . . . De van, a mi ez állapot sajátosságát növeli. Az unitáriusok hozzánk képest elenyésző csekély számú felekezete, háborítlanul élvezi saját canonjoga gyakorlását a házasság ügyében is — széles ez országban, úgyszintén az erdélyi evangelikus egy­háznak saját házasságügyi joghatósága vagyon, csak az anyaország protest. felekezetei e természetadta jogok gyakorlásában nem részesülnek. S mi több, az erdélyi evang. egyház egy csekély töredéke közigazgatásilag kiválik az erdélyi egyház kebeléből — s egy magyarországi kerületbe lép át, — ezt a kivált s a nagy haza közegyházához csat­lakozott testületet a közoktatási miniszter úr bölcses­ségének tetszett ős jogától, a mely őt a házasság ügyében mint az erdélyi egyház kiegészítő részét megillette — megfosztani, s a tiszakerületi püspököt — a canonházassági joghatóság szervezését illetőleg minden czélzattól eltiltani. Mi egyéb ez, mint nyilt sértés, — megsértése egy felekezet, habár kis részét képező töredékének. Arczul csapása a jog tiszteletnek, és hiánya a leg­egyszerűbb logikai következtetésnek ! S ev. egyházunk egyeteme ez arculcsapást a legnagyobb lelki türe­lemmel — még csak egy „sajnálattal tudomásúl vétetik" nélkül — elviselte! . . . Az erdélyrészi unitárius egyházjog szab­ványai az unitárius egyház híveivel szemben széles magyarországon érvényesek az erdély részi prot. egyházjog szabványai elvesztették érvényüket az erdélyrészi prot. egyház híveivel szemben ! Kassay A. : „A protestánsok házasságát szabályozó Törvények" stb. Van ebben árnyéka is a logikának? Nincs! Ép azért ez állapot tovább nem tarthat ! ! Követelnünk kell — s követeljük is a házasság ügyében az önrendelkezés jogát. Saját hitelveink alapján — magunk legyünk házassági ügyeink intézői, — birói ha kell! . . . A ref. egyetemes convent lépéseket óhajt tenni e czél elérésére, s mint az a két felekezet közt dicsé­retes régi szokás — az evang. egyetemes gyűlést is felszólította egyetértő, közös actióra. Az egyetemes gyűlés — előttünk ismeretlen oknál fogva e tárgyban eddig nem nyilatkozott. Mi hisszük, hogy ev. egyházunk egyeteme meg fogja tenni a magáét ; s ép azért nem kívánunk a tárgyba ez úttal mélyebben bocsátkozni. Hogy e czélunk elérhetése nem tartozik a lehetetlenségek közé, fentiekből is világos, s ha valami elősegítheti e czélt, ez az, hogy a r. kath. clerus legkevésbbé sem lévén érdekelve, úgy hisszük a dologba avatkozni nem fog. Mégis nem tudjuk eléggé óvni a késlekedéstől s elég nyomatékosan figyelmeztetni az érdekelt köröket: „áron is megvegyétek az alkalmatosságot!" Farkas Gejza. „A csöngei h a d t u d ó s í t á s i alapból." Ajánlva Dr. Masznyik Endre úrnak. Volt szerencsém kijelenteni, hogy a mühőz irott bevezetés teljesen megfeledkezet amaz isteni gondviselés hangsúlyozásáról, mely egyedül emelte fel a szövétneket a setét éj­szakában. Ennek hallatára Doktor úr rögtön, élet­nagyságban eleven kérdőjellé változik át, de mely mókázásra egész szárazon csak annyit jegyzek meg, hogy beszélni fekve is lehet. Mind igaz, hogy On kijelenti: „a kegyelem folyton istápolta az emberi gyarlóságot" (1. 1.) de azonnal felveti a kérdést: „Mit tettek a meg­váltott és felszabadított fiak?" (2. 1.) Mind igaz, hogy On megemlékszik „az isteni igazságról" „az evangeliom isteni fényéről" (3. 1.) — de nem fogom megsérteni, hogy e fogalmakat definiáljam Önnek, amennyiben ezek mindegyike oly távol esik az isteni gondviseléstől, mint Makó Jerusalemtől. Bizonyítson itt Önnek saját szövege: „Isten csodáját várták. S egyik prófétájuk, a máglyára lépő Huss János e csodát meg is jósolta. — Sa jóslat beteljesült." Bizony ezeket olvasva, minden fer­dítés nélkül méltán Írhattam : „Luthert, mint deus ex machinât, mint csodát tüntet fel." Majd, miután megemlékezett „a gőzmasináról" s „a burgonya behozataláról" (4. 1.) miután „egész­ségének tartozott," hogy az esernyő feltalálásáig ne menjen, épen apropos-ra jött a palócz mondása : Lássuk a medvét ! Az az lássuk Luthert, aki még csak nem is Doktor s hogyan experimentál fölötte Masznyik, a ki Doktor, de csak philosophiae,

Next

/
Oldalképek
Tartalom