Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Kanonszerű egyházlátogatás a brassói magyar-esperességben (Bohus Pál)

194 ban tankönyveknél a mennyiség és minőség szigorúan szemügybe veendők, Abcés szerkesztésénél e két főmozzanattal félelmes pontossággal kell számolnunk, ha azt akarjuk, hogy az alapvető tanmódszer fóruma előtt megállhasson. Annyi bizonyos, hogy az Abcések mennyisége j tovább nem terjedhet, semmi körülmény alatt nem ' szabad, hogy terjedjen, mint a mennyit egy 6 — 7 éves tanulni kezdő gyermek szellemi gyomra egy tanév alatt megemészteni képes. A maximum a könyv sorai és betűi sűrűsége vagy ritkasága szerint lehet 50 vagy 60 lap s ennél inkább kevesebb, semhogy több legyen. (Folyt, köv.) Pár szó a „Prot, egyházi s iskolai lap" érdemes szerkesztőjéhez s a magyar protestáns irodalmi társulat pártolóihoz. Nagytiszteletű Urnák jelentém meg, hogy az alakuló társulat alapítói közé igénytelenségemet sorozza be, s most ugyancsak Nagytiszteletű Úrnak jelentem ki jobb idó'k derültéig visszalépésemet. Miért én, kié volt a tömörülés eló'tt az utolsó lelkesítő figyelmeztetés és felhívás? ki szerencsésebb vagyok Malakiás prófétánál, ki után ötszáz év telt el, míg feltámadt ama dicső nap, mely mindent megvilágosított, a Jézus Krisztus. Talán az unitárius atyafiakat gyűlölöm, vagy a debreczeniek magatartását, férfias ellenzését felforgatónak, az egyesülést lehetetlenitőnek tartom ? Vagy épen nem akarok annak a szekérnek saraglyájában ülni, vagy utána mint a futosó gyermek ragodzni, melyen a tüzes lovakat Száz Károly hajtja a magyar protestantizmus ostorszavával? Egyik miatt sem. Az egyik a szabadságot keresi, a másik a szabadságot félti, mert életénél is drágábbnak tartja; a harmadik az elkergetettek sóhajának, a szekér könnyebbségének örül, s a fénynek, mellyel takaródzhatik. Különös, hogy az ellentétek öntudatlanul találkoznak, s eljárásukat igazolni tudják. Ez lesz a külömböző szellemi irányoknak a vihar aggasztó szele által egymás felé löketése, találkozása s a végczélban testvérisülése. Visszalépésem alkalmából Konvent utánig többet nem szólok. Az üldözött csak akkor szóljon, mikor szavának a közügy helyes irányba menetelére némi súlyt remél, s mikor elmondhatja lelke összetöretni nem hagyott önérzetével : ime látjátok, hogy ezt a sorsot én meg nem érdemeltem, de a magyar prot. irodalmi társulat eszméje sem érdemelte meg dicsőített és gyalázott sorsát. Az Úr kegyelme legyen mindnyájunkkal! Kecskemét, 1888. junius 6. Czeldev Márton. Kanonszerü egyházlátogatás a brassói magyar esperességben. — Nagytiszteletű Szerkesztő úr ! Örömünnepet ül a brassói ág. h. ev. magyar egyházmegye, ünnepe van a brassó-megyei magyarságnak. Főtiszt. Czékus István tiszakerületi püspök úr most részesíti az ifjú esperességet hivatalos látogatásában először, most hallja először a 18 ezer csángó, egyház hajójának vezérét az édes hazai nyelven szólani. S az a végváros, és megye, mely századokon át nemzetiségi érzületének élt elszigetelve, s e körülzárolt magyar evangelikusságra úgy egyházi, mint physikai tekintetben érzékeny nyomást gyakarolt : most üdv rivallgással I nyitja meg kapuit a tiszakerület érdemdús püspöke előtt, hirdetve a brassómegyei magyarságnak diadalát a nemzetiségek fonák erőlködései felett, hirdetve az ifjú esperesség életrevaló culturmissióját az erdélyi culturegylet közszolgálatában. Főtisztelendő Püspök úr nt. Farbaky József ker. főjegyző kíséretében május 26-án reggel érkezett Apáczára s lépett a brassói ev. esperesség területére. A Kolozsvár felől érkezett gyorsvonat zeneszó mellett robogott be az állomásra s itt várta Rombauer Emil esp. felügyelővel élén Magyari István, Bohus Pál apáczai h. lelkész, Pál Ferencz és Szilágyi Márton tagokból álló esperességi küldöttség, az apáczai egyház presbyteriuma, és zsúfolt közönség. — A főpásztort a zeneszó és éljenzések lecsilapúltával gyönyörű beszéddel üdvözölte Rombauer. A válasz rövid, de oly kedves benyomást keltő volt, hogy az apáczi hivek szűnni nem akaró éljenzésben törtek ki s fokozta lelkesedésöket s először látott főpásztoruk iránti szeretetöket azon bizalmas közeledés is, midőn a presbyterium minden egyes tagját bemutattatta magának s velők szívélyes beszélgetést kezdett. E közben az apáczi óvónő egy gyönyörű virágcsokorral kedveskedett a fő úrnak, s a kíséretül csatlakozott küldöttségtől követve a Hunyady induló hangjai között szállott a vonatra, szívesen köszöntgetve a meleg óvátiót. — A gyönyörű nap s a Földvárnál a maga pompájában megnyílt Barcza vidéki síkságon elmerült a szem a természet szépségén s a határon sötétlő Bucsecs, a tömösi szoros nyílása a legkellemesebb szórakozást nyújtott. De ím a dús lombokkal koszorúzott „Czenk" allján vagyunk, Brassó város határában. Alig telt belé néhány perez, felharsant az éljenzés moraja s az állomás tágas peronnját óriási közönség tartotta elfoglalva. — Nt. Moór Gyula főesperes egy nagyszabású szónokilag remek beszédben üdvözölte a szeretett főpásztort. Végszavai : „Áldott legyen, a ki jött az Úrnak nevében" után a kitörő lelkesedés megszűntével a főpásztor válaszolt. Előadását jellemző, lelkesült vehementiával érczes hangon beszélt azon küzdelemről, melynek az ifjú esperesség elévülhetetlen emlékű gyümölcsét képezi. „A szeretet és békének apostolaként jött" úgymond, — hogy megszilárdítsa azon erényeket, melyek a brassó megyei magyar evangélikusok szivét eddig áthatották és győzelemre vezették. Bizalmat és jóakaratú támogatást kért az egyházmegye s a nagy közönség részéről a maga s kisérő társa a főjegyző részére." — A szűnni nem akaró éljenzés között 12 fehérbe öltözött lányka virágbokrétával halmozta el és a számára fentartott négyes fogaton 90 csángó banderista vezetése mellett impozáns kocsisortól kisérve vonúlt az ünnepiesen hangolt városba. — Itt a főespereshez szállott s a délelőtt folyamán a küldöttségeket fogadta, melyek között első sorban az egyházmegye lelkészeit a főesperessel, azután a ref. egyházat, zsidó hitközséget, kaszinót, reáliskolát, polg. és keresk. iskolákat, a brassómegyei tantestületet, cultur-egyletet, törvényszéket stb. említjük meg. — D. u. 2 órakor a „Bukarest" szállóban 150 terítékű díszebéd volt. Lélekemelő látványt nyújtott annak az 50 csángó