Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Luther és Hutter (Dr. Masznyik Endre)
182 mit és hogyan találtak? Az egyes iskolákban mindenek ékesen és jó rendben történtek-e? A növendékek mennyire haladnak az ismeretekben? miként növekedtek Istennek félelmében, a mi kezdete minden bölcseségnek? Az iskolák látogatása pedig főképpen falusi gyülekezetek körében, április vége és május eleje előtt nem végezhető. — Nem végezhető : mert a a népoktatási törvény is elrendeli, hogy az iskoláztatás ideje, faluhelyen is, legalább nyolcz hónapig tartson ; de ha az el nem rendelné is, nekünk evang. protestánsoknak, mint a fölvilágosodás zászlóvivőinek, érdekeinkben állana gyermekeinket, a meddig csak a körülmények engedik, iskolába járatnunk. — Az iskolalátogatásokat, illetve vizsgálatokat, tehát lehetőleg későre kell tennünk ; mivel azoknak megtörténtével, falusi iskoláinkban, jó formán vége van az iskolai esztendőnek is, a mennyiben utánok a záró vizsgákat hamarosan meg kell tartanunk, — külömben tanítóink nem számolhatnának be gyülekezeteink előtt évi sáfárkodásukról, miután gyermekeink az iskolalátogatások megtörténtével kezdik el-elhagyogatni az iskolát. Az iskolalátogatásokat tehát, hogy gyermekeinket minél tovább együtt tarthassuk az iskolában, lehetőleg későre kell tennünk ; ha pedig későre teszszük, a róluk szóló jelentések nem lennének gyűléseinken tárgyalhatók, ha őket a szokott időnél, a mostaninál előbb tartanók ! Ezt a körülményt, hogy t. i. az egész iskolai-év eredménye is föltüntethető legyen, szokták okúi fölhozni a mellett, hogy gyűléseinket, mindig az egyházmegyeieket értve, a mostani időben tartjuk ! Hát kérem, ezt a czélt ha már az iskolákról szóló jelentéseket még ugyanebben az évben, melyről szólanak, gyűlés elé akarjuk vinni, másképpen is elérhetnők ! Hogyan ? Egyszerűen úgy, ha gyűléseinket őszszel tartanók, nem pedig nyárban, mikor a munka olyan sürgős és fontos ! — Ha gyűléseinket a nyári hónapok helyett az ősziekben tartanók, az ott tárgyalni szokott dolgok semmi hátramaradást sem szenvednének, magok a gyűlések azonban szélesebb körű részvételt nyernének, nagyobb látogatottságnak örvendenének ! És ez olyan dolog, a miért valamit tehetnénk, tennünk kellene! És ez a valami nem állana másban, mint a régi szokástól való eltérésben! Napjainkban már általánossá kezd lenni a panasz ajkainkon híveinknek az egyháziak iránt való közönyössége, részvétlensége, hidegsége ellen! A mennyiben tőlünk függ : ragadjunk meg minden alkalmat ennek az állapotnak szétoszlatására, átváltoztatására és megjavítására nézve! Ami gyűléseinknek látogatottságát s a rajtok való részvételt nézi, én ilyen orvos-szernek tartom azoknak más, alkalmatosabb időben leendő megtartását, midőn gazdálkodó közönségünk jobban elhagyhatja otthonát nem kellvén legsürgősebb, legfontosabb munkájától távoznia! S mivel azok megtartására legalkalmasabbak volnának az őszi hónapok : tartanók őket akkor ! Fölsőbb egyházhatósági gyűléseinknek, értve a kerületieket, de leginkább az esperességieket, — fölsőbb egyházhatósági gyűléseinknek megtartásáról én ekkép vélekedem ! Hogy a mások Ítélete szerint helyesen-e : azt, természetesen, nem tudhatom ? Tolnai József, bönyi pap. Luther íi Hutter. ni. Van az embernek, de van az i r ó n a k is becsülete, hitele. Hutter úr — mi okból? — feleljen erre saját lelkiismeretének, — jónak látta megtámadni irói becsületemet és hitelemet is. Nagyon jól tudom én azt, hogy sokaknak igen viszszatetsző az a hang, az a modor, melyet én polémiáimban használok. Megengedem, belátom, hogy helylyel-közzel átlépem azon határt is, melyet az irónak a jó izlés, ne mondjam a tisztesség szab. Hanem kérem mindazokat, kik ezt nékem rosz néven veszik, 1) gondolják meg csendes és békés magányukban, hol őket senki sem szúrja, vágja, harapja, gondolják meg mondom, — hogy az irodalmi harczot ős időktől fogva rend szerint „hegyes tollal" vívják. S ha én kelleténél jobban kihegyezem tollam, tessék elhinni, nem cselekszem elégséges ok nélkül. Itt a példa : a csöngei vasas katona, ki egy ügyes oldalmozdulattal épen szivén talált s most is azon gondolkodik : 110! ezt a halálos döfést ki nem birod. Hát — kérem, — a mit a féregnek, engedjék meg azt nékem is, hadd védjem irói becsületemet és hitelemet, élet jogomat a téren, melyen egyházunk javát munkálni, még tovább is szeretném. Mert Hutter úr se többet, se kevesebbet : ezt a jogot vonta meg tőlem. A mit Hutter úr czikkeiben a parasztlázadásról Luther és Zvingli viszonyáról, Fülöp órgróf, V. Károly, Melanchton jellemzéséről elmondott, — az mind a felfogás dolga. E részben az eltérések és ellentétek az írót nemhogy elitélnék, de sőt egyenesen jellemzik, művét igenis a kétségbe vont, eltagadott eredetiség jogával ruházzák fel. De amit ugyan ő művemnek a Köstlin művéhez való viszonyáról állít, az se több se kevesebb, mint a plágium meggyalázó vádja: irói becsületemnek és hitelemnek halála. „Dr. Masznyik műve — mondja Hutter úr — jórészt Köstlin müve kivonatolásának tekinthető és ha a 116., 117., lap tizenöt sora idéző jel közé záratik, talán idéző 1) Azokra, kik Bécsen át nyakamra küldözgetett névtelen levelekben, ferdített írásban, mint .,a modern magyar cultura hősét, durva, magát csalhatatlannak tartó hiú, pöffeszkedő betyárnak" titulázgatnak (ezek aztán már finom emberek!) s a 1 „patronátussal" fenyegetnek, nem is reflectálok.
