Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A mosonymegyei esperességből (E.)

177 történeti igazság- ellen s megsértettem-e én a Luther iránt való kegyeletet? On persze nem tudja felfogni, hogy beszélhet egy lutheránus ember Zvingliről az elismerés és méltánylás hangján! Hja! ha a XIX. század szelleme Csönge sűrű erdejében, vadon ligetei és bozótjaiban még mindég nem fújdogál, ha ott még mindég az ósdi szellem „vig dala csattog", — arról én nem tehetek. Ám vessen követ rám Hutter, azért én nem szűnöm meg hirdetni, mire Mesterem tanított az igazságot, mely nem ismer személyeket, nem pártot, nem felekezetet. Lássa, mi Ont oly rettenetes haragra gerjeszté, ugyanaz más körökben megint csak a legkedvesebb visszhangra talált, pedig Isten látja lelkemet, — nem vadásztam senki kegyét. Ugyanazon ref. történész Balogh Ferencz így ír az ön által annyira kifogásolt részletről : „Maga az író meg van hatva, művének fénypontjára jutott el. Itt ő felemelkedik a 300 év tapasztalatainak magaslatára s ily kortávolságból itél. (Itt idéz művemből, majd így folytatja). Mi köszönjük ágostai testvérünktől e szép nyilatkozatot, egy szebb jövő tavasz hírnöke ez; bezzeg még 150 év előtt a hasonló szellemű derék Ribini ilyféle nyilatkozata mily szörnyű visszahatást keltett ?! Részreh aj lás nélkül le van irva aztán a hires űrvacsorai vita. Igaz, hogy szerző még itt is igyekszik fedezni Lutherét, de végül a dolgok ereje ismét visszahelyezi őt az igazság követelte szebb magaslatra s az elválás végső jelenetét lehetetlen könyindulás nélkül olvasni. Ily hang lutheránus testvértől hazánkban nem hallatszott 300 év <5ta! Ez Melanchton feltámadt szelleme." S amit e két rojtról, ugyanazt kellene elmondanom a többiről, nevezetesen a Fülöp őrgróf házassági ügyéről is. Fájlalja Hutter úr, hogy Luther e ballépésének szépítésére semmi enyhitő körülményt nem hozok fel, pedig — úgymond — Révész az ő Kálvin életében megtaníthatott volna, hogyan kell az olyas tetteket is teljesen gáncstalannak feltüntetni. Hát édes Hutter úr erre igen egyszerű és rövid feleletem van : én kegyeletből hazudni nem tudok — a kegyelet miatt. Mire Luther maga megjegyzi, hogy „az rosz volt bennünk," arra én Luther meghazudtolása nélkül nem mondhatom, hogy „de bizony az is jó volt bennetek." Arra a vádra pedig, hogy miért nem reflectáltam a Pázmányféle vádra : az ördög bagzására, szintén rövid feleletem van. Először is alaptalan rágalmakkal, mik a régi sötét századokból erednek s mikre józan ember ugy sem ad ma már semmit, nem tartottam érdemesnek bíbelődni, másodszor nekem nem az volt a feladatom, hogy aprólékos részletekbe menő s inkább szaktudósokat érdeklő kérdésekkel lapitsam el művemet, hanem, hogy hősömet a maga teljes jellemében, személyes nagyságában állítsam olvasóim elé. Lehet, hogy Hutter urat nagyon is érdeklik az ördögbagzási históriák, de hát amiben ő gyönyörűségét találja, kérdés, ha az én olvasóim abban nem botránkoznak vala meg ! —• A mennyire szükségesnek véltem, Luther ördög históriáira is kiterjeszkedtem. Rámutattam e babonás hit alapjára a szülői házban s egyik-másik érdekes jelenetben közelebb is illustráltam azt. Egyébként köszönet, hogy Ön czikkeiben művem e hiányát saját közlésével pótolni kegyes volt. De ime csak most veszem észre, hogy én eddig egészben haszontalan dolgot mívelék. Védem magamat, védem „dr. Masznyik művét!" Hogyan? Hát enyém az a mű? Benne vagyok én abban „csinos ellentéteimmel, alaptalan felfogásommal, frivol tollammal, burleszk komikumommal, indokolatlan Ítéleteimmel, dorongommal, arrogantiámmal, tételeimmel, nagyításommal, feketítő, szépítő képeimmel és a történelemmel szemben elfoglalt álláspontommal??" S benne vagyok már csupán abban a 3 vagy 4rojtbanis? Ébren vagyok-e én avagy csak álmodom? Álmodom, hogy irtam egy „eredeti es kimerítő magyar Luthert!!" Igen, ez csak álom! Álom a mű, álom a védelem, csak a támadás, a kritika való — és a Hutter úr hitele. Hát : a mi álom, maradjon álom, de ezt az egyet, — a Hutter úr hitelét, éber szemmel akarom megvizsgálni. Hanem — bocsánatot kérek — előbb lélekzetet veszek. Átkozott rohamaim vágynák. Dr. Masznyik Endre. A mosony megyei esperességből. — Folyó hó 16-dikán tartotta a mosonyi ev. lelkészi kar a levéli egyház ritka szépségű, díszes kerttel biró paplakban ez évi conferentiáját. — A cura pastoralisba vágó némely érdekesebb kérdések tárgyilagos megbeszélése és tisztázása volt összejövetelünk egyik czélja. Tárgyaltatott még az esperességlinkben ;divó divergáló esküvési és temetési szertartások rég óhajtott unit'ormitása. .Esperes urunk a megállapított rend szerint egy esküvési ágenda kidolgozására, illetőleg czélszerü összeállítására felkéretett s ő, a nála a közügyek iránt már megszokott szíves előzékenységgel, a közóhajnak engedve, a megbízatásnak a legközelebbi jövőben eleget tenni késznek nyilatkozott. Délután két órakor tartatott meg a kitűnően berendezett, elég tágas és szép iskolateremben a szokásos évi tanítói conferentia, — melyen a lelkészi és tanitóikar összes tagjai jelen voltak. A tárgyalás, különösen az esperes ur által szerkesztett és az esperesség által kiadott : „Biblische Geschichten des Alten und Neuen Testamentes für Volksschulen" című jeles tankönyv körül forgott. A német egyházi irodalom elég gazdag ugyan bibliai történetekben, — de alig van köztük olyan, mely viszonyainknak jobban megfeleljen, mint a fent nevezett esperességünk lelkészei és tanítói által osztatlan örömmel és helyesléssel fogadott könyv. — A nagytiszteletü önzetlen szerző munkájával ugy egyházaink, mint a czélszerü és helyes bibliai történetek tanítása iránt melegen érdeklődő hívek legnagyobb háláját érdemli. — E hálának, egyelőre a conferentián, kifejezés is adatott. — De ugy hiszem, nem fölös-