Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Irodalmi központosítás (Pukánszky Béla)

Hatodik évfolyam. 20. szám. Pozsony, 1888. évi Május 12-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész evre . ö frt — ki. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 . Egy szam ara: 12 kr. o. e. /V\EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. —— Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. Feleiős szerkesztő s kiadó : TiRszT^riEisrsziKi^r FEKENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Irodalmi központosítás. (Pukánszky Béla.) — Luther élete. (Hutter Zsigmond.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Megvallom, némileg meg voltam lepetve, hogy Vágvidéki evangelikus lelkész úrnak az ev. theol. Akadémia „Felhívás "-ára, mely a f. é. márczius havában e b. lapok hasábjain jelent meg, „Irodalmi központosítás" cz. alatt. tett reflexióit a Prot, egyházi és iskolai lap mult számában kellett olvasnom. Capacitálni akarta lelkész úr a „Felhívás" aláíróit, centrifugalisnak, separatistikusnak bélyegzett irányuktól el, helyesebb ösvényre ? Vagy védelmébe kívánta fogadni s felvilágosítani a közönségnek általunk — szerinte méltánytalanul s inopportunusan — igénybe vett áldozatkészségét? — Szerintem mindkét esetben egyszerűbb, rövidebb, és biztosabb út lett volna, ha reflexióit azon egyenes adresse alatt bocsátja világgá, a mely alatt a szóban forgó „Felhívás" első útjára a hazába indult. — Azonban mindenkinek szabadságában áll eszközeit tetszése szerint megválasztani; engem csak az lepett meg, hogy mikor valaki számunkra tanácsol, útbaigazítást akar adni, mikor kezdeményezésünk iránti aggályait akarja nyilvánítani, akkor ezt nem ott teszi, a hol legközvetlenebb hatást érhetne el, hanem a — — szomszédban. Ez csaknem „a mai protestáns centralistikus korszellem" kifolyása ? Azonban hagyjuk ezt. Vágvidéki evangeíikus lelkész úr azon gondolatait adja elő, melyek a „Felhívás" elolvasásánál elméjét foglalkoztatták. A „Felhívás" megjelenése óta megalakult a Prot, irodalmi társulat; a viszonyok tehát, melyek szerint "é

; „Felhívás" mérlegelhető, most nem egészen azok, a melyek megjelenésekor voltak. Azonban, a ki a „Félhivás"-t elolvasta vagy elolvassa, látni fogja, hogy azzal a a lelkész úr gondolatai egészséges, genetikus összefüggésben, még a közbejött változás daczára sincsenek. Azért nem lehet czélom, hogy Vágvölgyi lelkész úr czikkével polemizáljak; magában a „Felhivás"-ban teljesen kielégítő válasz van reá; azért kérem mindazokat, a kiknek kezéhez jutott, olvassák azt el újra, s azután ítéljenek, van-e része a Vágvölgyi lelkész úr által festett esetleges káros következmények felidézésében ? Vágvidéki lelkész úr bizonyosan olvasta a Prot, egyházi és iskolai lap f. é. 18. számában dr. Szlávik eperjesi theol. tanár úrnak „Post festa" cz. czikkét. Hivatkozhatom reá, mert vállalatunkkal szemben ő is teljesen osztja lelkész úr aggályait, s azokat a lelkész úréival sokszor csaknem szórúl-szóra azonos kiu ~ fejezésekben nyilvánítja. 0 azonban többet is mond, mint lelkész úr; szerinte „nincs, s nem lehet theol. tanár e hazában, a ki be nem vallaná, hogy a theol. tankönyvkérdés egyik legégetőbb magyar prot. kérdésünk." Czikkének ugyanazon kikezdésében, mint résztvevő szemtanú a Prot, irodalmi társaság alakuló gyűléséről szólva, sajnálattal constatálja, hogy a Prot, irodalmi társaság e kérdést nem vette fel programmjába. Lehet, hogy lelkész úr az első tételt illetőleg más, talán kevésbbé merev nézetben van ; bár mint az irodalom és tudomány iránt érdeklődő févfiű absolute tagadni nem fogja; a másodikat azonban, mint illetékes referenstől származót, kétségbe semmi esetre sem vonhatja. Mi következik immár ebből? Nemde az, hogy tekintettel a kérdés égető voltára, és tekintettel arra, hogy az Irodalmi társaság azt programmjába fel nem vette: fogjon valaki más annak megoldásához, s hogy az a más az ügy buzgó hivei részéről, még ha kezdeményébe bele bukik is, csak elismerésre tarthat számot. Következik továbbá belőle az, hogy dr. Szlávik collega úr s a kik vele együtt át vannak hatva e kérdés fontosságától, vessék össze vállukat azokéval, a kiket a kezdeményezés érdeme már most is megillet, s tegyék meg a tőlük kitelhetőt annak sikeres megoldására! Ellenben nem következik mindebből az, a mit Vágvölgyi lelkész úr a „Felhivás"-ra mutatva mond, hogy „az ág. hitv. evang. tudományos theologia, a concentrikus társulás kikerültével, separatistikus úton módon kér magának existentiát," sem az, mintha mi „az egyetemes egyesitő kapcsok helyett az elkülönítő ellentéteket keres-