Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Válasz nagyt. Bognár Endre úrnak nyílt levelére a gyámintézet ügyében (Ihász László)

150 ban tanító, ki tantermét szellőzetlenfíl hagyná, vagy iskolája ivóvizének egészséges volta fölött ne őrködnék ; de tudja azt minden falusi lelkész, kit hivatása, kivált téli időben egy-egy agyaggal bemázolt ablakú sárpadlójú szobába vezetett, hogy a bűz és gőz egész idegrendszerét átjárta, felzaklalta. Különben a városi lelkészeknek is a pinczelakások hasonló szomorú látványokat nyújtanak; s ha a ház tája trágyadomb, állati hulladék, szemét, piszok által van megfertőztetve, természetes, hogy a házban élők is a fertőztetés veszélyének vannak kitéve. A tanító az iskolában mindent elkövet, hogy a gyermekekben a tisztaság iránti érzéket nevelje, a fris levegő és jó ívó víz hasznairól bölcsen elmélkedik, de hát a törekvés eredménye az apáktól megmaradt rosz szokás megrögzöttségén, a „rustica natura tenet sua jura" közérvényén hajótörést szenved. Ugyan úgy jár a lelkész is s minden ékesen szólása, tanácsa, példája kárba vész a mi népünk indolentiáján, a megszokotthoz való konok ragaszkodásán. Népünk sok tekintetben fatalista, de leginkább egészségügyi tekintetben az. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy miniszter úr kivánságát népünknek érdekében fokozódottabb mértékben, mint azt eddig is tettük, ne teljesítsük, ne oktassunk, ne intsünk, hanem a tanító és lelkész munkája csak akkor fog kivánt sikerre vezetni, hogyha a hatóságok is egészség rendőri tekintetben komolyan s kitartóan fognak intézkedni. A tanító és lelkész szava nagyon könnyen elrepül, főleg, ha az a népre nézve kellemetlen, vagy talan épen költséggel járó ; de a körorvosok s a szolgabírák büntetéssel fűszerezett oktatásai sokkal mélyebb nyomokat hagynak legalább elején, míg a jeget meg kell törni. Méltóztassék tehát nemcsak a közoktatásügyi miniszter úrnak, hanem a belügyi miniszter úrnak is erős kézzel megragadni e nagy fontosságú feladat megoldását, s arról meg lehetnek győződve, hogy az evang. lelkészi és tanítói kar kötelességének teljesítésében nem fog hátramaradni. Válasz nagyt. Bognár Endre úrnak nyilt levelére a gyámintézet ügyében. Kedves Barátom! E czímzésért — ha épen kivánod — szívesen kérem bocsánatodat ; de czikkemért, melyet az e. e. e. gyámintézet ügyében irtam, bizony még nyilt leveled olvasta után sem érezek lelki furdalást. Sőt a mit előbb csak gyengén reménylettem, a jó eredményben most már bizom is; és, ha felszólalásom az intéző körök figyelmében helyt talál, még lehet belőle — mint czímezéd — : „ajándék". S így egy kicsit itt is használhattam, mi nekem elég. Czikkem miatt azonban te haragra gerjedtél, noha jól tudod, hogy én is megszokom gondolni dolgaimnak végét, hogy a gyermeket nevén szokom nevezni, s igyekezem érthető lenni, hogy félre ne értessem. Sajnálom ugyan, hogy czikkemet ellenszenvesen fogadtad; de rendre utasítóféle felháborodásod daczára is kénytelen vagyok bizony kérelmeimet fenntartani, s tetszik vagy nem, nyilt leveledre egy kis választ adni. Leveled azon csattanik, hogy az általam felpanaszlott dolgokat a közgyűlés és bizottmány határozák. „E határozatokat pedig Kis-Babothról ily módon megsemmisíteni nem lehet," s a központi testület „mindig tudja, mit csinál." Hát hiszen azt. úgy is tudja magammal együtt mindenki, hogy a mik a gyámintézet körében történnek, a közgyűlés határozata alapján történnek. Tudhatja, tudja nélkülem is azt a gyámintézet, a mit cselekszik; de nem tudja, nem tudhatja a közgyűlés, hogy egyik-másik határozatával egvikmásikunkban minő érzéseket okozhat. S ha én most a közgyűlés iránt való bizalmamban, mint egv a kicsinyek közül előállók és azt mondom : „ime ez vagy az az intézkedés bennem keserű érzést okozott, kérlek, ne cselekedjetek máskor így!" ezzel, elhiszem, hogy neked kárt, de a gyámintézetnek csak hasznot okozok; mert te talán (?) nem fogod kérni jövőre a felpanaszlott útiköltségeket, a segélyezendők meg okvetlen nagyobb összegre tesznek szert. S ez utóbbi fölött okvetlen örülnöd kell neked is, előbbiért meg kárpótlásul olvasd el a Közlöny „2 frtos kölcsön" czikkéből : „Kevés áldozatkészség, annál több egyházszeretet, és így még a nehéz is könynyüvé, az iga gyönyörűségessé válik!!!" És ezt hordozd örömmel eszényed rovására is, s érte még csak valami különleges tiszteletet se várj ; mert az, hogy te, vagy bármely elsőrangú gyülekezetnek lelkészei a közügyek intézésében részt vesztek, még nem jog a dicsőittetésre, az csak állástokból folyó kötelesség, melyet betöltenetek kell, melyben mi szegény javadalmazásuak — fájdalmunkra — nem szolgálhatunk. A kinek több adatott, attól több kívántatik ! Csak ne fizettessétek meg a gyámintézet körül való szolgálatotokat ! De ha mégis útiköltséget követelsz, nem bánom, követeld az egyház bármely közszolgálatokat fizető pénztárából, csak a gyámintézetéből ne; mert azok itt, akár — mint irod — a központi tőkepénztárnál, akár — mint a számadás mutatja — a folyópénztár számláján számoltassanak el, az egyre megy, mindeniknél kisebbíti a segélyt. Hidd el, a központi kezelés körül leendő nagyobb takarékosság esetén még nagyobb lesz a jóltevő segély, mint te azt nyilt leveledben kiirád. S nagyobb lesz érte a kezelők érdeme, mit mindnyájunk elismerése követend. Ez pedig talán ér annyit, mint az az összeg, mit útiköltség czimén fizettetnél magadnak ; mert az önzetlen példa tiszteletre ragad és önzetlenségre lelkesít. A gyámintézetnél pedig ez a fő, hogy eléressék a czél. Azért ne beszélj — kérlek — itt „osztóigazságról," az „igazság tekintélyéről." Osztóigazságnak itt