Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Erdély (Fejér Gyula)

147 édesanyját, kit a 25 éves jubileumi évforduló napján, ugyanazon órában kisértünk a nyugalom helyére. E fényes úri temetés miatt a délutáni órákban történt meg a tisztelgés és az emléktárgyak átadása. Délután 5 órára gyűlt össze az ev. egyház tanácstermében az egyház 60 tagú presbyteriuma, melyben a város képviselő' testülete s a városi intelligentia csatlakozott. Innen az ünnepelt lelkész lakására vonult át a másfélszázra felszaporodott üdvözlő sereg, élén a felügyelővel s a másik lelkésszel s a papilag tágas nagy termében tömött sorú félkörben helyezkedett el. Majd megjelent a meghívott jubiláns s a felharsanó éljen után előlépett az egyház másik lelkésze nt. Blázy Lajos úr s meleg szavakban tolmácsolta az egyház és város hálás t érzelmeit s méltatva a jubiláns 25 évi papi működésével szerzett bokros érdemeit, ez érdemeknek nem jutalmául, hanem csak elismerése és hálája jeléül átadta az egyház ajándokát, egy, addig a gondnok által tartott s 75 frt költségen beszerzett illusztrált díszbibliát. Erre a jubiláns meghatottan válaszolt, válaszában hangsúlyozva, hogy az ajándokul nyert bibliában foglalt örök elvek és igazságok vezérelték őt eddigi működésében, abból merített erőt a munkához, abból merítette a szeretetet, mely őt híveihez s az egész városhoz csatolta s ahhoz kiván ragaszkodni ezutáni működésében is. De, úgymond a jubiláns — 25 év előtt, midőn e nemes egyház egyhangú bizalma e munkatérre állított, — ifjú vér pezsgett ereimben, de a munkában eltölt 25 év alatt erőim is megfogyatkoztak s igy ezután lehet, hogy lesznek fogyatkozásaim is, mikre előre is elnéző türelmüket kérem. Megköszönve még egyszer a megtiszteltetést, rövid buzgó fohászban kért Istentől erőt és kegyelmet további működéséhez. Ezután a kis-körösi úri nők küldöttsége tisztelgett a városi főjegyző neje Tepliczky Jánosné ő nagysága vezetése alatt, ki meleg üdvözlő szavak kíséretében adta át a kis-körösi hölgyek emlékajándokát, egy díszes aranyórát. A jubiláns meghatva köszönte meg a hölgyek gyöngéd figyelmét, felemlítve, hogy az emléktárgy az átélt és a még hátra levő időre emlékezteti őt, mely utóbbira eddigi szeretetüket kéri magának, aminthogy ő is lelki atyai szivébe zárva viselendi őket, mint eddig is. Ezzel a tisztelgés véget ért s a közönség szétoszlott a tágas szobákban, majd később gazdag vacsorához ült, melyet szinte az egyház rendezett. Felköszöntőkben természetesen nem volt hiány. A harmadik fogásnál legelsőnek állt fel a jubiláns s a legalkotmányosabb királyra I-ső Ferencz Józsefre ürítette poharát, mely köszöntőt a közönség állva hallgatott meg. A felzúgó éljenek után nt. Blázy Lajos emelt poharat, éltetve a jubilansban kedves tiszttársát, az egyház buzgó papját, az egész város által tisztelt és szeretett férfiút. Ezután Kemény Ödön fóthi lelkész, a jubiláns fia emelte poharát az egyházban uralkodó egészséges közszellemre, melynek e jubileum is, mint az igaz érdem méltatója, bizonysága. Egyúttal köszönetet mond a család nevében az apa megtiszteléseért. Ugyancsak a fóthi lelkész éltette a felügyelőt, a másik lelkészt a már 10 év óta híven sáfárkodó gondnokot, mint a jubilált munkasikerének osztályosait. A jubiláns a tanítói karra, a felügyelő Daray az egyház nagy tanácsára, mint minden egyházi nemes törekvés támogatójára, a gondnok a kis-kőrösi evang. hívekre, Kemény Ödön a gyöngéd figyelmű hölgyekre, Mihálfy tanító a jubiláns nejére, a példányszerű papnéra, Bellusi Baross József tanító az egyház vezéri karára, Blázy a községi képviselő testületre s még többen emelték poharaikat. — A vendégsereg a jó czigányzene mellett a hajnali órákig mulatott együtt s azon meggyőződéssel tért meg aztán övéihez, hogy ez lélekemelő ünnepély s méltó jutalma volt az érdemes leikésznek. Másnap a róm. kath. lelkész tisztelgett még a jubilánsnál egyháza küldötteivel s a megtisztelt biztosította őket is testvéries szeretetéről. Isten éltesse az érdemes lelkészt sokáig, az egyház és haza javára. — Ö. — Emléklap. — Folyó évi Aprilishó 18-án tölté be Nagytiszteletű Andorka János, somogyi Esperes Úr, lelkészkedésének ötvenedik s esperesi hivatalkodásának huszonnegyedik évét. Ötven éve a munkának s küzdelemnek; a lelkipásztori gondnak s keserű csalódásnak .... Ötven éve a meg-megújúló bizalomnak s éltető reménységnek, ha az elhintett lelkimag gyökeret vert, hajtást, virágot, gyümölcsöt hozott .... Ötven éve az evangéliumi apostolkodásnak, magyar protestáns egyházunk s hazánk érdekében .... Méltán megérdemli a jubiláló főesperes lelkész, — ki mint a nyugoti — szlavón missió megállapítója; egyházmegyéjének bölcs kormányzója ; tankerületének s gyülekezetének vezére s lelki atyja, halhatatlan érdemeket szerzett magának, jubileuma alkalmából, a közelismerés hódoló tiszteletét! .... A midőn pedig csekélységem, mint anyaszentegyházunk legcrdemetlenebb s legcsekélyebb napszámosa, a nagynevű főesperes úrnak itt a nyilvánosság hasábjain emléklap alakjában mutatom be hódolatomat, kívánom hogy a Mindenható még évek során át egészségben s boldogságban tartsa meg, mert, Uraim, a valódi érdem előtt le a kalapokkal! Magyar Boly-ban 1888. april 20-án. Kottler Ottó, ev. lelkész. Válasz — a névtelen „Egy baráf'-nak. il. Erdély. — Az „Ev. Egyház és Iskola" ez évi 16-ik számában előre bocsátottam, hogy L. J. és B. S. ügyét — a Nagytiszteletű Szerkesztő ur becses engedelmével — bővebben fogom igazolni. Koós Ferencz tanfelügyelő úr az 1884-ik év okt. 1-én 987. sz. a. L. J. oklevélnélküli tanítónőnek — a miniszter úr előleges tudta nélkül, a pürkereczi ág. hitv. ev. egyház és a magas minisztérium között fennálló törvényes szerződés 4-ik pontja ellenére — meghagyta, hogy rendes 500 frt fizetésű állását az 1884-ik év október hó 4-én foglalja el. A nm. vall. és közoktatási miniszter úr 1884. október 16-án 36785 sz. a. kelt magas rendeletével „L. J. okleveles munkatanítónőt egyelőre ideiglenes minőségben, oly kikötéssel nevezte ki, hogy az elemi iskola tanítónői képesítő oklevelét az 1885/6-ik tanév kezdetéig megszerezni tartozik. Brassó, 1884. évi deczemberhó 1-én Koós Ferencz m. k." A nm. vall. és közokt. Miniszter úr 1886. aug. 19-én 32229 sz. a. kelt rendelete alapján : „ezennel útasítom L. J. tanítónőt, hogy a törvényszabta tanképesitő oklevelet 1887/8. tanév kezdetéig szerezze meg, mivel ellenkező esetben tanító-