Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Jubilált papi működés (–Ö.–)
tan, hogy Luther a sátán szolgája volt. S nem is vesződnek új érvek keresésével, előszedik a régit, különösen Pázmányt, mert nem találkozott még férfiú, ki az igazság napjának ragyogó sugaraival elhomályosítaná a fényes dialektikát, az evangéliomi táborból nem akadt még Dávid, ki Isten nevével, apró parittyakővel ledöntse ezt az óriást ! Pedig ha valakinek, úgy Luther magyar életirójának jutott volna a feladat, sőt a köteleség, hogy művelt közönségnek írva, ne vágja hiába nevetségesen a levegő eget, hanem fegyverét mérje össze s tánczoltassa meg Pázmány fegyverein és komoly méltósággal, tárgyilagos igazsággal tisztítsa meg Luthert, mind attól a szennytől, melylyel a magyar protestantismus láttára a magyar katholicismus halmozza el. Most épen nem mentheti magát a „Phosphorus" tudós szerzőjével, a derék Balduinussal : „tum rei gravitas, tum virium mearum tenuitas in ista praesertim valetudinis meae ambiguitate vehementer me retraxit" 2 1), mert a ki gyengélkedő, az előbb gyógyuljon fel, a ki pedig nem tud arabusul, az nem beszél arabusul. Ha valakinek, kétszeresen kötelesége lett volna dr. Masznyiknak némi figyelmet fordítani a magyar katholihus Luther életírókra is, annyival inkább, mert ő az, ki előszavában hirdeti : „igyekeztem nagy hősünk életét hazám s egyházam lelkes hivei előtt megjeleníteni" (XI. 1.), tehát első sorban a katholikusok előtt — ő az, ki riadallal megizeni a szent harczot, kigúnyolja a „pápai csatlósok rozsdás fegyvereit" s e mellett nem látja, eltagadja a forrást, melyből a „rondaszáju barát" merít, észre nem veszi, hogy szikrát nem hányhat, nem lehet damaskusi penge a somfabot. Ma nap nem így írják a történetet, nem elég ma már jó Vásárhelyi Matkó István uramnak „Bányász csákánya," nem is használ többé a strucz fogás, hogy fejét homokba rejtve, se hallva, se látva, azt képzelje, hogy meggyőzte a vadászt s az arab paripát. A történetíró, ha valakit az igazságról meggyőzni akar, legyen mindenekelőtt nyilt, őszinte, pártatlanul tárgyilagos ; a valót, a vádat ne hallgassa, ne takarja el s a rágalmat úgy döntse meg. Mégis, ha dr. Masznyik frivol tollal burleszk komikum tárgyává igyekszik tenni mindazt, a mi katholikus, de a történetíró ama feladatát, hogy érvet érvvel, tényt tényekkel, felfogást felfogással állítva szembe, indokolt Ítéletét, mint logikailag dedukált igazságot mutassa be, teljesen ignorálja, ne higyje, hogy igy az igazságról csak egyet is meggyőzött volna az ellenség közül. Most, a mikor egy Fraknói is így ír s így kell írnia : „a katholikus egyházban Isten művét, a szabadság és haladás, a felvilágosodás és jólét emeltyűjét látom; de azért nem kellett azon következményre jönnöm, hogy minden intézmény, törekvés és egyéniség, mely katholikus jelleggel bír szent, helyes és kifogástalan ; s mindaz mi a kath. egyházon kivűl áll rosz, helytelen és átkos. — Nem dicsbeszédet, történetet akartam irni — Pázmányról — és a mint kimutatva tévedéseit nem vétettem emlékezete ellen : védve a támadások ellen, nem kompromittáltam a történetíró hivatását." 2 2) Most, mikor a müveit közönség a történetírás fogalmáról kellően tájékoztatva van, akkor a valót hallgatással, az ellenérvet doronggal, a hiányt arrogantiával meggyőzni nem lehet. Hutter Zsigmond. 2 1) Fraknói V. Pázmány P. és kora II. 414. 2 2) U. o. I. VI. Jubilált papi működés. A 8000 lelket számláló kiskőrösi egyházban lélekemelő ünnepély folyt le e hó 19-én. Az ott már 25 év óta áldásosán működő egyik lelkészt, nagy tiszt. Kemény János urat ünnepelte e napon az egyház és a város közönsége felekezeti különbség nélkül. Ez évi april 19-én mult ugyanis 25 éve, hogy a nevezett lelkész egyhangú megválasztás után a városba jött s hivatalába igtattatott, s azóta itt, nagy nyereségére a magyarosodás ügyének, áldásosán működik. Egyéb nagy érdemei mellett, talán elég lesz itt felhozni azt, hogy 25 év előtt az egyház iskoláiban, az egy magyar osztályt kivéve, melybe kizárólag az intelligentia és néhány iparos 50—60 gyermeke, e sorok írója is járt, — a tannyelv tisztán a tót volt és most mind a nyolcz iskolában, már évek óta tisztán magyarul folyik az oktatás kivétel nélkül minden tantárgyban. 700-at meghaladja a tanonczok száma és e nagyszámú gyermek között egy sincs, ki tisztán ne beszélne magyarul, ép oly tiszta kiejtéssel, mint akár a czeglédi vagy nagy-kőrösi gyerek. E sorok írója előtt Pest-megye kir. tanácsos tanfelügyelője nagys. Tóth József úr egy ízben akként nyilatkozott, hogy csodálatos és hihetetlen dolognak tetszett előtte a magyar nyelvben ott elért eredmény, alig hitt, úgymond, saját füleinek, mert a tótajkú nép 700 oskolás gyermeke szájából nem hallott elröppenni máshangú szót, mint a magyart. És ez, úgymond a nevezett kir. tanfelügyelő ur : Kemény János érdeme. Hogy az eredményben az oroszlánrész az övé, kétségtelen, mert ő volt az, a ki fölvette a harczot a magyarositásnak bácskai jövevények által felizgatott ellenzőivel s daczára a kíméletlen támadásoknak, folytatta azt a fényes sikerig. És ma már nincs e hazafias iránynak ellenzője Kis-Kőrösön, nincs olyan, ki hálás elismeréssel ne adóznék a. kitartó lelkes papnak és munkatársainak. Mert természetesen voltak ilyenek is. Kemény volt a vezér, a lankadást nem ismerő úttörő, de minden igyekezete, küzdelme hasztalan lett volna, ha nem támogatta volna őt hasonló lelkesedéssel lelkésztársa nagytiszt. Blázy Lajos úr és az egyház erélyes felügyelője tek. Daray Vilmos úr, s ha nem értette volna meg a vezérek intentióit a lelkes, hazafias tanítói kar. Elismerés nekik. A kis-kőrösi tót egyház iskoláinak teljes megmagyarosodása, aránylag rövid idő alatt, fényes példa arra, hogy melléktekinteteket nem ismerő hazafiasság, erély és kitartás mellett mit lehetne elérni, az ország többi, különösen a hasonló, sőt kedvezőbb viszonyok közt levő alföldi tót egyházakban is. Ilyen hazafias és ernyedetlen volt 25 évi működése a kis-kőrösi evang. egyház idősb lelkészének nagyt. Kemény János úrnak. E 25 éves papi működés érdemei Kis-Kőrösön elévülhetlenek. E bokros érdemek hálás elismerése és impozáns méltatása volt az e hó 19-én az evang. egyház és a város közönsége által rendezett jubileumi ünnepély. A reggeli szokott Isten tiszteleten az ifjabb lelkésztárs imájában emlékezett meg ünnepelt tiszttársáról, kérve számára Isten további kegyelmét és áldását. 25 év előtt, azon a napon, melyen Kemény Kőrösre jött, d. u. 4 órakor temették azon ifjúnak szülése következtében elhalt
