Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Alhói lelkészigtatás (–g. –l.)
129 felirattal : „Passió domini nostri Jesu ex hieronymo Paduano, Dominico Mancino. Sedulio. et Baptista Mantuano. per fratrem Chelidonium collecta, cum figuris Alberti Dureri Norici Pictoris." Az ifjabb Holbein János Agostából 1495— 1543. különösen az által tünt ki, hogy Erasmus hires humanista festésze lett, kinek ege'sz iránya hatalmas elosegitője és tényezője volt a reformácziónak. Nemcsak hogy Erasmus sikerült arczképét birjuk tőle, de úttörő „Lob der Narrheit" czimű művének is kitűnő illustrátora lett és ez által a szerzetesség tarthatatlanságát élesebben bizonyitá, mint akármilyen találó szavakkal és érvekkel. Hasonló irányban működött Manuel Miklós mint költő és festész egyaránt. „Todtentanz" czimű költeményeiben és festményeiben a halál így beszél a pápához : Wie gfallen üch herr bapst die ding ir danzend ouch an disem ring die dreyfach Krön müssend ir mir lan und üwern sässel lassen stan. Azután a halálalak ismét a szerzetesekhez fordúl és beszél : Ir münchen mestend üch gar wol, ir steckend aller sünden voll, reissend wölf in ein schafskleid, ir müssend mit danzen, wers üch leid. Mi Luther a theologiában volt, annak bizonyult be Hutten Ulrik a költészetben, a hit- és lelkiismeret szabadsága hirdetőjének 1488—1523. Csakhamar a népkedveltje lett, mely névtelen művésztől szép arczképével ajándékoztatott meg. Ruházata középkori lovagé, feje borostyánkoszorúval diszíttetik. A legelső népszerű műve volt : „Clag vnd vermanung gegen den übermäszigen unchristlichen Gewalt des Bapstes zu Rom vnd der ungeistlichen Geistlichen." A hívekben mély visszhangra találtak az itt előforduló szavak : „Sie haben Gottes Wort verkehrt, das christlich Yolk mit Lügen beschwert : die Lügen woll'n wir tilgen ab. auf dass ein Licht die Wahrheit hab." így segítette érlelni az ismeret fáját a hitújításban a művészet is, mely nagy hatással volt a protestáns szabad gondolkozás és eszmék terjesztésére és azért a reformáczio értékes tényezőjének bizonyult be a XVI. században. 1) Webe r g am u Viszhang és zárszó Kiss Péternek, Vártam és immár olvastam is K. P. „Viszonválasz"-át a bényei ügyben. Jól van! Én is elmondottam az enyémet K. .P. is az övét. És így quittek volnánk, Bénve pedig csendes és megelégedett. Lásd bó'vebben : „Die Kulturgeschichte des deutschen Volkes von Dr. Otto Henne am Rhyn, Stadtarchivar in Sz.-Gallen. Mit vielen Abbildungen im Text, Tafeln und Farbendrucken. Berlin G. Grotesche Verlagsbuchhandlung. • Format. I. Band 375 S. II. B. 411 S. Csakhogy számláink mégsem egészen egyenlítik ki egymást. K. P. erősen hangsúlyozza függetlenségének és szabadságának sz. érzetét, elannyira, hogy még „fogaival!" is kész védelmezni azt. Nagyon szép, és -— amúgy harapás nélkül — helyes is. Hja, de azt se feledje K. P. hogy minél szabadabb valaki, annál kötelezettebb ! Tisztelnie kell mások jogos függetlenségét és szabad meggyőződését is. Az alkotmányosságnak egyik főtétele : „tiszteld a törvényes többséget." — — Yajjon miért oly „mély é[s fájdalmas seb" tehát K. P.-nek a törvényes többség meggyőződése ... ? ! K. P. csendességének erényébe burkolódva, hozzám a „képzelt nagyság" lealázó vádját is sújtja. S nemde e divatos szólam alatt rendszerint „léha, kapkodó és fennhéjázó ürességet" szoktak érteni. Nohát ebben alaposan téved K. P., mert itt az én szerény munka körömben, — hol egyházam és városom ügyeit csaknem egy emberöltő óta mint „készséges szolga" prot. paphoz illőleg igyekszem szolgálni — zajtalan munkálkodásomért bizony m á sként ismernek és hívnak engemet! S ez nekem elég! A „képzelt nagyság" hóbortjával ezideig nem dédelgettem magamat, nem gúnyolt azzal senki, s nem is adtam reá okot — — — még K. P.-nek sem ! — Egyébként béke és Istennek lelke velünk ! Lankó Károly. ItlFÉML Alhói lelkészigtatás. — Nt. Stettner Gyula, a vasi felsó' egyházmegye nagyérdemű esperese f. hó 8. igtatta be Kühne Mártont, az alhói gyülekezet újonnan választott lelkészét hivatalába. Az esperességi lelkészi kar részéről jelen voltak : Blochmann Ernő pinkafői és Ludig Emánuel kukméri lelkészek. — Az ünnepély a zsúfolásig megtelt csinos templomban délelőtti lj 210 órakor vette kezdetét. Az ének elhangzása után esperes úr buzgó imát és Efez. 4, 11—12. v. alapján tartalmas, emelkedett beszédet mondott és azután püspöki utasítás folytán felolvastatta a nm. m. kir. belügyminisztérium leiratát, melyben ez Kühne Márton volt szászországi lelkésznek magyar honpolgárságát elismeri. Miután erre Kühne, Blochmann Ernő kezébe letette az előirt hivatalos esküt, esperes úr megható, meleg szavakkal átnyújtotta az új lelkésznek a megerősített hiványt és az Úr nevében áldást mondott reá és gyülekezetére. Kühne Márton kitiinő, egyszerű, de nemes nyelvezetű, erőteljes beköszöntő beszéde, melyhez alapigéfíl Luk. ev. 24. 26—49. verseit választotta, igen kedvező és jótékony benyomást gyakorolt az egybegyűlt gyülekezetre és a szép számmal megjelent idegen hitrokonokra. Ennélfogva joggal remélhető, hogy az l x/ 4 év óta tartott hosszas választási zavarok után végre-valahára ujolag a béke és testvéri egyetértés honosul meg a gyülekezet körében. Az Istennek békessége legyen és maradjon az alhói gyülekezettel ! —g-— I-
