Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerületi ág. h. ev. püspök egyházlátogatási körútja a bánáti esperességben (Kernúch Adolf)

.407 gyermekeknek melyik egyházhoz és felekezethez tartozandóságukat és úgy maradtam velők, hogy az esküvő a vőlegény (az ev.) egyházában fog megtörténni. Elmennek most már a menyasszony papjához jelentkezni s az őket észrevétel nélkül felveszi. De kimenve a hivatalos szobából, a plébános visszhívja az ev. vőlegényt s ekkép szól hozzá: Azt én tudom, hogy a törvény nem engedi meg, hogy születendő fiai r. katholiknsok legyenek, de megteszi-e, hogy megengedje, miszerint a fiúgyermeket ís az anyjuk tanítsa imádkozni 18 éves korukig? A váratlanul tett kérdésre a vőlegény igent mondott. Ennek az „igen"-nek alapján a házasulandók kihirdetése alkalmával a vőlegény neve után mondja a plébános: „ki fiait átengedte a r. kath. egyháznak." Az esküvő iránt értekezendő, átment a vőlegény a mennyasszony házához, hol az ev. templomban való esketésről mitsem akarnak tudni, felhozva okul, hogy a plébános megesketi őket, mert a vőlegény a fiukat is átengedte a r. kath. egyháznak. Kevésbé bátor ifjú kénytelen-kelletlen belenyugodott volna a kényszer helyzetbe, de az én vőlegényem kijelentette, hogy megmarad az első megegyezés mellett, sőt kész a menyasszonyról lemondani és utána egy lépést sem tenni többé, ha hozzá nem hozzák a plébános által kiállított hirdető levelet. S íme! a siker az állhatatos völégényé lett ; elhozták hozzá a hirdető levelet s én eskettem meg a házaspárt. — Avagy nem legújabb (még pedig jesuitikus) fogás-e az a 18 éves korig való kath. imádkoztatásnak megigértetése? — Ha még soká élünk megérjük azt, hogy a r. kath. klérus, velünk szemben, termékeny inventiójánál fogva, megváltoztatja azt a jelmondatot: Nincsen semmi uj a nap alatt. Láng Adolf. Dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerületi á. h. ev. püspök egyházlátogatási körútja a bánáti esperességben. (Vége.) A másnap, vagyis szept. 6-ikán, Mattanovich Adolf, helyettes polgármester jelenlétében megtartott isteni tiszteleten, melyre a szerb papság, a minorita szerzetesek és a belgrádi ev. lelkész is megjelent, Schwalm György, lelkész Róm. 1, 16. alapján mondott, fennkölt szellemű s hatásos szónoklatban, német nyelven e tétel felett elmélkedett : „Nem szégyellem az Ur evangyéliomát." Mert úgymond: 1. Az Úr evangyelioma, örömhír, 2. Istennek ereje a hivők idvezítésére, és azért 3. Nincsen okunk szégyelleni azt. Mire a püspök szívhez szóló beszéde után olvastatott a látogatási jegyzőkönyv és az annak fonalán hozott határozatok, aláírattak az anya- és a jegyzőkönyvek, megvizsgáltattak a sz. edények. A püspök zárimájával és áldásával, valamint a kitűnően közreműködő egyházi dalárda megható énekével véget ért a látogatott isteni tisztelet. Az isteni tisztelet után viszontlátogatást tett a püspök kíséretével Mattanovich Adolf, helyettes polgármesternél, a minorita zárdában, Zsivkovics Bazil, szerb protopópánál, Herglotz Antal, törvényszéki elnöknél és Huber János, egyházi felügyelőnél. — A Weifert J. M. sörházi termeiben d. u. 1 órakor rendezett 80 terítékű fényes bankett után pedig, melyen jeles zenekar és számos lelkes felköszöntőkben nem volt hiány, a d. u. órákban, Huber János, felügyelő Engler Henrik, pénztáros Yoltmann Ede és Gramberg Nándor egyháztagok, Schwalm György, lelkész és Bujkovszky Gusztáv alesperes társaságában megtekinté a püspök, kíséretével együtt a város nevezetességeit, jelesül az ev. temetőt, melynek közepén a pancsovai egyház alapítója. Querfeld Erigyes díszes sirszobra emelkedik ; arra pedig meglátogatta még a tanítókat és Hoffmann Keresztélyné gyermekkertjét. Szept. 7-ikén reggeli 1j

28 órakor, három fogat kíséretében, Pancsova tövében fekvő Hertelendyfalvára indult a főpásztor és kísérete, melyhez Bujkovszky Gusztáv alesperes, Paulinyi Sámuel antalfalvi és Schwalm György pancsovai lelkészek is csatlakoztak. A pancsovai vámháznál számos tagu bandérium fogadta, a hertelendyfalvi piacz bejáratánál felállított díszes diadalkapu alatt pedig, Szabadkay Ignácz, községi jegyző classicus magyar beszédben, beláthatlan sokaság éljenzése mellett, üdvözlé a püspököt, ki mozsárdörgés, szűnni nem akaró éljenkiáltások között, gyalog a paplak elé ment s itt Zatkalik Károly ev. és Thomka K. reformntus lelkészek által üdvözöltetett. A Gr. Bethlen Miklós, telepítési főszolgabíró és helyhatósági biztos jelenlétében nyomban foganatba vett jegyzőkönyv olvasás és a látogatási határozatok meghozatala után, az állami iskolában, isteni tisztelet tartatott, melyre Kolényi Emil, hajdusiczai lelkész is megjelent. Zatkalik Károly, ki e tót és német nyelvű uj anyaegyháznak első lelkésze, előbb, nagyszámú papi segédlettel, a püspök által hivatalába iktattatott s arra verejtékes szónoki hévvel és kegyeletteljes bensőséggel. II. Pet. 1, 19.—22. alapján, tót nyelven azon tétel felett elmélkedett, hogy: „Mit míveljen a prófétáknak erős bizonysága közöttünk?" s erre igy felelt: azt, hogy: 1. fenntartsa közöttünk a szeretetet, 2. emelje az áldozatkészséget és 3. ébressze az Istent dicsőítő életet. Az isteni tiszteletet, melyen a tér szűke miatt, a hívek fele része sem vehetett részt, a főpásztor buzdító és intő beszéde, a látogatási jegyzőkönyv és annak fonalán hozott határozatok felöl VâSâSâj Q, főpásztor német nyelven mondott zárimája és német és tót nyelven adott ároni áldása fejezte be; mire a Leonhardt Ferencz, állami tanitó által vezetett ének hangjai mellett, kivonult a templomi közönség. Az isteni tisztelet végeztével, meghivatott a püspök és kísérete Hertelendy József, torontálmegyei főispán életnagyságú arczképének Szabadkay Ignácz, községi jegyző által rendezett leleplezési ünnepélyére, melyről nem hagyható említés nélkül, hogy Szabadkay Ignácz mozsárdörgés kisérte nagyszabású s hazafias beszéde az összes jelenlevők között harsány és lelkes tetszésnyilatkozatokra adott alkalmat, melyek ismétlődtek, midőn Rodosavljevics Dragotin, pancsovai főszolgabíró felolvasta Rónay Jenő, alispán üdvözlő táviratát. Ennek befejeztével az uri vendégek egy impozánsán feldíszített és a piacztéren elhelyezett sátorban ebédhez ültek, melyen a legkitűnőbb étkek és italok felszolgálása mellett, a pancsovai zenekar játszott és számos a nap jelentőségéhez mért lelkes felköszöntő mondatott. A bankettsátor körül nagy sátrakban a nép foglalt helyet, melynek ünnepélye este szép tűzi játékkal lett befejezve. A püspök és kísérete éjjeli szállásra, 8 óra táján vonult vissza Pancsovára; honnét másnap reggel 8 órakor, Kramár Béla fő- és Bujkovszky Gusztáv, alesperes valamint Huber János felügyelő és Yoltmann Ede pancsovai egyháztag s mások kíséretében a pancsova-zimonyi hajóhoz