Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vallás és ipar (Farkas Gejzától)

Ötödik évfolyam. 37. szám. Pozsony, 1887. évi szeptember 10-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész evre . o frt — kr. félévre . . '. 3 , — , negyedévre 1 . 50 . Egy szam ara: 12 kr. o.e. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Sierxeíiiö- s kiadó-hivatal: Pozsony, Xonvemuccza ő. Felelős szerkesztő s kiadó : rBSZTYÉNSZK^" FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom: Vallás és ipar. (Farkas Gejza). — A chorál-közbenjátékról. (Nagy Lajos). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Pályázatok. Vallás és ipar, Ha valaki a vallás alatt ideális eszmekört, erkölcsi, kézzel nem fogható s oly dolgot gondol, a mely az embernek főképen érzelmeire, kedélyére, akaratára — egyszóval lelki életére vonatkozik, — ipar alatt pedig gondolja azon emberi ügyességek összességét, mellyek anyagi existentiánkat részben biztosítják, részben jólétünket — kényelmünket nagyban emelik s az emberi nem haladásának nélkülözhetetlen tényezői, — akkor méltán felteheti azt a kérdést: vallás és ipar, mi köze van a kettőnek egymáshoz? Az én országom nem e világból való — mondja a vallás, az ipar pedig a legreálisabb — legkézzelfoghatóbb, mindent, a mi a realismus körén kivűl áll s nem az anyagra (vagy annak feldolgozására) vonatkozik, nélkülöző foglalkozásmód : — hol a kettő között az összefüggés ? hol a kettő között az érintkezési pont ? Ilven formán gondolkozhatott a földmiv. ipar és kereskedelmi minister, midőn az ipar törvényt a ház asztalára tette le. Igaz, hogy az iparban legkevesebb van abból, a mit kedély, vagy erkölcsi világnak nevezünk ; költészet érzelem, vallás előtte minél kevésbbé ismert fogalmak, szám és haszon — ezaző szekerének két tengelye. Még ha Apollot formál is az érczöntő keze, annak is hosszát szélességét méri, s latra veszi a rá fordítandó anyagnak súlyát. Igaz ennélfogva az is, hogy az ipartörvény vajmi keveset foglalkozik a vallás dolgával. De bármily messze lássék is egymástól a két fogalom esni, mégis vannak érintkezési pontjaik is; ha másutt nem, hát ott, a hol az iparos, letéve kötényét, szerszámját, az Isten házának küszöbére lép. Ez a küszöb az érintkezési pont. Templom és műhely, mint két jó szomszéd szépen megférnek egymással; templom és műhely testvérek, egy anyagból vannak építve s egy és ugyanaz a személy lehet mind a kettőnek lakója. Munka az imádság után a legszentebb isteni tisztelet — mondja Jókai. Miért van hát, hogy az ipartörvény oly mostohán bánik az iparnak testvérével, a vallással?! Vagy a fejlődöttebb korviszonyok nélkülözhetővé teszik azt?! Hát az iparos ne legyen már mai napság más mint egy számítani tudó s ügyesen dolgozó gép ? Hol marad akkor az ember, a mit pedig az emberből minden körülmények között képezni kell ! Mert félszeg — a tökéletességnek még oly látszatával biróintézmény is, a mely az emberben a jobb felet feledi. Tagadhatatlanül nagy a magas kormány érdeme, midőn az ipar fejlődéséről törvényhozás utján gondoskodik, vagy különösen hazánkban, a hol az ipar eddigelé csak az árva gyermek szerepére volt kárhoztatva ; de ez nem tartóztat minket vissza a feljajdulástól akkor — mikor látjuk, hogy az ipartörvény a vallást kellő tiszteletben nem részesíti, nemcsak, — de sot határozottan csorbát ejt a vallásos élet fejlődésén. Hogy világosan fejezzük ki magunkat. Nem nyugodhatunk meg az ipartörvény azon eljárásában, mely szerint az iparos tanonczok vallás oktatásáról nem intézkedik. Az iparos osztály a nagyobb népességgel bíró városoknak rendszerint javát szokta képezni. Evangyéliomi egyházunk egyebek mellett — a leendő iparosok vallásoktatására is különös súlyt fektetett, s az iparos tanonczokat régi szokás szerint a vasárnap délutánonkint tartatni szokott vallás oktatásban részesíté. Akkor is, mikor még ipartörvények nem voltak, egyházunk büszkeséggel tekinthetett iparos osztályára, a melynek körében az üzletben való jártasság mellett — ott volt található legnagyobb mértékben a józanság, egyszerűség, jámborság, becsület; egyszóval minden keresztény erény, a mit ma szeretnek realitásnak nevezni, de a mi tulajdonképen nem egyéb, mint a vallásos hitéletnek kiilömböző nyilvánulása, s alig szükség mondanunk, hogy ez erények épen a józan vallásos nevelésben nyerték alapjukat és táplálékukat. Most már van ipartörvényünk, mely Istennek jó voltából 3 éve terjeszti áldásait : de nincs iparos vallás oktatásunk.