Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Szerkesszünk naptárt az evangyéliomi népnek (Farkas Gejza)

Ötödik évfolyam. 18. szám. Pozsony, 1887. évi április 30-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . ri frt — kr. félévre », . . 3 „ — , negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. e. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. * • Szerkesztő- A kiadó-hivatal: Pozsony, Sonventutcza Ö. az. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Szerkesszünk naptárt az evangyéliomi népnek. (Farkas Gejza.) — Egy evang. egyházi ének. (Jeszenszky Károly.) — Magyar prot. tudományos irodalmi társaság. (Láng Adolf.) — Irodalom. — Apróságok. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. &s népiiik ! Evangyéliomi népünk szeret olvasni, könyvtára azonban csak három könyvből áll: egyik az énekes könyv, másik a biblia, harmadik a kalendáriom. Számos oka van annak, hogy miért nem olvas népünk többet is — mást is, s nagyon csalódnék az, a ki e körülmény okát egyedül abban keresné, hogy a nép szegény, hogy másra nem telik, mert hála Istennek, még minden egyházban akad néhány jobbmódú s ennélfogva az adakozásra — illetőleg könyvvételre képes család, s bár oly kuporgatva őrzi is az ilyen a garast s kétszer is a fogához üti — míg egyszer kiadja — mégis akad ezek közt olyan, a ki más luxus mellett a könyvre sem restellne kiadni egy kisebb összeget. Az sem egyedüli ok, hogy a nép nem ér rá olvasni. Rá ér bíz' az, kivált a hosszú téli időben, sőt a mai híreken kapkodó világban még nyáron is, ha csak vasárnap délutánonként. Másutt keressük — s másutt is fogjuk megtalálni e körülménynek okát. Népünk azért nem veszi kezébe a mondottakon kivül a többi könyveket, mert mintha ösztöne súgná neki, hogy azok nem nekivaló tápot tartalmaznak. Beszélnek idegen nyelveken, s nem adják meg az eledelnek azt a savaborsát, a mely az ő szája-ízének megfelel. Nem rég is meglátogatva egy magányba vonult jobb módú hívemet, épen asztalnál iilt, körülrakva újságokkal és könyvekkel, kérdem tőle, mit mivel? Olvasgat úgy-e? S e közben az előtte fekvő újságokra mutattam. ó — ezeket úgy kapom, hogy olvassam, de bíz' én már csak az én öregem mellett maradok — felel ő, kezét a kemény bőrkötésű ódon bibliára téve; mert én már csak ebben tudok gyönyörködni. S hogy mégis a biblia meg az énekes könyv mellett ott van a naptár is, ennek oka persze első sorban, hogy az időszámítást tudja; de meg főkép, hogy az abban foglalt szebbnél szebb jóslatokban gyönyörködjék ; no, ezekkel és ezek mellett — persze fakanálon, a mérget is be lehet neki adni, a fődolog, hogy az ő nyelvén legyen írva. — S ezt a nyelvet úgy látszik nagy szerencsével használja a Bucsánszkyféle irodalmi irány, s a mi fő, csinál szebbnél szebb üzleteket. Hogy mennyire ideje már, hogy a népnek az e fajta olvasmányok helyett egészségesebb, s az erkölcsöket nem rontó, de ápoló olvasmányok adassanak kezébe, azt az utolsó időben nagyon jól átértette a szt. László-Társulat, s mi a kik tisztelettel hajolunk meg az igazi érdem előtt, még akkor is, ha azt elleneinknél tapasztaljuk, szívesen adózunk elismeréssel, ha e téren a mondott társulat jót és üdvöset tud alkotni s felmutatni. Annyi bizonyos, hogy a társulat mondhatni lázas tevékenységet fejt ki e téren, s csak egy évben több százezerre megy azon népszerű iratkák száma, melyekkel a magyar nép asztalát a szó szoros értelmében elárasztja. — Természetesen nem utolsó helyen áll ezek között a népszerű naptár. Mi azonban úgylátszik összetett kézzel nézzük miként izmosodik s terjed az ellentábor, s tehetetlenül hagyjuk elfoglalni a tért olyan elemeknek, a melyekkel a küzdelmet elébb utóbb fel kell vennünk, s minél később, annál nehezebb lesz szerepünk. Nem értem én azt, hogy mindjárt most kezdjünk a népiratok útján harczot akar a pápista sajtó, akar a ponyvairodalom ellen, elébbinek még hála Isten nincs szüksége, az utóbbinak pedig nincs itt még ideje. Mi tűzzük ki magunk elé a czélt — népünket egyszerű, saját nyelvén irott s a jó erkölcsöket terjesztő, szivet-lelket nemesítő olvasmányokkal ellátni — a többi, a magától jön. Már pedig hol lehetne könnyebben megközelíteni népünket, mint épen a naptár útján?