Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Melyik a három közül? (Hurtay György)

elvonják a falatot, csakhogy özvegyük és árváik, talán ők magok is, ha munkaképteleneknek Ítéltetnek, ne legyenek kénytelenek egyházunk szégyenére koldulni menni. E mellett az egyház jobbjai mindkét részről méltányosnak találták, hogy a megalakúlt özvegy-árvaintézet gyarapításához magok az egyházak is bizonyos évi segélylyel járuljanak. Erre azonban az egyházak nem voltak rábírhatók, csak is annyit Ígértek meg, hogy minden évben melyik melyik tehetségéhez és tetszéséhez képest fog e célra áldozni. Az igéret szép szó, s a mely egyházak megtartják, fogadják érte az özvegyek és árvák háláját. Egy eset van mégis, a midőn az egyházak kötelezve vannak az intézet tőkéjének növeléséhez járulni, s ez az intercolarae. A bányakerületi utasítások ugyanis ugy intézkednek, hogy a papi időközi jövedelem, a papi özvegy árva intézeté legyen. A zólyomi esperességben ez idő szerint két ilyen eset van, de e helyütt csak az egyikről kívánok megemlékezni, s ez a besztercebányai papi időközi jövedelem. A nevezett egyház egyik lelkészének állása már több mint negyedéve üresedésben áll, s még ma sincs betöltve. A főesperes hivatalos kötelessége szerint fölhívta az egyházat, hogy az időközi jövedelmet az özvegy-árva intézet számára szolgáltassa ki s fölolvasta egyszersmind a bányakerületi utasítások ilyen esetekre vonatkozó §-át. Erre a jelenvoltak közül feláll valaki és igyen kezd szónokolni : az utasításokból csak annyit hallottunk, hogy az időközi jövedelem az özvegy-árva intézetet illeti, a mi lelkészeink pedig, három ily nevű intézetnek a tagjai, a helyinek, az esperességinek és a kerületinek — már most a három közül melyikre értsük a törvény szavait? E kérdésre a legelső felelet az volt, a mienkre t. i. a helyire, a mi igen természetes is. A midőn azonban kissé jobban megfontolták a dolgot, abban állapodtak meg, hogy a fele legyen a helyi özvegy árva intézeté, a másik fele az esperesség-é. a kerületinek nem jutott semmi. A főesperes ez ügyet fölhozta az esperességi özvegy-árva intézet igazgató választmányának ülésén. Azon kérdésre, hogy az utasítasok §-sa szerint, melyik intézetet illeti a besztercebányai időközi jövedelem, itt is az volt a legelső felelet, a mienket t. i. az esperességit, és ez is természetes. Minek azt másnak átengedni, hogyha mi magunk számára tarthatjuk meg. A fölszólalók itt különösen e két érvet hangoztatták : a midőn a bányakerületi utasítások ezen intézkedése életbelépett, akkor még nem létezett sem a kerületi, sem a helyi intézet, csak az esperességi, s így másra nem magyarázható az, csak az esperességire; és nem volt eset rá, hogy kerületünkben ezt egyház vagy esperesség máskép értelmezte volna. De itt is a vitának vége az lett, hogy legyen az időközi jövedelem fele a helyi, másik fele az esperességi özvegy- árva intézeté és hogy a kerületnek is jusson valami, kérdést intézünk hozzá, hogy miként értelmezi ő az utasítások már többször említett szavait. Tehát a kerület is tárgyalni fogja ez ügyet. És miután mindenkinek sokkal könnyebben esik azt mondani „enyém", mint azt, hogy „tied", aligha nem a kerületnek is az lesz az első szava : engem illet a papi időközi jövedelem, és én nem bánnám, ha ez lenne utolsó szava is. Mert ha a kerület ma ad igazat a besztercebányai egyháznak, akkor én holnap két forinttal alapítok egyházamban szintén hasonló intézetet, a hova az időközi jövedelem idővel befolyjon. Minek adná ki az egyház pénzét másoknak, ha azt magunk számára is megtarthatjuk. De hova jutunk aztán, ha mindenik papnak külön özvegy árva intézete lesz? Ki fogja azokat ellenőrizni?? Breznyik János úr a ker. özvegyárvaintézet pénztárosa, egyetlen egy alkalmat sem szokott elmulasztani, ha a kezelése alatt lévő alapot csak egy krajcárral is növelheti. íme a zólyomi felirat alkalmat szolgáltat neki, hogy nagy befolyásával hasson oda a kerületnél, hogy a papi időközi jövedelem a ker. özvegyárva intézet számára biztosítassék. Azt ki kell emelnem még, hogy mind a három intézet, a melyekről a fentebbiekben emlékeztem, egyenlő jogon létezik; de a kerületnek csak az lehet törekvése, hogy ne csak Pálnak vagy Péternek családja legyen biztosítva, hanem mindnyájunké. Nekem úgy látszik, hogy a jelen esetben is annak a latin közmondásnak lesz igaza : inter duos litigantes tertius gaudet. Hurtay György. Apróságok, Ismét egy szelid arculcsapást kell zsebre tennünk pápista atyánkfiai részéről. A R. egyik számában „protestáns hazafiság és türelmesség" c. a. ezt az épületes történetkét olvassuk : Egy fővárosi elemi iskolában a királyné nevenapján beállít egy prot. vallásoktató, hogy szokott óráját megtartsa, s midőn az igazgató tudtára adta, hogy ma nincs lecke, akkor a vallásoktató állítólag azt mondta, hogy ,.mi evangélikusok a kath. ünnepeket nem szoktuk tartani." A mire aztán az igazgató úr ugyan odamondott a naiv vallásoktatónak. hogy „tudnia kellene, hogy ez nem katholikus ünnep — de nemzeti ünnep — alászolgája!" Szegény vallásoktató, hova nem ragadott buzgóságod! „De hát igazán oly nagy volt bűne a jó vallásoktatónak?" Mit akart tulajdonképen megjelenésével? Talán csak kötelességét teljesíteni; a mely alól a tekintetes igazgató és nem igazgató tanár urak ollyan szép szerével kibújnak, a miből aztán még nemzeti érdemeket csinálnak maguknak. „Hát nektek az nemzeti ünneplés, ha nem jönnek a gyermekek az iskolába? Hát egyáltalán ünnep az? Hisz az ünnepnek épen az együttlét adja meg az ünnepiségét. Az egyházi ünnepet megtartjuk együtt a templomban — ha tehát a királyné nevenapjából — a mely véletlenül kath. szt. Erzsébet napjára esik, nemzeti ünnepet akartok csinálni, ám ünnepeljétek az iskolában, vagy az utcán, vagy nyilvános helyen, nem bánom akárhol, de ünnepeljétek. En részemről alig tudok szebb ünnepet gondolni, mint ha egy bölcs tanitó (vallásoktató) vezetése alatt szivet — lelket nemesítve készülne elő az iskolai ifjúság jövő nemzeti kötelességének megfelelni! Vagy ti azt hiszitek, hogy ha ifjú-