Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ritter István koporsója mellett (Sántha Károly)

8. szám. Pozsony, 1887. évi február 19. E Y A NGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. /V\EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Előfizetési ár: Hirdetés ára: Egész évre . ti frt — kr. Négyhasábos petit sorként fele\re . . . o , — , Szerke8zt.ö- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Xonventutoza 6. az. egyszer nozoive 7 kr., aegveaevre .1,50, __ többször közölve 5 kr. Egy szam ara : 12 kr. o. e. Felelős szerkesztő s kiadó : • Bélyegdij : külön 30 kr. TSSZTYÉNSZKY IE IE IR, E ÜST C Z. Tartalom: Ritter István koporsója mellett. (Sántha Károly.) — Magyar huszita énekek. (Jeszenszky Károly) — Az aesthetikai képzésről. II. (dr. Masznyik Endre.) — Nekrolog. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. mellett. Midőn a fájdalom porig aláz, földre sujt, Isten az, Ki csüggedt lelkünket fölemeli az égre, honnan jön az erő és vigasztalás. Oh megboldogult, haldoklásodnak rövid, mégis végetlen hosszú ideje alatt Te is az Istenhez emelted lelkedet, Istenhez, Kit annviszor áldottál, — Istenhez, Kit annyiszor dicsőítettél az anyaszentegyházban és azon kivül, — Istenhez emelted lelkedet kérésre s midőn pünkösdi nyelved megnémult, ennyit suttogtál csak : Jaj Istenem, jaj Istenem! Mi sem tudunk mást mondani, csak ezt: Jaj Istenem, jaj Istenem! Szomorú a te halálod, hogy igy haltál meg : ily hirtelen s nékünk olyan korán. Állván koporsód mellett, összefacsarodik a szívünk s töredezve sírjuk Jeremiás siralmait : Megszűnt a mi szívünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk. Elesett a mi fejünknek koronája. Jaj most nékünk! De nemcsak szomorú, leverő, — fölemelő, dicső is a te halálod, ki így haltál meg, a szent munka alatt, a nemes harczban, mint a Jézus Krisztus jó vitéze, mint a Sionnak egyik éber őre, kimagasló tornya^ erős oszlopa, lelkes vezére, bölcs kormányzója. Ilyen élet, ilyen munka után nem halál a halál, hanem élet. Te vigasztalsz úgy, ki az apostollal nem a veszendő, hanem a rothadatlan koronáért futottál, munkálván Isten dicsőségét a Sionban. De hát valóban oly fontos tényező-e a Sión, a keresztyén egyház, az egyes, a társadalom s az összes emberiség életében ? Oly szent-e a munka, oly nemes-e a harcz, mely egy lelkipásztorra, egy szerény prot. lelkipásztorra néz? Az! Igénytelen a prot. pap hivatala, de magasztos a hivatása. Mert ezek a jelszavak : Excelsior! Mindegyre tovább! Fölfelé, csak fölfelé! Keressétek az odafenn valókat ! e jelszavak, melyek a porban bukdácsoló ember fülébe hangzanak, hogy arra nézzen, oda törjön, hol a csillagok, hogy rajta Isten képe ragyogjon, — e jelszavak, mondom, mind az egyháznak jelszavai a Jézus Krisztus tanítása és isteni élete nyomán. Mi lelkészek az odafenn valókat szerettetjük és kerestetjük, hogy e magas érzület által megnemesítsük, megszenteljük ide alant az életet s az életnek minden viszonyait. Mi lelkészek hirdetjük amaz égi bölcseséget, melynek kezdete az Urnák félelme. Az Istennek országát : az igazságnak, az igazság által a szabadságnak, a szeretet által a békességnek s a Szentlélek által való örömnek országát, a mennyországot terjesztjük mi e földön, e siralomvölgyén. Mert siralomvölgye e föld bűnével, siralom völgye szenvedésével és siralomvölgye a sír éjjelével. Ezt a siralomvölgyét a Krisztus vallása változtatja át a a mennyország előcsarnokává. Van tanítónk, van vezérünk a bűn harczában. Mennyből jött amaz isteni követ, a Jézus Krisztus, Ki az Isten beszédével, e hétélű fegyverrel, mely elhat az akaratnak és elmének és a velőknek megoszlatásokig — e lelki fegyverrel lassan bár, de biztosan megtöri a Sátán hatalmát s kivívja az örök szép, jó és igaz győzedelmét. Van tanítónk, van példánk a szenvedésben. Mennyből jött amaz isteni követ, a Jézus Krisztus, Ki az Atyának kimetszett bélyege, Kinek országán és életén az Isten dicsősége fénylett. Ki a legmélyebb szenvedésben is rendületlen bizodalmat vetett Istenében, a kereszt kínjaiban is imádkozott ellenségeiért s legnagyobb elhagyatottságában is így szólt : Egyedül vagyok, de még sem vagyok egyedül, mert velem van az Isten! Van tanítónk, van vigasztalónk a halálban. Mennyből jött amaz isteni követ, a Jézus Krisztus, Ki a halhatatlanságot világosságra hozta s el nem muló kettős életet nyert : örökéletet, örökáldású munkájában itt és örökéletet dicső munkája után ott. A Jézus Krisztusnak megbízásából járunk mi lelkipásztorok e földön, fény nélkül, mégis hatalommal, — fegyver nélkül, mégis az Igének győző fegyverével, — mint erőtelenek, noha erősek az Urban,