Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az aesthetikai képzésről (Masznyik Endre)

50 kormányzati elveink szerint alólról felfelé kell a tervet elfogadtatni, tehát a gyülekezetek többségét s ágy az esperességeket és kerületeket a tervnek megnyerni: bátran el lehetünk készülve a legszomorúbb tapasztalatokra. Majd hallunk ily dolgokat : Nekünk a zsinat nem kell, a kinek kell, tartsa meg s fizesse a költségeket is ; vagy : minek nekünk a zsinat ? hisz közel egy évszáza meg voltunk nélküle, az egyházi élet fejlődött, a szervezet kialakult ; többet ér egy intézvény az életben, mint száz, ha még oly tetszetős is, — a papiroson ; a zsinat luxus, még pedig drága luxus ; vagy : itt az egyetemes gyűlés, ezzel is megleszünk, ne drágítsuk a vallást'; vagy : a zsinat, ha most tartatik, nem lesz egyéb, mint a magyarosítás új eszköze, még fizessünk is, hogy kivágják nyelvünket? S több ehez hasonló, megengedem légből kapott, léha mentség fog végig hangzani egyházunkon ; de a vége lesz : nincs pénz, nincs zsinat. S mondhatom, nagyon épületes dolog volna, ha az első zsinati, akár bizottsági ülés, akár közgyűlés végrehajtással kezdené egyházépítő művét. De legyek rosz próféta; hazai evang. egyházunk egy akarattal hangoztassa a zsinat szükségét s a hivek apraja-nagyja lelkesedve hozza meg áldozatát az egyház oltárára, még ez esetben sem mehet a dolog oly gyorsan, mint azt buzgóságukban némelyek elképzelik. Vegyük a tényleges helyzetet s nem az óhajtott állapotot. Egyetemes felügyelőnk, a zsinati bizottság elnöke, aligha hivhatja össze korábban az első bizottsági ülést az első egyetemes gyűlésnél. — Mért? hát egyrészt a fentebb hangsúlyozott pénzbeli akadály miatt, másrészt, mert mindazon akadályok, melyek az egyetemes gyűlés korábbi összehívásával szemben állanak, itt is érvényesítik hatalmukat. — Már most tessék számba venni az anyagi feltételeket; a szorosan vett zsinati tanácskozmányokhoz szükséges előkészületeket, melyek legjobb esetben a bizottság első ülésével fognak tervszerűen megindíttatni : a gőzerővel való haladni akarás legalább is nagyon merésznek fog bizonyulni. Két véglettől óvakodjunk : az egyik az elhamarkodás, a másik a fatalisztikus lemondás ; — tartsuk meg a helyes középutat : dolgozzunk teljes erőnkkel, Idvezítőnk és anyaszentegyházunk iránt hő szeretettel hitéletünk emelésén nem a zsinat megtartásaért, hanem Isten országának felvirágoztatásaért. Tessék elhinni, zsinat nélkül fennállhat egyházunk ; de az Úrnak életadó szelleme nélkül, ha minden éven tartunk is zsinatot, egyházunk elvész, el kell vesznie. És ha megtörtént, ha az Úrnak szent lelke áthatotta a hivek lelkét; ha nem a mondva csinált szükség, hanem a Krisztusból induló ügyszeretet fogja sürgetni a zsinatot : akkor én leteszem aggodalmat hirdető tollamat s ott a clermonti síkságon egybegyűlt sokasággal hirdetem : Isten akarja, Isten akarja ! s meg vagyok győződve ekkor, de csakis ekkor : lesz pénz, lesz zsinat. Adja Isten! úgy legyen! âi aeith.eUkai képiésról*) i. Tisztelt közönség! Hölgyek és urak! Először van szerencsém önök előtt megjelenni. E körülmény a mellett, hogy némileg elfogulttá tesz, kissé meg is nehezíti feladatomat. Mit tegyek, hogy megelégedjenek önök velem? Úszom az árral : törekszem én is népszerűségre s igérem, hogy rövid leszek. Mert úgy hallom, hogy ezt óhajtják. Helyesen. A felolvasók közt sok a tudós — önök között pedig sok a hölgy. S a hölgyek? nem szeretik a tudósokat, szegényeknek, rettenetesen unalmasaknak találják őket. Én se magamba, — tárgyamba vetem reményem vasmacskáját. Tárgyam ugyanis a széptan körébe vág. A szép iránt pedig, lehetetlen, hogy legalább a szépek ne érdeklődjenek. Hölgyeim tehát minden bizonynyal meg fognak ajándékozni szives figyelmük- s türelmükkel. * * * Az aesthetikai képzés a szép érzékének fejlesztésében s művelésében áll. Két dologgal ez okon eleve tisztában kell lennünk, ha megakarjuk egymást érteni: tudnunk kell : mi a szép? és mi a szép érzéke? Mi a szép? — ha én azt pár szóval s biztosra megtudnám önöknek mondani ! ! Nem ilyen iczi-piczi tudósok, — világhírű nagy szellemek törték már azon fejüket, — mind hiába ! Nem mondok sokat : az aesthetikusok legalább is vitatkoztak már annyit s annyiszor a felett : mi a szép, — mint a hölgyek — értve itt főként a nőnem bimbóhajtásait, — a reményteljes — ősi műnyelven eladó-leánykákat — a másik kérdésen : ki a szép ? S az eredmény ott : ahány fő, — itt : ahány szív, — annyi vélemény. Nem kutatom a női szivek titkait, — félek, hogy vallomásaik rám nézve kedvezőtlenül ütnének ki, — csak egynehány tudós nézetével fogom önöket kétségbe ejteni : Sokrates azt mondta : szép az igazság, bölcseség és jóság ; Plató : szép alakilag a mérték, arány; tartalmilag az eszme, az erény; Aristoteles: szép a szó ; Augustinus : szép az istenség ; Leibnitz : szép az érzékileg tökéletes; Boileau : szép az erénynyel párosult igazság ; Kant : szép, ami érdek nélkül tetszik ; Weisse : szép az individualizált eszme ; Carrière szép az érzékileg tetsző alakban kifejezett idea. Ugy-e bár elég! Hát az efféle meghatározásokra nemcsak önök, — a jelenkor tudósai is azt mondták, hogy elég. Ma már a szépet — nem az antik aesthetikák fogalmainak lomtárában, — hanem egészen máshol keresik — ott, ahol az tényleg van: *) Felolvastatott a pozs. Toldy-körben 1887. jan. 16-án.