Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A pestmegyei esperességi iskolakörök tanítóinak értekezletei (Török Józseftől)

r .421 szólottam. Nem szólottan tehát mindahhoz, a mit tévesnek s a valóval nem egészen egyezőnek találtam a czikkben, hanem csakis ahhoz, ami vádlólag hangzott esperességemmel, vagy mint manap szokás-mondás, a papi gyűléssel, tehát a papokkal szemben. E válaszra Micsinay tanító úr e lap 49-ik számában visszaválaszol. Viszonválasza által azonban épen nem l^tom megdöntve azokat, a miket én hozzászólásomban mondottam. És nem is fogja megdönthetni, mert én nem bölcselkedtem, amiben tévedhettem volna, hanem a tényeket, a való igazat mondottam el a2zal a czélzattal, hogy fölvilágosítsak. És én hiszem, miszerint ez nekem az érdeklődő közönség elfogúlatlan részével szemben sikerűit is ; # de azt is hiszem tanító úr újabb czikke alapján, hogy őt nem fogom fölvilágosíthatni, meggyőzhetni soha, mert ő meggyőzhetetlen örökké. Ha tehát mégis írok ez ügyben még egyszer és utoljára, ezt nem a tanító úr iránti tekintetből teszem. Midőn azt mondotta tanító úr, hogy az iskolakörök tanítóinak értekezletei, — a tanítóság hibáin kivül, — feleslegessé lettek a pestmegyei esper ess égben, ezzel nemcsak azt mondotta, hogy m e g s z ü 11

1 e k az értekezletek, mint újabb czikkében magyarázza, hanem azt is, hogy a tanítóság hibáin kivül szűntek meg. S ő arra fekteti utóbbi czikkében a súlyt, én meg emerre fektettem és fektetem annyira, hogy lia ezt nem mçmdja, ha amazt százszor mondotta volna is, nem szólaltam volna fel ellene. Mert hogy megszűntek a tanítói értekezletek, az tény, amit előbbi czikkemben sem tagadtam; de az is tény, hogy ha a tanítóság hibáin kivűl, mint tanító úr mondotta, még inkább, mint én mondottam, a papság hibáin kivűl szűntek meg azok. S midőn ezt mondottam, nem egyszerűen állítottam, de bizonyítékkal is szolgáltam olyannal, minőt nem meggyőzőnek mondani okkal nem lehet. S ha tanító úr mégis a papságot vádolja azért, amit a tanítók tettek vagy nem tettek, a midőn nem tartottak értekezletet, azt a papságot, melynek midőn tudomására esett e dolog, sietett megsürgetni az értekezletek tartását, nohát akkor legjobb, ha tanító úrral szemben be fogom számat és nem szólok. Pedig tanító úr tudva vagy tudatlan, de a papságot vádolja ezért. Hisz nyíltan mondja, miszerint ezek közönye és érdektelensége folytán szűntek meg a tanítói értekezletek. S ezek közönyét és érdektelenségét akarja bizonyítani azzal is, mert, — úgymond, — különben két év ótától, amint ezen értekezletek köztudomás szerint megszűntek, kell vala, hogy rólok a tanügyi esperes úr intézkedjék. Ha nem intézkedett, — adom válaszúi, — nem közöny vagy érdektelenségből tette vagy nem tette azt, hanem azon okból, miből a tanító urak értekezleteiket beszűntették, midőn a tervezett tanítóegyesület alapszabályait megerősítés végett az esperességhez benyújtották. Várta tudniillik: mi lészen ebből? S midőn meggyőződött arról, hogy a kerület hozzászólása nélkül semmi, akkor azután intézkedett azonnal. De olyanért vádolni mást, miben magunk is leledzünk, legalább is szerénytelenség. Tanügy iránti közönnyel vádol, holott egyházam iskoláit, tanítóim segedelmével, de talán nem hátúi járva, mégis oda emeltem, hol nem egy vármegyében, de széles magyarországon sem sok iskola áll. Tanügy iránti közönnyel vádol, holott volt eset s nem is oly nagyon régen, midőn egyházam tanügye és annak munkásai, a tanítók iránti, talán túl is hajtott érdeklődésemért híveim egynémelyike, de akik ma már szintén örvendenek akkori szigoromnak, készséggel kihordott volna a határra. Tanügy iránti közönnyel vádol, holott esperességeni épen tanügy iránti érdeklődésemért ismételten ültetett a tanügyi esperesi székbe. Tanügy iránti közönnyel vádol, holott kedvencz eszméjével, az esperességbeli tanítók közös tanácskozásba egyesítésével, előbb foglalkoztam, mint ő ; arra talán gondolt is. Bizonyíthatom egyebek között azzal a lelkésztársammal, kitől a Dunán túl létező efféle tanítói egyesületek alapszabályát megkaptam, hogy azt tanúlmányózzam. Tehetek-e azonban arról, hogy ily egyesület létesítése nekem nem sikerűit? S tehetek-e arról, hogy midőn később csak két kört, a kecskemétit és pilisit, akartam egyesíteni s ezzel egyszersmind a nem létező pilisit életre kelteni, e törekvésem is tanító ellenszegülésén, ha tetszik, közönvén, nemérdelkődésén szenvedett hajótörést? Bizonyíthatom egyebek között azon tanítómmal, a kinek e próbálkozásom is tudtával történt. Hanem régi dolog, más szemében keresni a szálkát, magunkéban feledni a gerendát! Tények ezek, tanító Ur, mert bizonyíthatók. A kegved czikke pedig nemcsak tényeket, hanem téves állításokat is tartalmaz, miként ismételten mutogatom. Mert tény, hogy a tanítói értekezletek megszűntek ; de hogy a papság hibáiból szűntek volna meg, ez téves állítás. Pedig így állítja tanító úr akkor is,^ midőn azt mondja, hogy amely az értekezletet alkotta, az a tanítóság még most is megvan, még most is kész összegyülekezni. De majd maga rontja le állítását, midőn nyomban kérdezi : de mire? de minek? h a e g a

t é b hatásköre nincs, mint 111 a g á 111 á rsalgás, önmívelődés, stb. Előbbi czikkében egv rakás más hatáskört is rajzol a tanítói értekezleteknek a tanító úr s bár maga vallja, miszerint ezekből csak kettőt vett el, — a mihez szintén kérdés fér ! — az esperesség, mennyeiben tantervet készített, mi ha nem is egészben, részben tény ! — és tankönyveket rendelt el, — ami nem áll! és ime lásd, most a rakás hatáskörből, ugyan azon tanító úr szerint, még sincs, még sem maradt más, mint az önmívelődés! Ez pedig minek? kérdi nagybölcsen. Mintha mondaná: a kinek hivatalt adott, észt is adott annak ahhoz az Isten ! — a kinek zsebében a diploma, annak fejében a tudomány ! — Krisztus csak tanítójelölt lehetett, különben nem mondotta volna: még mindég előbbre, még mindég tanúljatok, legyetek tökéletesek, mint a ti menynyei atyátok tökéletes ! - (Folyt, köv.)