Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Dienstvorschrift für die Militär-Geistlichkeit (K. I.)

.396 jében sem vesztik el, sőt épen az ily időkben hangzik ajkaikról a reménységnek győzelmi kiáltása a leghangosabban. Ez mutatja épen a próféták vallásos hitének erejét és reménységüknek szilárdságát, a mi egyedül volt képes oly sok hányattatások közepette a maroknyi Izraelt s a reá bizott javakat megmenteni. Igaz, hogy a prófétáknak messiási reményei, úgy, a mint ők a messiási országot egészen elvont eszményi jellemvonásokkal festik, nem valósultak meg; de ha azokról a vallásos képzelet által szőtt külső leplet levetjük, úgy ezen jóslatoknak magvaként mindörökké megmarad az igaz ügynek végleges diadalában és Isten Ígéreteinek feltétlen teljesülésében helyezett hit! Izrael népének világtörténeti tévedése abban állott, hogy a próféták messiási jóslatainak külső alakjához akkor is mereven ragaszkodott, midőn a világtörténeti események, hoszzú idő múlva a próféták halála után, oly szembeszökően hirdették azon külső alaknak tökéletlenségét s a maga kiváltságos állását akkor is meg akarta tartani, midőn bekövetkezett a próféták által megjósolt idő, a népek testveries egyesülésének ideje. Izrael népének e tévedése egyenesen bűnné, a megátalkodottságnak bűnévé fokozódott, midőn „látván, nem látott" — és a helyett, hogy örömmel meghajolt volna, megbotránkozott azon, a kiben az ó szövetségnek utolsó nagy prófétája, Keresztelő János megismerte azt, a ki eljövendő vala és nyilvánosan bizonyságot is tett róla, azt mondván : „0 én nálamnál feljebb becsűltetett, neki növekednie kell, nekem pedig alászállanom. " (Ján. 1. 27.; 3. 30.) Izrael ezen világtörténeti tévedésének és bűnének világtörténeti megtorlása nem maradhatott el és tényleg be is következett Jeruzsálem pusztulásában s Izrael nemzeti életének teljes feloszlásában, tehát a legnagyobb csapásban, a mi csak egy nemzetet érhet. Keresztelő Jánosnak, mint az ó szövetség utolsó prófétájának magaviselete feloldja az ó szövetségi prófétákat azon vád alól, mintha őket ezen legnagyobb nemzeti katasztropháért bármi módon felelőssé lehetne tenni ; ő az ő bizonyságtételével e felelősségnek egész súlyát magára a zsidó népre hárítja! S mivel e szerint Jeruzsálemnek pusztulása a. zsidó nép bűnének megérdemlett büntetéseként tűnik fel, azért abban nincs is meg az az igazi mély tragikum, mely másokat is könnyekre fakaszt; legföljebb annyiban, hogy a bűn a felebaráti szeretetet mindig szánalomra indítja. Hazájának végpusztulását egyedül a zsidó népnek lehet méltó oka megsiratnia, a mint ezt teszik azon hivő zsidók, kik ma is még elzarándokolnak Jeruzsálembe, hogy ott Salamon templomának romjain, a siránkozás helyén kisírják magukat és — meghaljanak! A mi végűi az ó szövetségi próféták működésének módját illeti, az kétségtelen, hogy az ó szövetségi próféták mint nyilvánosan szereplő szónokok s mint a népnek tanítói működtek és nemzetük életére gyakorolt nagy befolyásukat legnagyobb részben ezen irányú működésüknek köszönhették. Épen ily jogos másrészt a prófétai könyveknek tartalmát az alak és szerkezetnél fogva beszédeknek nevezni. De mindamellett, a mint nem volna helyes az ó szövetségi próféták működését, p. o. a görög népszónokok mintájára Ítélni meg, épen oly téves volna az ő könyveiket nyilvánosan tartott beszédek gyűjteményeinek tekinteni. A prófétai könyvekben foglalt beszédeknek legnagyobb részére biztosan elmondható, hogy azokat az illető próféták nyilvánosan sohasem mondották el. Biztosan állítható ez egyrészt az illető beszédeknek rövidsége, tömött s ennélfogva homályos szerkezete alapján, melynélfogva azok egyszeri hallásra alig lettek volna megérthetők; másrészt pedig azért is, mert számos beszédeknél — a minők nevezetesen az idegen népekre vonatkozók — hiányzott volna a kivánt kallgatóság. Miután e szerint az az ítélet, hogy a prófétai könyvek nyilvánosan tartott beszédeknek gyűjteményei, legtöbb esetben csak a szöveg hitelességének rovására volna megtartható : azért sokkal helyesebb a prófétai könyveket — legalább legnagyobb részben — a próféták írói mőködésének eredményeiként tekinteni. Ilyenek nevezetesen Ezékielnek, Haggäusnak, Zakariásnak könyvei, Deutero-Esaiásnak beszédei és bizony

Tára Nahum és Habakuk próféták könyvei is. (V. ö. Jerem. 29.; 30. és 36. ff.) Az igenis megengedhető, sőt nagy mértékben valószinű is, hogy a prófétai könyvekben foglalt beszédeket, legalább sok esetben, megelőzte hasonló szellemi nyilvános tanítás, csakhogy' a beszédek nem tekinthetők azon tanítások hiteles szövegeként, hanem a beszédeket a próféták az ily esetekben is egészen önállóan szerkesztették. Lehetséges, hogy az így szerkesztett prófétai beszédek egyes esetekben legelőször röpiratok alakjában terjedtek el s lettek ismeretesekké. Bármily módon történt is azonban a prófétai könyveknek keletkezése és elterjedése, az bizonyos, hogy a próféták kora egyszersmind az ó héber irodalomnak is aranykora. Jellemző sajátsága a prófétai beszédeknek, hogy a próféták azokban nem az egyesekhez, hanem — a mint az a szövetség eszméjének alapján természetes is — rendesen az egész néphez szólnak és pedig kiváltságképen a lelkiismeretnek felrázására czélzó kemény dorgálásokkal. — A prófétai beszédeknek ezen sajátsága magyarázza meg, hogy a próféták vallásában hiányzik a vallásnak az a mélyebb, mystikus eleme, mely az új ssövetségben kiválóan érvényesül s a mely kiengesztelve és megnyugtatva kiválóan alkalmas arra, hogy a félelmet elűzze s az Isten és az ember között levő viszonyt, a szeretetnek lánczával összefűzve szorosabbá és igazán bensővé tegye. JBancsó Antal, theol. tanár. Dienstvorschrift für die MilitärGeistlichkeit, Wien. Aus der kaiserlich - königlichen Hof- und Staatsdruckerei. 1887. Ez a czíme egy 97 lapnyi olcsó (30 krajczáros) füzetnek, melynek megszerzését az idei (pozsonyi)