Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Javaslat (Vitális Gyulától)

.339 a mostani gyakorlat szerint vezetett anyakönyvekben foganatosítandó bejegyzések, az azokba becsúszott hibáknak kiigazítása, valamint a kimaradt tények utólagos bejegyzése körűi a zólyomi esperességben a következő eljárás követendő : I. Anyakönyvi bejegyzések. 2. §. Az anyakönyveket vezető lelkész — nehogy az 1878: V. t. cz. — 400. §-aiban, valamint a 1879: XL. t. cz. 60. §-ában minősített bűntett, vétség, vagy kihágással vádoltassák — az anyakönyvekbe csak oly cselekményt (keresztelést, esketést, és elhalálozást stb.) vezethet, vagy meghatalmazottja (segédlelkész) által vezettethet be, a melyet vagy maga foganatosított, vagy meghatalmazottja által foganatosíttatott, vagy pedig a mely cselekményről az illetékes közegtől írásbeli hivatalos jelentést, avagy értesítést nyert. 3. §. A végzett cselekmény az anyakönyvbe annak befejezése, vagy a hivatalos értesítés vétele után azonnal beigtatandó. A bejegyzésnél az illető rovatok lehetőleg röviden, de határozott s minden kételyt kizáró alakban töltendők ki. Ezért elferdített végzéssel a vezetéknevet (p. Vajda = Vajdova, Malis = Maliska, stb.) bevezetni nem szabad. Ellenben oly esetekben, a hol az más hasonló nevűektől való megkülönböztetés czéljából jónak látszik, a gúny s illetve kicsinyítő neveknek az „észrevétel" rovatába való bejegyzése a lelkész belátására bizatik. Az „állítólag," „bemondás szerint" s ehez hasonló jelzőket használni nem szabad. A mely rovatra nézve pedig a szükséges adat beszerezhető nem volt, e körülmény az illető rovatban kiteendő. (1880 apr. 1—9329 sz. min. rend.) 4. §. Ha a felek az anyakönyvbe való körülményt kívánnak bejegyeztetni, melynek valódisága iránt a lelkésznek alapos aggályai vannak, vagy a mely által az anyakönyvbe vezetett egyének, vagy utódainak törvényes jogai veszélyeztetve lennének, az ilyenek csak is a bemondott tényeket bizonyító okmányok bemutatása mellett (p. a bevándorolt idegenek gyermekeinek megkeresztelése alkalmával az esketési levélnek bemutatása mellett, — 1880 aug. 16, 22065 sz. min. rend.) vezethetők be. 5. §. Anyakönyvi bevezetéseknél, — melyeknél az illetékes hatóságok, jogerős határozata folytán az anyakönyvben utólagosan bizonyos tény kitüntetendő, p. gyermek-törvényesítés, örökbefogadás, házasság felbontás, halottá nyilvánítás, vagy valamely tény módosítandó — ez az eredeti anyakönyvnek jegyzeti rovatába iktatandó, kitűntetve a hatóság nevét, határozatának számát és keltét is. 6. §. Utóházasság általi gyermektörvényesitésnél oly esetben, midőn az érdekelt felek ennek az anyakönyvben való kitüntetését — rendesen az esketés megtörténtekor — hatósági határozat nélkül kérik, az anyakönyvvezető a gyermekek törvényesítésére nézve az illető feleket hallgatta ki s ha az apa a házasságon kivül született gyermeket magáénak vallja s annak törvényesítését határozottan kívánja, az ezt bizonyító nyilatkozatot az illető felekkel és két jelenlévő tanúval irassa alá, melyek után az anyakönyvvezető a keresztelési anyakönyv „szülők" rovatába az anya neve alá az apa nevét is és a „jegyzet" rovatába ezt jegyzi fel: „a gyermek törvényesíttetett, lásd az esk. anyakönyvet .... év .... hó és folyó szám. 7. §. A törvényesen fel nem bontott, de egymással egy életközösségben nem élő házasságból született gyermek a törvényes férj nevére mindig törvényesnek irandó be (páter est quem nuptiae demonstrant) még azon esetben is, ha a törvényes férj az apaság ellen tiltakozik s a törvénytelen apa nyilatkozatát az anyakönyvbe bejegyezni nem szabad. (1881. jun. 24,-18285 sz. és 1882 nov. 10.-34,419 sz. min. rend., — döntvénytár újfolyam XLI. k. 66.-lap. 34.) 8. §. A megesett személytől született gyermek atyjának neve csak is akkor jegyzendőbe ha az annak bejegyzését két tanú jelenlétében maga kívánja s az erről kiállított bizonyítványt íigy maga, mint a két tanú is aláírja, mely esetben — magától értendő, hogy az ily férfi csak nőtlen lehet — a jegyzet rovatába ez jegyzendő be: „az apa tanúk előtt a gyermeket saját nevére bejegyeztetni kívánta" ; de a gyermek azért csak törvénytelennek jegyzendő be. II. Helytelen bevezetések kiigazítása. 9. §. Az anyakönyvekben előforduló bárminemű helytelen bejegyzések, bármely úton is jutott a lelkész azok tudomására, ezen utasítások értelmében a következő módon igazítandók ki : 10. §. Tollhibák, vagy bármely téves bejegyzést kitörűlni, kivakarni, egyszóval olvashatlanná tenni nem szabad. 11. §. Az anyakönyvi beiktatás foganatosítása alkalmával becsiíszott helytelen bevezetés (tollhiba) vízszintes vonallal húzandó át, de oly módon, hogy az áthúzott számot, szót vagy mondatot ezután is kivenni, illetőleg elolvasni. A helyesbítés, vagy az áthúzott helytelen bevezetés rovatába, vagy oda, a hová tulajdonképen írni kellett volna, vagy pedig, a menyiben az egy rovatba sem lehetne helyesen beilleszteni, a jegyzett rovatába irandó be. Akárhova iratot be a helyesbítés, a helyesbítő a helyesbítés vagy kiigazítás tényét a jegyzet rovatában sajátkezű aláírásával kitüntetni, illetőleg megerősíteni tartozik. 12. §. A későbbi észrevett, vagy a lelkésznek tudomására jutott helytelen bevezetés — tekintet nélkül arra, hogy tőle, vagy más személytől származott-e az — ha a helytelen bevezetés oly természetű, hogy annak kétségtelen ténye már magából az anyakönyvből is teljes bizonyossággal kivehető, akkor a lelkész minden egyéb bizonyíték mellőzésével a helyesbítést, vagy is kiigazítást az előző §-ban előirt módon eszközli. 13. §. Ha azonban a helytelen — akár az egyén, akár a családtagok által helytelennek állító — bevezetést magából az anyakönyvből kivenni nem lehet, a lelkész a kérdéses esetre vonatkozó anyakönyvi kivonaton kivűl mindazon bizonylatokat, a melyek alapján a bevezetés helytelensége kétségtelenné válik, akár maga beszerezni, akár pedig az érdekeltek által beszereztetni tartozik. Miért is szerezzen magának a lelkész biztos tudomást az egyén, — illetve a családnak ide vágó viszonyairól, mi az egyénnek, illetve a család tagjainak, a rokonoknak, a kérdéses ténynél közbenjáró megbízottaknak és tanúknak akár magának a lelkésznek, akár, ha a rokonok másutt laknak, az ottani polgári hatóság által eszközölt jegyzőkönyvi kihallgatása s annak bemutatása, vagy a községi elöljáróságnak bizonyítványa által történhetik meg. A lelkész a beszerzett okmányok és bizonyítványokhoz, ha szükséges,