Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A chorál-közbenjátékról (Nagy Lajostól)

.304 játékról: Tudvalevőleg némethonban az orchesteri zeneművészet Luther idejében, circa 1500-ban alig kezdet fejledezésnek indulni. Az egyházi népéneklés és orgonajáték ezen időben még gyermekkorát élte. S hogy Eccard előtt és idejében az orgonajáték mily szegényes állapotban volt, ezt a következő czímű műből is megítélhetjük : „Kirchengesengen Deudsch, auff die Sontage und fürnemlichen Feste durchs gantze Jar auffs kíirtzest durch Johann Spangenberg verfasst" 1545., a melyben oly melódiák találtatnak, melyek még mai nap is evang. melódiáink szinejavát, diszét képezik. Itt a chorálok minden feltűnő rythmus és harmonikus alap, a mai értelemben vett iitenyvonalak, fermáták, többnyire minden esetleges alakitójegyek nélkül vannak feljegyezve. Kérdjük, miképen énekeltettek és játszattak a templomokban ezen időben a melódiák? Hát bizony csak az akkoron rendelkezésre álló szegényes, hiányos műeszközök mellett vajmi kezdetleges módon. Az egyh. népéneklésnél kisérletek tétettek az említett hangtétírók nyomán a rythmikus choráléneklésben ; de hogy ezen éneklésmód általánosan átment volna a gyakorlatba, azt egy köznépből álló műveletlen tömegnél, a rythmikus chorálnak épen ütenvbeli nehézségénél fogva, nem is képzelhető. Itt még tekintetbe kell vennünk azon körülményt is, hogy az akkori egyházak mindegyike nem volt oly szerencsés orgonával rendelkezhetni s azon orgonák is, melyek léteztek, oly kezdetlegesek voltak, hogy azok segélyével a népéneklést vezetni, szabályozni teljes lehetetlenség volt. Hogy tehát Spangenberg (1484—1550) idejében úgy a népéneklés, mint orgonajáték harmónia, játékmód tekintetében még szegényes állapotban lehetett, azt méltán következtethetjük. Az akkori orgonákra vonatkozólag még hozzá kell adnom, hogy csak néhány évtizeddel előbb lett a pedál feltalálva, melynek segélyével a harmóniákat teljesebben foghatták, illetve ülhették. Továbbá az úgynevezett „Faltenbälge" helyett 1570 vagy 1600 körűi a tökéletesebb „Spanbälge", 1677-ben a szélmérő, 1700 körűi az ügynevezett „Gleichschwebende Temperatur" lett alkalmazva. A milyen lassú léptekben szaporodott az orgonák száma és tökélesedett az orgona építészet, oly lassú léptekben emelkedett az egyházi népéneklés is. Még a 17. században is keserű panaszok emelkedtek az egyh. népéneklés áriaszerű elvilágiasodása miatt, valamint a miatt is, hogy a templomlátogató közönség nem vesz tevékeny részt az éneklésben. Erre nézve dr. Tholuk tanár autentikus források nyomán „Das kirchliche Leben des 17. Jahrhunderts" művében azt írja: „Einen Eintrag leidet die liturgische Erbauung durch die eingedrungenen concertirenden Melodien. — Alberti u. A. componiren Kunstlieder von Dach, Eist in diesem neuen Style. Ein Waldeck'scher Superintendent findet um 1670 hierin den Grund des nicht Mitsingens. Im Jahre 1697 soll ein Bauer aus dem Merseburgischen, der sich in Halle ein Gesangbuch gekauft, der einzige aus dem Buche Singende in seiner Gemeinde gewesen sein. Die schwierige rythmische Gesangweise erklärt die sich weit verbreitete Klage, dass namentlich von den Frauen, aber auch von den Männern nicht mitgesungen werde. Aenlich klagt u. A. 1663 ein Straszburger Pfarrer. — Die strengen Kirchenmelodien der Reformationszeit wurden von modernen Melodien im Arienton verdrängt; sogar 1665 im Würtenbergischen moderne Lieder an die Stelle der alten gesetzt." Tagadhatatlan tény az is, hogy az orgonaépítészet emelkedésével az orgonajáték is hova tovább nagyobb lendületet vőn. Itt űttörőleg működött Scheidt S. Halléban (1587 —1654), utána jött, mint Bachnak előharczosa, Pachelbel János (1655—1706) nagy organista Eisenach, Erfurt, Stuttgart, Gotha és Nürnbergben, mig az összes német orchesteri zeneművészet általán és különösen az orgonajáték Bach és Händel idejében (1685—1750, illetve 1759) éré tetőpontját s némileg befejezését. Az egyh. népéneklésben is — miután az orgonák időről időre tökéletesíttettek s általánosan behozattak, az orgonajáték is hatalmasan emelkedett, a nyelvezet és prosodia fejlődésnek indult, a köznép az olvasást mindinkább elsajátítá — örvendetes fordulat állott be, amennyiben a népéneklés általánosabb lett, az az a hivők nagy tömege tevékeny részt kezdet venni az éneklésben. Ezen tömeges éneklésnek tulajdonítható egyedül, hogy a rythmikus choráléneklés önkényt elenyézet s helyette az egyszerűbb, egyenlően kimért, lassúbb mozgású népéneklés lépett életbe. És épen ezen körülmény folytán az orgonakiséretnek mintegy szükségszerű következményeként jött létre a chorál-közbenjáték.

x) Az elmondottak szerint tehát az egyházi népéneklés és orgonajáték együttes fejlődésének idejét kerekszámban 1600—1750-ig tehetjük. Kizárólag a közbenjátékra vonatkozólag a következőket kell elmondanom : A zenetörténelem szerint Pachelbel János alkalmazta az orgonakiséretnél a közbenjátékot. „Mind jó> a mit Isten tészen" (mély melódia talán tőle ered) chorálnak orchesteri kidolgozásánál egyik sortól a másikhoz kitűnő, rövid átmeneteket alkalmazott. Sőt Gondimel Klaudius franczia zeneszerző (1520—1572) „L'ame de douleur atteinte" („Az Istenhez az én szómat") chorálnál szinte hasonlóan cselekedett. Bach Sebestyén az ő Passionsmusik-jában nach dem Ev. Mathäi „O Mensch bewein dein Sünde grosz" chorál sorai között hasonló rövid összekötő tételeket alkalmazott, a melyeket az Orchester által adatta elő. Itt kérdem F. S. urat, váljon az orgona nemde az orchestert helyettesíti templomainkban (?) Bizonnyára azt, nem pedig az énekkart, mint a hogy azt a közbenjáték ellenei gondolják. A közbenjátékok Erk Lajos szerint is Pachelbel és Bach idejében (1700 körűi) általánosan ismeretesek és ténylqg használatban voltak. Sőt még az is *) Ezen pontnak bővebb értelmezését czikkem II-dik részében adom.