Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A tandíjosztalék kérdéséhez (Marhauser Imre)

adásával s ebből kifolyó Ítéletével befejezte s betetőzte eljárását. S bizony, a lőcsei egyház is büszke lehet ezen Ítéletre, de büszke ám főpásztorára is, ki amily éles szemmel fedezi fel a hiányokat ott, ahol ilyenek tapasztalhatók, ép oly atyailag tudja a jót méltatni s elismerésével jutalmazni. Erdemükhöz képest bőven részesültek e méltányló elismerésben az egyház vezérférfiai : tevékeny derék felügyelője Kermeszky Mór ügyvéd s fáradhatatlan és hívei s más vallásúak előtt egyaránt köztiszteletben álló lelkésze, apostola, Dianiska Andor, továbbá a szakértő és buzgó iskolai felügyelő dr. Roth Soma, az állami reáliskola tanára s a látogatás tartama alatt kinevezett új igazgatója, valamint a többi hivatalban lévők és egyházi elöljárók is. Dicsérettel lett kiemelve az egyházi tekintélyes — mintegy 50,000 frtot képviselő — alapok pontos kezelése, továbbá az egyháznak a kor in^ő szavát megértő, azzal lépést tartani törekvő azon nemes igyekezete, mely szerint tisztviselőinek, névszerint lelkésze és tanítóinak javadalmát a kor követelményeihez képest emeli időről-időre önként és következetesen, miáltal azok buzgalmát és munkakedvét is fokozza s lehetővé teszi, hogy ez állomások betöltésénél mindig a jók java között válogathat, de dicsérőleg ki lett e mellett emelve az egyháznak bölcs és takarékos gazdálkodása is, mely lehetővé tette, hogy a templomi építkezésből származott, hosszú időkön át az egyház egész existentiáját komolyan fenyegetett adósságok már — mintegy 6000 frt hiányával — majdnem teljesen törlesztvék. Különös dicsérettel lett továbbá kiemelve az egyháznak azon páratlan, igazán édes anyai dájkáló szeretete, — melylyel a külömben talán már régen elzüllendett s a környező tót-kathol. elembe beolvadandott burgerhofi leányegyház felett, annak odaadó hűségű felügyelőjével, Lomniczi Vilmossal (a feketehegyi jónevű hidegvízgyógyintézet tulajdonosával) élén őrködik, gyűjtve számára a távol külföldi hittestvérek szeretetadományait, szerezve annak tanítói telket, iskolaépületet, imatermet, viselve érte az anyaegyház pénztárából az egyháztestületi és állami adókat, tűzbiztosítást, gyűjtve számára templomépítési alapot is, szóval, valódi samaritánusi dolgot cselekedve a magatehetetlennel. Méltó dicséretben részesíté a főpásztor végűi az egyház népiskoláiban működő kiváló tanerőket, névszerint a két Ormóssy testvért (Károlyt és Jánost) Wentzl Rezsőt és Genersich Irént, kik úgy az általános taneredmény, — mint különösen a magyar nyelvnek meglepően sikeres tanítása által is méltán kiérdemlették e dicséretet. Ha merész hasonlatokba akarnánk bocsátkozni, drága gyöngyöknek nevezhetnők őket, melyek — nélkülözik a hozzájok méltó foglalatot. Ertem azon bérelt, az egyház saját beismerése szerint is a czélnak meg nem felelő helyiségeket, melyekben az egyes elemi osztályok, saját épület hiányában ideiglenesen elhelyezvék. A látogató főpásztor nézete e téren teljesen találkozott a minden jóra és szépre kész egyházéval, hogy ezen az állapoton minden áron segíteni kell és, mintha a gondviselés is közbe akart volna lépni, hogy a főpásztor ott időzését ezzel is áldottabb emlékűvé tegye, épen az egyház látogatás tartama alatt lett az egyháznak a piaczon, szép helyen fekvő K.-féle ház elfogadható feltételek alatt iskolai czélokra vételre felajánlva s mig e sorok napvilágot látnak, talán már befejezett ténynyé is vált az új acquisitió. Talán nehezebben fog menni, de, úgy lehet, níégis menni fog egy más, nagy és régi bajunk t. i. a méreteiben megkapóán fenséges kupolás templom rosz akustikájának orvoslása, mely baj, miután a legjobb előadású egyházi szónok beszédét is majdnem élvezheti enné teszi, eleitől fogva sok fejtörést okozott a buzgó lőcsieknek. Ezúttal, külföldi szaktekintélyek tanácsára, a kupolának hangfogó hálók segítségével leendő elzárásával akarnak kísérletet tenni, adja Isten, hogy kivánt sikerrel, hogy a templom fennállásának ez év őszén megtartandó félszázados örömünnepén az már teljesen megfelelhessen rendeltetésének. Nem tarthatnám tudósításomat teljesnek, ha említetlenűl hagynám, miszerint, ha Kézsmárknak volt Jóny Tivadarja, Lőcsének is van ám jóltevője, ki annak jövőjét a távol századokra kívánja biztosítani és pedig dr. Weszter Lajos nyugalmazott cs. kir. törzsorvos személyében, ki tékintélyes vagyonának általános örököséül az egyházat szemelte ki oly kikötéssel, hogy e vagyon folytonos tőkésítés útján egy kerek millióig egészíttessék ki, a mi — ha a számítás nem csal — esetleg már a jövő század első felében bekövetkezhetnék. Hogy az oly vendégszerető közönség köreiben, mint a lőcsei, az érezte magát boldognak, a ki a szeretve tisztelt főpásztort, ha csak egy alkalommal is, megnyerhette házához vendégül s hogy azok, a kiknek ez sikerűit, névszerint Dianiska lelkész, Kermeszky Mór egyházi, dr. Róth Samu iskolai felügyelő, továbbá a messze körben ismert emberbarát és hírneves megyei főorvos dr. Fleischer s dr. Prihradny Oszkár presbyter kitűnő szeretetreméltósággal tettek ki itt is „a ház becsületeért", azt talán mondanom is fölösleges. Hivatalos kísérői valának a főpásztornak Sztehlo János VI. sz. kir. városi főesperes, a seniorok seniora (életkor és hivatal szerint a legidősb esperes) és, tollvivői minőségben, az egyházkerületi főjegyző Farbaky J? az egész körút tartama alatt, továbbá Kézsmárkon Brósz Jónát VI. sz. kir. városi esperességi felügyelő, a közegyházért élő-haló ezen tőrülmetszett protestáns oszlopember és, jogtanácsosi minőségben, Gresch Ágost kézsmárki tekintélyes ügyvéd s lyceumi másodfelügyelő, Lőcsén pedig a betegsége folytán itt meg nem jelenhetett Brósz Jónát helyettesítésében a XIII sz. városi esperesség mintaszerű felügyelője Brever Sándor volt főispán s jogtanácsosi minő'ségben dr, Prihradny Oszkár, köztiszteletben álló lőcsei kiV. közjegyző. Ezen, bizonyára áldásos és emlékezetes főpásztori egyházlátogatás a lőcsei egyház kebelében június 24-én a látogatási jegyzőkönyv hitelesítésével teljesen befejeztetvén, püspök úr június 25-én reggel a lakosság lelkes éljenei s áldáskivánatai és ünnepes harangzúgás között búcsút vőn Lőcsétől s hosszú kocsisorban elhelyezkedett híveitől egész Iglóig ki- és elkísértetve, megtért rég nem látott kedves övéihez. A lapokból tudjuk, hogy ezen hazatérő útjában kellemetlen találkozása is volt a súnyavai erdőségben — egy medvével, de a fenevad kitért előle, békében hagyva az Isten emberét, mintha csak ő is érezte volna, mily nagy szükségünk van még drága s Isten adja, hogy még hosszúra terjedő életére. S i r á k 47, 3. P. n.