Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mikor eskeszünk? (Tolna József)

így állván a dolog, be ugyan nem, de igenis kijelentem, hogy az egyházi rendszernek — imrnára jegyzőkönyvileg is megerősített határozata — ellenére : én is eskettem délutáni órákban ! De hozzá teszem azt is : nem azért, mintha az egyházi rendszer rendeletét tiszteletben és épségben nem akartam volna tartani ! Hanem eskettem azért, mivel : „A szükség térvényt ront ; " mivel a helyi és időbeli körülmények kényszerítettek reá ! Beh szerencsés emberek is az olyan gyülekezetek papjai, a hol a híveknek zöme egy községben vagy legfölebb neliány közelfekvő filiában lakozik ! Azok könnyen megtarthatják, és megtartathatják a §§-okat ! De mit csináljanak az olyan papok, a kiknek gyülekezeteik terjedelme egész mértföldeket magában foglal? Az ilyen helyeken elégszer megtörténik, hogy a menyasszony lakása az eskető pap székhelyétől több órányi távolságra feküszik ; a vőlegényé hasonlóképpen — és pedig egészen ellenkező irányban : úgy hogy az esküvő feleknek, vagy legalább azok egyikének négy-öt óra útat kell tennie, mire az anyaegyházba, az eskető pap 'lakásáig eljutnak ! — Hosszú napok, jó utak alkalmával csak menne minden : kanem télen, sár-viz idején, midőn a nappalok rövidek, az utak rosszak : majdnem a lehetetlenséggel határos, hogy az es^etés a délelőtti órákban megtörténhessék! Bizony, ilyen esetek alkalmával az esküvő felek nem kérnek, de nem is akarnak engedélyt kérni sem kerületi, sem egyházmegyei elnökségtől arra nézve, hogy délután esküdhessenek ! Szívesen elvégeznék ők azt delelőtt : de ha idő- és helyi viszonyok lehetetlenné teszik! Meghiszem, hogy a kerületnek, midőn rendszerének ama §-át törvény erőre emelte s midőn annak érvényét j. k. határozattal is megerősítette, meghiszem, mondom,, hogy a kerületnek, midőn ezt cselekedte, szép és nemes czél lebegett szeme előtt: akkép okoskodván, hogy az esküvőre menő nép a délelőtti órákban nem szed annyit magában az Isten áldásából (néhol borból, máshol pálinkából), mint a délutániakban ! Tehát a mértékletességet, a takarékosságot, a józanságot akará biztosítani ! Bizony mindezek nagyon szép és jó dolgok, és igen kívánatos, hogy mindig, de főkép ama fontos cselekvény, az esküvő alkalmával, legyenek meg népünkben; de ha egyházi rendszerünknek mondottuk §-át minden esetben megakarnók tartani és tartatni : éppen az ellenkezőjét érnők el annak, a mit elakarunk vele érni ! így kényszerítenők embereinket, hogy az egy napig tartó eszem-iszom helyett, két napi dinom-dánomot tartsanak ; mert a messzebb lakozó vőlegények már az esküvőt megelőző napon el kellene mennie tanúival, rokonaival, barátaival a menyasszonyos házhoz, hogy onnét a délelőtti órákban megjelenhessenek az eskető papnál. Sőt az sem éppen szükséges, hogy az esküvő-felek egymástól és az eskető paptól nagyon messze lakozzanak ; elégséges, ha valahol közelebbi filiában laknak : és még sem esküdhetnek meg délelőtt! Népünk tudvalevőleg télen, farsang idején szokott házasodni, midőn elég egy éjszaka, hogv idő és utak annyira megváltozzanak, hogy a szomszédfaluba is csak nagy fáradsággal lehet eljutni. — Mikor az esküvés napját meghatározzák alkalmas idő, alkalmas utak vannak; az esküvőt megelőző éjszakán azonban keletkezik egy jó zivatar : és mindent megváltoztat. A lakodalomra való készület már "meg van téve (mert a nélkül a nép körében nem lehet házasság). Mit tegyenek ilyenkor? Elmenjenek esküdni? Bizonyos, hogy délelőtt az eskető paphoz, a templomba el nem mehetnek! A pap meg délután nem esket. Megtartsák a lakodalmat esküvő nélkül? No azt már még sem tehetik ! Az valami hallatlan dolog volna. De talán a pap majd megesketi őket délután is? — Akkor majd ő keveredik bajba! Mert az egyházi rendszer azt mondja: „Az esketés mindenkor délelőtti órákban történjék" s ha nem, akkor történnék, az esperesek utasitvák, hogy annak tiszteletben és épségben tartása fölött őrködjenek s a vele ellenkező előforduló eseteket az egyházkerületnek bejelentsék. Igaz, hogy a házasságok kötésekor szokásos lakodalmak alkalmával sok dolog megtörténik, a minek megtörténnie szabad nem volna. De azok történnek esküvő után — és nem előtte! Az ilyen dolgokat rendszabályokkal, törvényekkel megszüntetni aligha lehet. A papnak mással, nem pedig a rendszer §-ával kell előállania, ha azt akarja, hogy mindenek ékesen és jó rendben történjenek! A jó, az okos szó még megteszi a maga hatását. Hadd mondok el egy idevágó, velem megtörtént példát! Adventben hirdetnem kellett. Az esküvő karácson előtt való hétre esett volna. — A vőlegénynek, mikor a hirdetést bejelentették és megmondották, hogy az esküvőt mikor akarják tartani, azt mondám, hogy ádventben csöndben, zaj nélkül kell esketnünk : tehát czigányt ne hozzanak magokkal. — Az én vőlegényem ezzel szépen távozott. Hanem azt a napot megelőzőleg, melyre az esküvőt meghatároztuk, néhány nappal előbb nálam megjelent, megmondandó, hogy a kitűzött napon az esküvőt nem tartják áneg. Uj napot határoztunk meg ünnepek utánra. Mikor aztán a meghatározott nap eljött, csak jönnek ám az én embereim fölbokrétázott, csöngözött lovakkal, — muzsika-szóval. Ekkor kérdém meg a» egyik násznagyot, hogy miért halasztották el az esküvőt? Csak azért mondá ő, mert tisztelendő uram azt mondotta, hogy csöndesen muzsika-szó nélkül jöjjünk el! Máimi csak megakartuk tartani a régi szokást : azért inkább vártunk néhány napot. — Az esküvő, helyesebben a reájövetelés és a rólatávozás zajos, lármás volt ugyan, de nem ádventben, hanem azonkiviil ! Azokra nézve, a kik azért esküsznek délután, hogy az esküvő annál ,,nobel"-abb légyen, én is helyén valónak találom, hogy azt a kerületnek vagy az egyházmegyéknek, illetőleg azok elnökségeinek engedélyével és bizonyos összegnek lefizetésével tehessék ; de hogy e nélkül az engedély nélkül, ha a szükség és a körülmények úgy kivánják, délután ne lehessen egyáltalában esketni : azt nem tartanám helyesnek.