Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

.191 hogy J. K. úr vagy mások is, kik idézeteim helyes értelmezéséről meggyőződni akarnak, könnyebben felkereshessék J. K. úr enunciatióit az illető (számokban és) helyeken. Megkezdem már most illustratiómat részletesebben, tekintettel lévén J. K. úr előbbi czikkeire és pedig a következőket reassumálván : 1) Első czikkéből kiemelem különösen czélját, melyet elérni kivánt. Nincs kétség benne, hogy J. K. úr végczélja nem volt más, mint a Chován Zsigmond choralkönyvében (Cithara s an c tor um) felvett dallamokat, daczára annak, hogy csak cseh nyelven van dallamuk megjelölve „a magyar nemzeti kultura számára reklamálni" bár tetemes részök Németországból vagy a huszitáktól veszi eredetét. Azon dallamokkal J. K. úr akarja „az emberek szíveit nyitogatni", hogy azokba azon eszme „magyar egyház a sok nyelvű államban győzelmesen bevonuljon!" Hogy mindaz oly chorálkönyv által eszközölhető volna, mely sem magyar sem németajkú egyházközségekben nem is használható, azt én majdnem lehetetlenségnek tartom. J. K. úr különben megkezdi reklamálását Gerhard Pál „Befiehl du deine Wege" énekkel, melyről elébb azt hitte volt, hogy Gerhard dallamát is componálta és hogy az a „Szivem szerint kívánom" dallammal megegyezik. Azonban Chován chorálkönyvével megösmerkedvén meggyőződött a felől, hogy nem Gerhard, hanem Lányi Illés

1) a dallamnak tulajdonképeni szerzője és hogy Lányi az „A c gest me srdce s m u t n e" csehnyelvű énekét azon dallamra alkalmazta, mely dallamot azután a Thurzó család — főleg Thurzó Imre Németországban megismertetett volna a wittenbergi theologusokkal. Ez J. K. ú r első czikkének a vázlata. 2) De már második czikkében módosítja nézeteit, többféle és egymásnak ellenmondó véleményt és következtetést nyilvánítván, ugy hogy ezek által is bebizonyitja hymnologiai tévedéseit és képzelődéseit. Első czikkében ugyanis határozottan Lányi Illést nyilatkoztatta a vitás dallam szerzőjének, de a másodikban már eltér elébbi állításától és kijelenti : „M időn én a kérdéses dallamot Gerhardttal szemben Lányinak tulajdonítottam, ezzel csak annyit mondtam, hogy ő ezen dallamot Gerhard előtt egy félszázaddal már egyházi énekké alakitá — következőleg nem mi importáltuk azt külföldről, hanem a németek vették azt át tőlünk!" P>) Ki tehát e dallam szerzője, ha Lányi Illés csak ezen dallam átalakítója egyházi énekké?! — Haszier H. Leót ') Lányi (vagy Lány) Illés előbb turóczi, azután trencséni esperes (bicsei lelkész 1608.) a zsolnai zsinat által 1610-ben Trencsén, Árva és Liptó megyék superintendensévvé választatott. Luther kiskátéját tót nyelvre fordította és kiadta 1612-ik évben, sok egyházi ének költője és fordítója, de mint polemicus iró is nevezetes, 48 éves korában 1618. meghalt. J. K. ú r el nem akarja ösmerni szerzőnek, tehát 500^ évvel visszafelé halad a clairveauxi baráthoz. A dallam exportálását különben még azon kijelentéssel kiséri: „S habár némelyek nagyon „sajátságosnak" is tartják, de nincs kizárva a lehetőségek sorából azon kombinatio, mely szerint a germán szellemnek más népek szellemével a reformatio útján történt lényegbeli egyesülése által, a lét oly magas fokára emelkedett német protestant! smus ereiben, alkalmasint egy kis magyar vér is folyik és nemesítő tényezőként közreműködik!" (2-i k c z i k k. ) ítélje meg az olvasó maga, hogy van-e ezen philosophiai emelkedésnek valamiféle összefüggése a „Szivem szerint kívánom" nevű dallammal. Én legalább összefüggést nem látok ! 4) Ugylátszik mintha J. K. úr maga is érezte volna eltérését themájától, mert tárgyához visszatérvén, minden előkészítés nélkül meglepi az olvasót azon megdöbbentő hírrel: „Miután egy kissé lapozgattam az egyházi ének történelmében, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Gerhard azon énekét nem is arra a dallamra.szerezte, melyre azt most énekeljük s melyet én magyar eredetűnek tartok" (2-i

k czikk.) J. K. úr érvelései ezen pontban történt kijelentése folytán, bizonyos forduló ponthoz jutottak, melyekre Frühwirth S. énektanitó úr czikke tán mégis némi befolyással lehetett. J. K. úr tehát elösmeri, hogy Gerhard P. az ő hires „énekét nem azon dallamra szerezte, „melyre azt most énekeljük és melyet én (t. i. J. K. úr) magyar eredetűnek tartok" (2-ik czikk). Ezen kijelentés első részét én is osztom, t. i. hogy nem a „Herzlich thut mich verlangen" dallama szerint szerezte Gerhard P. a „Befiehl du deine Wege" énekét, de más dallamra; a melyről későbben még szó lesz. Első czikkemben arról a dalról részletesebben nem nyilatkoztam, hogy ezáltal ne okozzak még nagyobb confusiót. De minthogy e vitás ügy most már némileg más fordulatot vett, szólok tehát majd még azon másik dallamról is. 5) Elébb azonban még szólanom kell J. K. úr kijelentésének második részéről, melyben még mindég azt állítja — „hogy a kérdéses dallamot magyar eredetűnek tartja." — J. K. úr ezen állítását alapnélkülinek mondtuk úgy Frühwirth S. úr, mint én is ; és én véleményemet fönntartom és pedig határozottan még most is. J. K. úr azonban nem bizván egészen magában, egy új variatión a k terére lépett, mely engemet és úgy hiszem sokakat szokatlanúl meglepett. Mert miután Gerhardtól (f 1671.) egy nagy lépést tett Lányi Illés (f 1618.) idejére, most még hosszabb útra zarándokolt a róm. J) t. i. Gerhardtól (f 1671.) — Sz. Bernátig (f 1153)=5I8 év! ! !