Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Népünk családi élete (Holles Dániel)

Ötödik évfolyam. 24. szám. Pozsony, 1887. évi jnnins 11-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész evre •. tí frt — ki. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egv szám ara: 12 kr. o. e. MEGJELEN HETENKENT EGYSZER. áSXSüG*

Sä Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. az. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZZT FEEENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom : Népünk családi élete. IV. (Holles Dániel.) — Egyházi énekeink kérdéséhez. III. (Justh Sám. István.) — Népirodalom. (Petrovics Soma.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Népünk családi Iliit, ív. Az eddig mondottakból következtetve állíthatjuk, hogy a családi élet leginkább a szülőknek, mint egyszersmind családfőknek kezében van letéve s igy annak fogyatkozásaiért és ferdeségeiért is első sorban ők a felelősek. Első sorban mondom, mert „regis ad exemplum totus componitur orbis", de nem kizárólagosan. Talán nem is egészen megfelelő szót használtam, m időn felelősséget mondtam ; talán azt kellett volna mondanom, hogy a családi élet bajainak keserii poharát üritik ki a szülők első sorban, mert a felelősségen sokan, hivatásukhoz és befolyásukhoz mért arányban osztozkodnak. Része van abban a polgári társadalomnak, az egyháznak, a papságnak és az iskolának. A modern társadalom elvon mindenkitől s magában igyekszik összesíteni minden jogot és kötelességet, a polgárok anyagi és erkölcsi javainak megőrzésére és gyarapítására. Azon nézet jutott benne uralomra, hogy a kinek kezében a büntetés, jutalmazás és kitüntetés hatalma van elhelyezve, az a jó erkölcsök, közrend, polgári jólét biztosításának és emelésének sybilla-könyvét szerezte meg. Saját erejének túlbecsülésében édeleg. O a legjobb paedagogus. Meghatározza a népoktatás minőségét, mértékét és irányát ad amussim; az oktatás majd meghozza a nevelést! s nevel magának, a mit nem akar: socialistákat, kommunistákat, nihilistákat. 0 az egyházi hatalom bizományosa. Csinál polgári ünnepeket s azok fényében gyönyörködik ; de az őskeresztény ünnepek tiszteletének megőrzésére álszabadelvűsége nem engedi oda kölcsönözni tehetségét. Az egyházat az életből bekergeti a templomba, de a népet a százféle anyagi érdek szálainál fogva távol tartja tőle. Annyi okos embertől hallja az a nép, hogy biz az Isten beszédétől nem lesz zsiros a káposztája, mig végre el is hiszi. Papjait ingyenes államszolgálatokra kötelezi, tekintélyüket, befolyásukat okkal-móddal alá aknázza; hadd lássa az a nép, hogy az ő lelkipásztora, az ő családjának barátja, lelkiatyja, tanácsadója, vigasztalója jelentéktelenebb minden polgári hivatalt viselő embernél, mert mindenkinek szolgálatára kell állania, még pedig ingyen. Nem is Isten szolgája az talán, csak ügy mondják ! hogy lehetne hát az az ő javának erőteljes munkálója? A vallás és Isten tisztelete helyett a vagyon kultuszát hirdeti a nép előtt, s csinál neki vele valami volapük vallást. S mi lesz az eredmény? igazán meggazdagodik-e tőle népünk? erőteljesebb lesz-e általa a nemzet? Ilyen feltételek mellett pap létemre is kissé elnézőbb tudnék lenni a vallásosság hanyatlása iránt; de hát fájdalom az ellenkező történik meg. Még félszázadév előtt attól féltette gr. Széchenyi István a magyart, hogy saját zsírjában ful meg, most vallásosságának, patriarchalis, családias életének árán is csak a sorvadás veszélyéhez áll közel. Konzulai a nemzetnek, a nép családi életének javulásaért jórészt ti vagytok a jövő előtt felelősek. Mérsékeljétek a nép életének materialis irányát, mert ez épen az ellenkezőbe: a spiritus karjaiba vezeti őt. Jó törvényekkel védjétek a népet, hogy vagyonát el ne forgácsolhassa s az elaprózott birtok egy egészséges népelem kezéről más, kevésbbé produktiv elem kezére ne jusson. Nem lehet a nemzetre nézve közönyös, hogy új vagy régi népelem birja-e a kis és a nagy birtokokat. Valóságos reakczionarius munkát végez, ki a népet a vallásosságtól eltántorítani igyekszik. A ki a nép életét figyelemmel kiséri, látnia kell, hogy

r a vallásos emberek példás s mértékletes családi életet élnek; ezek vagyonilag nem hanyatlanak, sőt inkább gyarapodnak; mig végre a művelődés is életszükségükké válik; látnia kell, hogy a vallástalanság viszályokat, ez elszegényedést, majd korhelykedést s végre elzüllést, elparlagosodást szül. Ha megfordítva látnám e dolgokat bekövetkezni, ha