Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Az eperjesi collegium és templom érdekében (Czékus István)
177 adsertori industrio et constanti; Viro clariss. et memoria digno immortali pie in patria mortuo An. Aetat. XL VI Christi vero MDC,XXIV Octob. Már csak halála után a következők jelentek meg Ambrosiustól : „Zwey newe Geistliche Lieder wider die Tiircken vnd Tattern vnd alle andere Feinde der christlichen Kirchen. Daneben zwey alte Kircliengebet . . . Ez utolsó dolgozatát Ke'smárk birájának, községének, honfitársainak és hallgatóinak ajánlotta. 1. Jézus hajójáról, Mát. 8, 23; Luk. 8, 22 alapján. Kezdet : „Ach lieber Herr Jesu Christ, In grosser Gfahr dein Schifflein ist ... 2. A. szükség gondjaiban, az 50. zsoltár 15. verse alapján. Kezdet : „Weil du hast Befehl gegeben, In deinem Wort o trewer Gott . . . Az első ima a latin után készült : „Ne reminisceris Domine delicta mea . . . A második ima szintén latin ima szerint szerkesztetett ezen kezdettel: „Confere Domine fortitudinem inimicorum tuorum . . . ." „Ancora sis mea Christe sub orbis stabo minas." A lignitzi lelkész, Grynaeus Simon a késmárki egyházhoz intézett szavaiban ez utolsó énekeket és imákat Ambrosius hattyúdalainak nevezi és dicső emlékét szép hexameterekben ünnepli. Ezekkel végződik az érdekes kis könyv. Hosszabban tárgyaltam e könyv ismertetését, mert régiségénél fogva minden esetre egyházunk ritkaságai közé tartozik és mert a dallamok eredetére és az énekek kútfőire nézve sok felvilágosítást adhat. Weber Samu. Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Tagokul jelentkeztek : a) A „Prot. Egyház és Iskolai Lap"-nál: A veszprémi ref. egyházmegye pártfogó tag 500 frtnak 30 éven át 5 0/ 0" o s kamatjával. A solti ref. egyházmegye pártfogó tag . 500 frttal, Nagy Jcmos ref. esperes-lelkész alapító tag 100 frttal, Segescli Miklós ref. lelkész rendes tag évi 6 frttal, b) A „Debreczeni Prot. Lap"-nál : F. Varga Lajos rendes tag évi ... 6 frttal. * Eddig jelentkezett 6 pártfogó és 15 alapító tag összesen 4500 frttal és három rendes tag. Az eperjesi collegium és templom érdekében főtiszt. Czékus István, tiszakerületi ág. hitv. ev. püspök úr egyházkerülete összes esperességeihez a következő főpásztori körlevelet bocsátotta ki : 1083 szám. N agy tiszteletű Főesperes Úr ! Az eperjesi tűzvész által okozott nagy szerencsétlenség, mely a város sok nyilvános épületén kivül evang. collegiumunkat és templomunkat is elhamvasztotta, mindnyájunk előtt ismeretes lévén, s köztudomás szerint a collegium és templom falai is tetemesen megrongáltattak, sőt a nagyterem menyezete beomlással fenyegetvén, kétséget nem szenved, hogy most, midőn az egyházhivek ily keserűen sújtoltattak, úgy a collegium, mint az egyház mindnyájunk könyörületes indulatára s tettleges segélyezésére szorúl." Felkérem ennélfogva Nagytiszteletűségedet, hogy az összes egyházakat felkérni méltóztassék, miszerint egyrészről a collegium, más részről az egyház részére együttesen a hivek körében mielőbb gyűjtést tartsanak, sőt ha a körülmények engedik, pénztárukból is segélyezzék, — jól tudván azt, hogy a gyors segedelem kettős segitség, — és a gyűjtés eredményét úgy szolgáltassák be a főesperesi hivatalhoz, hogy 2/3"^ a a collegium kiépítésére, V 3-da az egyház felsegélésére adassék a templom kiépítése czéljából. A főesperesi hivatal által a begyült összeg hozzám beszolgáltatandó. Eperjes dicső múlttal bír protestáns egyházunk történelmében, jelenleg pedig 4 tanintézete által terjeszti a tudomány és műveltség világát evang. egyházunk szellemében és javára, azért méltó, hogy buzgó gyámolitásban részesüljön. Gyors eljárását és szíves közreműködését elvárva, szíves üdvözlettel vagyok Rozsnyón 1887. május 18-án. Nagytiszteletűségednek Szerető testvére az Úrban : Czékus István s. k. ev. püspök. A beszterczebányai ev. algymnasium ügye, 350 évfordulója alkalmából. — Egy kulturintézet 350 éves fennállásának jubileumáról kellene irnom, de fájdalom, a sors keserű iróniája legfeljebb azt a szomorú kötelességet róhatja rám s azokra, kik e kérdéssel foglalkoznak, hogy a beszterczebányai ev. gymn. mohosodó homlokzatára 350 éves léte után kegyeletes megemlékezésül epitaphiumot függeszszünk. A. napokban forgattam az intézet néhai derék tanára Rosenauer Károly által nagy buzgósággal, nemes lelkesedéssel megirott történetét a beszterczebányai ev. gymnasiumnak. Láttam abban az intézetnek oly sok viszontagság, oly nagy küzdelmek között lezajlott életét. Ennek ismerete és tanulmányozása megbizonyította nekem azt, hogy vannak eszmék, melyek az idő és emberek ellentörekvései daczára előbb-utóbb diadalra jutnak. A múltból a jelenbe átnyúlva valami fájó érzés vett erőt lelkemen, midőn azt kelle tapasztalnom, hogy a múlt küzdelmei árán kivívott eredmények a jelenben a közöny, hidegség következtében pusztulásnak, enyészetnek indulnak. E kettős hatás érlelte meg bennem az elhatározást, hogy papírra vessem reflexióimat e becses lapok hasábjain, nem mintha talán igénytelen soraim volnának hivatva egy veszendőnek indult ügyet a bukástól megmenteni, hanem hogy legalább gyakoroljam a kegyeletes szokást és búcsúszó nélkül ne bocsássam hosszú útjára kedves halottunkat, hogy elmondjam röviden : élt, küzdött és meghalt ! Az 1883-ik évben sanctionált országos középiskolai törvény megváltoztatta arczulatát hazai középiskoláinknak.
