Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Szerkesszünk naptárt az evangyéliomi népnek (Farkas Gejza)

Ötödik évfolvam. 20. szám. Pozsony. 1887. évi május 14-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár : 1 /VIEGJELEN HETENKENT EGYSZER. — ëSXZ&IXëï .Egész evre 6 írt — ki. félévre . . . b n — , Szerkesztő- a kiadó-hivatal: Pozaony, Konventutcza ö. sz, negyedévre . 1 , 50 , Egy szám ára: 12 kr. o. e. Feielös szerkesztő s kiadó: TRSZTYÉNSZK? FEBENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdii : kiilön 30 kr. Tartalom : Székfoglaló beszéd. (Bauer Adolf.) — Népünk családi élete. II. (Holles Dániel.) — Az a „széles alap-' és néhány kérdés. (S. B.) Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Székfoglaló beszéd. Tartotta a tolna-baranya-somogyi ág. hitv. evang. egyházmegyének uj esperese, nt. Bauer Adolf hidegkúti lelkész a bonyhádi rendkiviili közgyűlésen, 1887. május 4-én. Mélyen tisztelt egyházmegyei közgyűlés Ï Midőn itt állok e szent helyen, hogy tényleg és ünnepélyesen is átvegyem a díszes hivatalt, melyre e nagy kiterjedésű egyházmegye közönsége által elhivattatám, ügy érzem, hogy mindazon érzelmek, melyek megválasztatásom tényének velem közlése alkalmával keblemben támadtak, ezen ünnepélyes órában újra átzajlanak lelkemen. Legelsőbben is előtérbe lép nálam a megilletődés érzete, mely míg egyrészt mély hálára kötelez az igen tisztelt gyűlés, illetve ezen egyházmegye közönsége iránt, mely érdememen felül nagybecsű bizalmával kitüntetni méltóztatott; másrészt mély fájdalommal és bánattal tölti el szivemet, arra a férfiura gondolva, a ki közvetlenül előttem foglalta el e díszes helyet, ki fényes tehetségeinél és nemes jelleménél fogva az egész egyházmegye osztatlan bizalmát, tiszteletét és szeretetét vivta ki magának ; kit évek hosszú során keresztül a legbensőbb barátság kötelékei fűztek hozzám s kit irántam mindvégig tanúsított változatlan meleg rokonszenvéért és hűséges szeretetéért még haló porában is áldok. És ezzel kapcsolatban feltámad bennem a megdöbbenés, a habozás érzete, mely arra késztet, hogy számot vessek magammal aziránt, vájjon miképen fogok én megfelelni azon nagy feladatnak, melyre e komoly korszakban egyházam és ennek utján hazám szolgálatába az Isten hív ? s mely ennélfogva azon fontos kérdést veté fel előttem : elvállaljam-e én csekély erőmmel a nehéz, a nagy felelősséggel járó hivatalt, ily hazánk és egyházunkra egyaránt válságos időben, és közvetlenül épen oly sok-talentumú, nagy tehetségű férfiú utódjaként, a milyen felejthetetlen Bitterünk volt ? Ha csak magamra tekintek és Istentől vett tehetségemet a nagy feladattal mérlegelem, határozottan nemet kell vala válaszolnom. De nekem — ezt jól érzém — akkor, midőn az elhatározás nehéz tusáját vivtam, nem volt szabad csak magamra, személyemre tekintenem, mert az megsértése lett volna az irántam nyilvánult szép bizalomnak s megtagadása a kötelességérzet parancsának. Ezt pedig tiltá a tisztesség. És midőn, eltekintve saját személyemtől, az ellentétes érzelmek hatása alatt szétnéztem a tágas munkatéren, mély előttem megnyilt, hogy meggyőződést szerezzek magamnak arról, vájjon van-e ott számomra valami bátorító jelenség : akkor mindenekelőtt feltűnt előttem egy nemes alak, biztatólag intve felém, 0 nagyságának, Nádosy Kálmán úrnak, egyházmegyénk nagyérdemű felügyelőjének nemes alakja. 0 reá tekintve, ki magas miveltségénél, ernyedetlen buzgalmánál, önfeláldozó munkásságánál, és igazi evang. protestáns vallásos érzületénél s lelkületénél fogva már eddig is annyi fényt árasztott, s áldást hozott egyházmegyénkre, s kiről boldogult elődöm nem hiába mondá, miszerint Isten jó kedvében rendelé melléje munkatársul, — megnyugvást talál az én csüggedező lelkem, s ily nyilatkozatra késztet : Legyen meg Istennek szent akarata ! És most, mélyen tisztelt gyűlés, hadd szóljak azon eszmék és irányelvekről, melyek kell, hogy az egyházi téren való működésünkben vezéreljenek bennünket. Első helyen említem a vallás-erkölcsi életet, annak ébrentartását, annak fejlesztését, ápolását és megszilárdítását. Altalános a panasz, mely naponta megujul, hogy a vallás iránti közönyösség és elhidegülés mindinkább növekszik, s mint valami járványos és ragályos betegség tova terjed az egyház testén s egymásután megtámadva annak egyes szerveit, megakadályozza az egész organismusnak összműködését és életerős kifejlődését. Igy keletkezik az egyháziatlanság, midőn a vallás, az egyház, egy szóval az Isten országa szent érdekei iránti érzék teljes