Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Kivonat a kálnó-garábi stb. (Kalanda János)

mészettudományokat ; egyidejűleg a selmeczi bányászakadémián a franczia és angol nyelvek magántanára volt. Széleskörű ismeretei, tanári ügyessége, igazgatói tevékenysége olyan hírnevet szereztek számára, bogy Sajó-Gömör, Nyíregyháza, Szarvas, Pozsony, Sopron tanintézetei egymásután tisztelték meg meghívóikkal. 0 az utolsóét fogadta el. 1853-ben költözött Sopronba, mint gymnasiumi igazgató. Itt kezdődik életének legtevékenyebb időszaka. A soproni lyceum, de különösen az 1858-ban megnyitott tanítóképző intézet bizonyítják örök időkre az ő fáradhatatlan apostoli buzgalmát; amannak 1855-ben nyilvánossági jogát szerzi vissza, 1857-ben tanári nyugdíjintézetét alapítja; emezt a szó szoros értelmében megteremti. A buzgóságban méltó társával, a hírneves soproni lelkész, Kolbenheyerrel könyöradományok gyűjtésére indul; az egész protestáns Európát bejárja esdő szózatával; ezért kapja Székács superintendenstől az „Országos koldus" és „magyar Franke" czímet; de koldulásának eredménye alig egy év alatt több mint 25,000 forint és — a soproni tanítóképző áll. Harmincz éven át szerették és tisztelték benne soproni tanítványai az atyai bánású, jóságos tanárt, kollegái a mindig hű barátot, polgártársai a nagytudományú, nemesszívü, minden iránt érdeklődő, megnj^erő modorú férfiút. Sopron minden közügyében ott találjuk nevét; igazán universális tehetsége (egyforma könnyűséggel irt és beszélt magyar, német, tót, franczia, angol, latin stb. nyelven ; otthon volt a philosophia, história és philologiában vigy, mint a természettudományokban; szakértelemmel művelte a zenét) szolgálatára állt minden szépnek, jónak. 1869-ben, Pálfy halálával, a tanítóképző igazgatását vette át s ez állásában maradt 1882-ig, a mikor testi gyöngesége az igazgatóságról való lemondásra, majd 1883ban tanári működéséből is nyugalomba vonulásra kényszerítette. A legfelsőbb elismerés ez alkalommal, hosszú és érdemes munkássága jutalmául, a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Azóta Kismartonban élt családjának és a múzsáknak, kiket egész életében kedvelt. Teste megnehezült az évek terhétől, de szelleme mindvégig megőrizte frisseségét, ruganyosságát. Kedélyének és elméjének bámulatos összhangja, mi derűt hintett egész életére, jóban, rosszban egyaránt, sugaras verőfénynyel árasztotta el hanyatló napjait is. Pövid szenvedés után mult ki április 26-án. Temetése Kismártonban ment végbe rendkívüli részvéttel. Az egész város és a Sopronból külön vonattal érkezett ismerősök, barátok, tisztelők serege, a soproni ev. lyceum és tanítóképző tanári kara és ifjúsága, egyesek és testületek nagy számmal kisérték örök nyugalomra. Legyen áldott emlékezete! M. Hörk Józsefet, az eperjesi ev. kollégium igazgatóját igen fájdalmas csapás érte; ugyanis april 20-án éjjel elhalt atyja, Hörk János, nyugalmazott vasgj^ári gondnok (igazgató). A 74 évet élt öreg úr Málnapatakán élt legidősebb fiánál, Hörk János ottani lelkésznél, ki szeretett édes atyját Zsuzsanna nevű nővérével közösen a legnagyobb szeretettel és gonddal ápolta, kiérdemelvén ez által a többi hat testvér háláját. — A temetés april 23-án reggel igen nagy részvét mellett, két lelkész közreműködése és hat lelkész jelenlétében — köztök a nógrádi főesperes — ment véghez Málnapatakán. Az öreg úr egykor a rimabrezói egyház körében felügyelői tisztet is viselt s igen vallásos, buzgó protestáns férfiú volt. Mint hazáját szerető hazafi 1848/9-ben nemzetőrtiszt volt s Kossuth Lajos kívánságára Nagy-Váradra 13 szekér ágyúgolyót szállított. Mint rokon az által érdemelte ki a rokonság háláját

r hogy egykor szegényebb rokonait (néha egész családot) eltartotta. Mint apa szegény maradt gyermekei érdekében, bár ha kevésbé szereti azokat és kevesebbet költ reájok — vagyont szerezhetett volna. (Most özvegy, egykor jó, hű férj volt.) — Béke hamvaira! Áldás porain! BíLfŰlIL Kivonat a kálnó-garábi ev. h. anyaegyházban 1887. april 23-án megtartott közgyűlés jegyzőkönyvéből. 3. Olvastatott t. Búsbak Adám egyházi felügyelő úrnak következő levele : Nagyt. Bartholomeidesz Gyula úrnak a kálnógarábi egyház lelkészének Kálnón. Mélyen tisztelt uram! Az irás szavai szerint két Urnák szolgálni nem lehet. Ereztem én ezen örökre kiható igének reám nehezedő súlyát már 1883. évi február hava 25-én, midőn Nagy tiszteletű egyházának Tekintetes küldöttsége Nagytiszteletű Uraságod vezetése alatt szerény lakomban volt szives felkeresni és azon nagy kitüntetésben részesíteni, hogy egyházuk felügyelői hivatalának elfogadására érdemesített felhívásával. Láthatták önök lelki küzdelmemet, a melynek szavakban is adtam kifejezést, és még sem volt erőm férfiasan ellentmondani ama kedvesen csengő bizalomnak, mely aranyszájú szónokának virágos beszédében felém hangzott; „fölcsaptam, elfogadtam a hivatást", sőt márczius hó 18-án templomuk szentelt falai között, oltáruk és a hivek gyülekezete előtt esküvel tettem fogadalmat. A templomi avatás után megtartott egyházi közgyűlésen, székfoglaló elnöki beszédemben előadtam a felügyelői teendők sorozatát, melyek előttem igen is tisztán állva, ismeretesek, és miután már vállalkozám, megszilárdult bennem az elhatározás, feladatomat szigorú hűséggel oldani meg; azonban fájdalmasan kellett tapasztalnom, miként az utamat álló mindennemű akadály a kivitelt lehetetleníti. Minélfogva már egy év előtt készültem a Nagytiszt, egyháznak a reám érdemetlenül ruházott bizalmát becses rendelkezése alá visszahelyezni, hogy legyen alkalma nálamnál ügybuzgóbb s hivatottabb férfiú kezébe adni kormánya gyeplőjét, nekem pedig bocsássa meg a nem szándékos mulasztásokat ! Hogy mégis ennyi ideig késedelmezém, ennek oka egymást kergető viszontagságos helyzetemben rejlik, de váltig nyomja annak tudata keblem érzelmét, hogy én ezen egyházaknak bizonyos anyagi emlékkel vagyok erkölcsileg kötelezettje, ennek vágytam előzőleg eleget tenni. Azonban számításon alapuló létrendszerem mindeddig erre módot nem nyújtott; tehát most már tovább elodázni lemondásomat megrovást érdemlő véteknek tartanám, hanem hivatkozott tartozásomnak lehetőleg eleget tenni törekedendem. Jól tudom, hogy hivatásomat