Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az orgona-közjátékok (Frühwirth Samu)

f 151 y. úr különösen hangsúlyozza a közjátékok fontosságát, fellép azoknak védője gyanánt és tiltakozik többek nevében „a közjátékok ellen intézett ujabbkori támadások" ellen, elitéli pedig az „alakjában határozottan zavaró „ Schulmeisterz wirn-t". Miután eddig senki sem nyilatkozott arról, hogy elfogadhatók-e y. úr nézetei és mennyiben, — azt kellene hinnünk, hogy hazánkban a közjátékoknak ellenzői nincsenek. Pedig erősen hiszem, hogy hazánkban is sokan lesznek, kik azon álláspontra helyezkednek, melyet én e kérdésben elfoglalok. Nézeteim pedig egészen eltérők y. úr nézeteitől, mely utóbbiakat nemcsak téveseknek tartok, hanem véteknek is az e téren való haladás ellen. y. úr czikke egyik részének felirata : „A közjáték vagy choralkiséret." — Hogy a choralkiséret közjáték legyen, — ezt először hallom. Vagy talán a choralkiséret nem főczélja az orgonajátéknak? — De nézzük tovább, mit mond y. úr még a közjátékokról : „Miután egy choral éneklésénél minden egyes sor végén szünetet tartunk, semmi sem természetesebb, minthogy e szünetet az orgona kitöltse. Ezt teszi a közjátékkal (interludium). Ez úgy szólván a lassú, terjedt s ünnepélyes menetben lefolyó choraléneklésnek éltető eleme." — Hát az áhitatos choralénekléshez éltető is kell? Ha a közjátékok nélkülözhetlenségét ekép akarja bebizonyítani y. úr, akkor mondja meg, mi képezte az orgona használata előtt az „éltetőt" ? — pedig a keresztyének már régóta énekelték a chorálokat! A reformátusoknál, hol csak most kezdik az orgonát kíséretül használni, mi pótolta a közjátékokat ? — Mi is énekelünk a temetőben, az iskolában, és pedig a nélkül, hogy a „szükséges nyugovó- és erőtgyüjtő pillanatok" — kitöltve lennének. Ha a temetőben, mint nyilt téren nélkülözhetjük a közjátékokat, annyival inkább a templomban, a zárt helyiségben. Vagy ott az áhitatos népnek „erőt" kell gyűjtenie, ott „nehézkesebben olvas", mint a halotti énekes könyvből? — Hogy azonkívül a közjátékoknak „egészségi jelentőségük" is van — ez valóban meggondolásra méltó ! Csak halljuk tovább : „A közjátékok művészi jogosultságát már régen győzelmesen kimutatták az orgonajáték valódi nagyságai (Bach Seb., Rink etc.)". — Mit felelhetünk erre ? — Igaz, hogy orgonaművészek hozták a templomba és szerkesztésében oly magas művészi fokra vitték, hogy p. o. Bach eredeti közjátékait csak művész hozhatja érvényességre. Pachelbel János (1653—1706), az orgonajáték valódi mestere, használta legelőször (Nürnbergben). Az egyház történelmében erre vonatkozólag azt olvassuk róla : „Er beschränkte sein Orgelspiel nicht blos auf die Begleitung des Gesanges allein, sondern fing auch an mit demselben die Ruhepunkte des Gesanges zwischen den einzelnen Strophen nicht blos, sondern auch zwischen Auf- und Abgesang und selbst zwischen jeder einzelnen Zeile durch frei und augenblicklich erfundene, die Ebenmässigkeit des Ganzen nicht störende Zwischenspiele oder Zwischenharmonieen auszufüllen." De kérdezzük már most : Miben áll tulajdonképen a közjátékok jogosultsága ? — Mert az még nem jogosultság, ha történelmi adatokkal bebizonyítjuk, hogy Bach idején és később is jó soká általánosan használtattak. — A „jelenkori zeneművészet" szakemberei nem ismerik el a közjátékok jogosultságát. Dr. Köstlin J. A., a prot. egyházi zenében elismert auctoritas, azt mondja : „Die Zwischenspiele zwischen den einzelnen Choralzeilen zerreissen das Gefüge der Melodie und sind daher als stylwidrig zu verwerfen." — Németországban, Bach hazájában, már régen kiküszöbölték. Ez y. úr nézete szerint „a jelenkori művészet álláspontjáról és az orgonajáték iránt alkotott jelenkori követelmények szempontjából" — jogtalan terrorismus, melyet csak „a nagyon is túlságba menő puritanismus" kívánhatott. A németországi kántorok és a mi fiatal kántortanitóink ép úgy tiltakoznának a közjátékok isméti behozatala ellen, mint y. űr nem engedi, hogy őt és társait azok használatától elriaszszák. Ha egyházi énekeink egyszerűségét vesszük tekintetbe, be fogjuk látni, hogy a nép nem járt el jogtalanul, mikor a nagy Bach művészi énekkiséretét nem kedvelte, — sőt az Arnstadt-i hatóság még tiltakozott is ellene, indokul azt mondván ; „Er mischt zu viel Virtuosenkunststücke in den Choral und stört dadurch den Gesang der Gemeinde." Pachelbel és Forberger nem irtak közjátékokat, csak azt tudjuk, hogy azokat használták. Bach is eleinte csak cantateés motetteféle műveit látta el illő interludiumokkal, később aztán chorálait is. De passióiban és oratóriumaiban minden kiséret nélkül (a capella) találjuk szép chorálainkat, ama gyönyörű hangtételekkel, melyek eddig utólérhetlenek maradtak. Mily szívrehatók és áhítatot keltők egyszerű chorálaink ezen magasztos hangjai! Kinek csak egyszer volt alkalma azokat (t. i. kellően előadva) hallgathatnia, nem kívánkozik soha mesterkélt choralkiséret után. Az akkori kántorok művészi orgonajátékuk által reformálni akarták a már hanyatlásnak induló egyházi éneket. Erre mutatnak a következő történelmi adatok: ,,Beim Verfall des Kirchengesanges waren, um auf den vom Schlusston getrennten neuen Anfangston hinüber zu leiten und der meist der Melodie und des Liedes unkundig gewordene Gemeinde einen längeren Zwischenraum zur Leseübersicht der nächsten Liederzeile zu verschaffen, die Interludien von der Cantate und Motette auch auf den Choral oder den geistl. Gemeindegesang übertragen worden." Ily reformáló törekvéseknél persze, hogy túlzásokban nem szűkölködött prot. egyházunk. Kaufmann, Spiess és többen vetélkedtek közjátékok gyártásában, — Klipstein (Ölsben) 180 chorál énekéhez 10,000 közjátékot irt. Spiess az akkori Ízlésnek is eleget tett, a mennyiben interludiumai úgy voltak szerkesztve : „Nach dem neuesten Geschmacke gehalten, bei jeder Fermate mit einem Triller beginnend und sich auf 6—8 Töne erstreckend." — A művészi közjátékok alkalmat nyújtottak mindenféle mesterkéltségekre, tüntetésekre és különféle hely-