Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

115 egészen tisztázva és eldöntve még nincsenek : kívánok én is még a dologhoz szólni, mint egyházunk oly tagja, ki zenéhez is ért és egyházi énekügyünk iránt mindig érdeklődést tanúsítani igyekezett. Jeszenszky állításait téveseknek tartom, modorát nem helyeselem, különösen pedig sajnálom, hogy bírálói tisztét csak nagyon felületesen teljesítette és a suppositiók, combinatiók és deduktiók, meg az indokolatlan phrázisok nagy barátja. Első czikkében „Szügyi úr mutatványaira(?)" utal

1) (4-ik sz. kezdőének)" — azon kijelentéssel : „Nem tudom, honnan vette az evang. ref. egyház ezen dallamot!" Felelek én reá : Hát biz ők tőlünk vették a „Szivem szerint kívánom" nótát (Hassler), mint mi tőlök vettük a „Mint a szép, hives patakra" czímű dallamot (Goudimel : 42. zsoltár); németül : „Freu' dich sehr o meine Seele" czímmel jelölve. Hisz szivünkből örülhetünk annak, hogy van még itt is egykét közös kapcsunk, mely testvéri szeretetre vezérel és arra int, hogy egyek legyünk lélekben és igazságban ! A „Szivem szerint kívánom" tehát a mi dallamunk ; már a czíme is nem más, mint az eredeti német dallam czimének a fordítása : „Herzlich thnt mich verlangen." — Vegye csak Jeszenszky kezébe u Reformátusok énekeskönyvét

2) és keresse fel benne a 191-ik oldalt; ott fogja találni 4) alatt a dallam kótáit, melyek Hassler fentnevezett dalamával (az utolsó sor kis variatiójának kivételével) kótáról kótára teljesen megegyeznek, a mint azt Nagy Lajos chorálkönyvéből (Nyiregyháza 1877) a 106-ik oldalon : „Szivem szerint kívánom, — Srdecne zadám sobë, — Herzlich thut mich verlangen" — dallamnál kótákba foglalva láthatjuk ! Nem szenved tehát kétséget, hogy azon dallam kótái, melyről Jeszenszky szól t. i. „Befiehl du deine Wege" (néha: „0 Haupt voll Blut und Wunden" czímmel jelölve), megegyeznek az eredeti „Herzlich thut mich verlangen" dallam kótáival ; ügy hogy meg van adva a biztos alap, melyből kiindulva, hiszem — hogy sikerülni fog bebizonyítanom azt, hogy a kérdéses dallam, mint halotti ének, 50 —60 évvel G-erhard P. szereplése előtt már létezett. Másrészről azonban határozottan tiltakoznom kell Jeszenszky előttem majdnem megfoghatatlan eljárása ellen, melylyel ő kénye-kedve szerint elbánik a történelmi adatokkal. Századok előtt és századok folyamában összegyűjtött, feljegyzett és fenntartott adatok ő előtte érték nélküliek; de azon lehetőségeket, melyeket ő csak gondolatban felállított, tényeknek declarálja. — Ez által alkot magának képzelt történelmet, megkívánván azt, hogy mások is hitelt adjanak indokolatlan ábrándjainak ! Kiviláglik az czikkeiből, melyeket ez ügyben Mért nem inkább magára a reform, ének es könyvre? -) Telegdi K. Lajos. II. kiadás. 191-ik oldal. 4) Nota. egyházi lapjainkban közzétett, nevezetesen a „Cithera sanctorum" czímű czikkében

x), melyben eleven színekkel ecseteli, miképen Gerhard hires éneke 1636 körül exportáltatott Magyarországból Németországba, azon intim viszonyok következtében, melyek a bicsei nádori udvar (Thlirzó) és a németországi theologusok közt fennállottak; második czikkében azonban „Egy hires egyházi ének dallamáról"

2), melyet két hónappal későbben írt, azon meggyőződésre jut, hogy ezen kérdéses dallam tulaj donképen „0 Haupt voll Blut und Wunden" és nem más, mint egy clairveauxi barát (Bernát) hymnusának „Salve cap ut cruentatum" fordítása

3), úgy hogy azt importálták „a magyarok még Bernát (f 1153.) korában," azt saját egyházi énekeik közé felvévén és saját nemzeti zenéjük természete szerint átalakítván!!! II. Átmegyek most egyházi dallamaink történelmi alapon való megösmertetéséhez és osztályozásához, természetesen csak egynehány fővonásban lévén azokra tekintettel. Támaszkodom ezen feladatomnál a német szakférfiak kutatásainak e téren is elért ered// ményére. Ok a reformatió óta használatban lévő egyházi énekeknél híven feljegyezték származásukat és feltüntették minden egyes dallamnál is az illető történelmi adatokat, jóllehet hogy számos ének és dallam származása biztosan megállapítható nem volt. — De azt állítani, a mit Jeszenszky állított, „hogy azt a mire egyszer a németek rásütötték a maguk bélyegét, maguktól elvitatni nem engedik," — ez valóban nagy mértékben hálátlanságot involvál és méltányosnak nem mondható ! Mint candidatus theologiae Bécsben tüzetesebben foglalkozván zenészeti tanulmányokkal is (1851—1853) megszereztem magamnak Zahn János, bajor kir. tanítóképezdei igazgató épen akkor megjelent chorálkönyvét

4), melyben összesen 167 chorál van felvéve, következő felosztás mellett : a) 12, — a latin egyházi énekekből átvéve és majd mind Luther által németre fordítva; — olyanok p. o. : 1. Yeni redemptor gentium — (Neu komm der Heiden Heiland) — 4. század. 2. Te Deum laudamus — (Herr Gott, Dich loben wir) — 5. század. 3. A solis ortus cardine — (Christum wir sollen loben schon) — 5. század. *) Protestáns egyházi és iskolai lap : 49-ik szám. 1886. deczember 5. • 2) Protestáns egyházi és iskolai lap : 6-ik szám. 1887. február 6. 3) Ezen hymnusról megjegyzi Jeszenszky : hogy ennek a latin éneknek „már születése órájában meg volt a maga melódiája.

1*' i) Ekönyv czime: „Revidirtes vierstimmiges Kirchenmelodienbuch. Im Auftrage des königl. protestantischen Ober-Consistoriums zu München in Verbindung mit Mehreren bearbeitet und herausgegeben von Johannes Zahn, Präfekt am königl. Schullehrer-Seminär in Altdorf. Erlangen 1852.