Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Pozsony, 1887-03-26 / 13. szám
98 minden egy Pál apostol tudhatott lenni, mai napság azonban ez nem mindenkinek adatott. Hiszem azonban, hogy, a mi egynek alig sikerülne, egy társulat az igényeknek megfelelni annál inkább képes leend. Szerény eszközökkel persze hogy csak szerény lehet a működés és az eredmény is. S azért arra kell törekedni, hogy e szerény eszközök minél inkább kiaknáztassanak, s minél inkább tőkésíttessenek. S erre nézve kivánunk az alábbiakban néhány észrevételt tenni, előleges kijelentésével annak, hogy jelen sorok legkevésbé sem szándékoznak gáncsoskodás lenni, egyszerűen csak őszinte ügyszeretetből eredő vélemény, a milyen véleménye bárkinek is lehet, a nélkül, hogy az ügymenetet feltarthatná, vagy a a megindított működést megakaszthatná. Azt is határozottan állítjuk, hogy bármit tesz is a társulat: arról előlegesen ellehet mondani, hogy az jó lesz s áldást terjesztend kisebb-nagyobb körben. Véleményünk szerint azonban azon működésnek, különösen kezdetben — minél nagyobb kört kellene felölelnie. Ez a nagyobb kör pedig nem az intelligens közönség, hanem az alsóbb osztályok — a nép és az iparosok. Ezt kellene az eszmének megnyerni s közte előbb az eszmét ismertetni, terjeszteni. Társaságunk eddigi működése pedig eddig mondhatni kizárólag csak az intelligens közönségre van tekintettel s úgy látszik még jó időig is az lesz. Pedig lent nem csak, hogy a tér nagyobb, de nagyobb a szomjúság is. Intelligens osztályunk, úgy hiszem, ha talán szívesen is áldoz vallásos iratok terjesztésére, közönynyel fogja még egy ideig azok megjelenését venni s nem egy évkönyv felvágatlanul kerül a könyvtartóba, vagy más hozzá tán nem oly méltó helyre; holott a nép, mint a szomjas föld, nagy mohósággal szivna magába minden csöppet, melyet társaságunk jótékony harmat gyanánt rá hintene. De még e kör is a lehető legszűkebb határok közé szoríttatik. Az igazgató választmány — bizonyosan nem ok nélkül — azt határozta, hogy az „évkönyv" csak olyan tagoknak küldetik meg, kik az elmúlt évre legkevesebb két forintot fizettek. Ez eljárás legalább is nem méltányos — bár jó indulatában nem kételkedünk. Nem méltányos akkor, mikor lehettek oly tagok, a kik tavalyra fizettek két forintot, ezek előtt semmit, s vannak oly tagok, a kik tavalyra nem fizettek ugyan, de azelőtt annak 4—8-szorosát fizették, s kiknél az évkönyv megküldése által tanúsított figyelem az áldozatkészséget ismét újra feléleszthetné. Eltekintve az évkönyvtől — a mely nélkülözhetetlen, még két munkáról veszünk tudomást, mellyek közül az egyik már sajtó alatt van, a másikra pályázat van hirdetve s ha ez jó eredményhez vezet — őszre ennek megjelenését is várhatjuk. Az elébb emiitett munka, — imádságos könyv. Beletekinteni még alkalmunk nem volt, de az előzmények után ítélve bátran rá alkalmazhatjuk fent általánosságban kimondott kritikánkat. Téved azonban az igen tisztelt választmány, ha azt hiszi, hogy „ez által népünknek olcsón oly kincset akar nyújtani, mely lelkét nemesiti, és földi életére égi malasztot hintve, örök üdvére áldásosán hathat." Hogy egy jó imádságos könyv nagy kincs — semmi kétség benne : de ez a könyv népünk kincsévé nem fog válni, sem azt boldogítani nem fogja, csak azon egy oknál fogva, hogy az nem hogy olcsó, de nagyon is drága, midőn ára 1 frt, illetve 80 kr. (népünk a fűzött könyvet nem szereti) ; holott tudjuk milyen fontoskodva és fontolgatva szánja rá magát — hogy egy elég ócsó énekes könyvet vegyen, melyben aztán ráadásul néhány imát is kap, ugy hogy egy külön imádságos könyv szükségét ugy szólván nem is érzi. A másik egy 10 ivre tervelt munka. „Luther életrajza." E tekintetben már a pályázat természete garantiát képez, hogy a Társaság a legjobbat fogja adni. De a munka terjedelme ismét nem fogja engedni, hogy az olcsón árusítható legyen, s már maga a terjedelem is — és főkép ára, ismét akadály lesz arra nézve, hogy az a nép közé szivároghasson. Az a nógrádi papi értekezlet 2 év előtt kísérletet tett egy Luther életrajzával a nép számára. Terjedelme nem volt egészen egy iv — ára négy krajczár s a nyomatott 2000 példány egy hét alatt elkelt. Vették „mint a mézet", s e sorok irója, ki a művecske elárúsitásával meg volt bizva, mutathat fel leveleket — hogy olyan helyekről, a hova 100 példányt küldött, uj 180-ra kapott megrendelést s még egy év múlva is jöttek 100-akra megrendelések, mikor már a készlet egészen elfogyott. Megjegyzendő hogy a vállalat még néhány °/ 0 tiszta jövedelmet is hozott. Nem azt akarjuk mindezzel mondani, hogy a megkezdett útról le kell térni, hanem azt, hogy a társulatnak saját érdekében is tennie kell minél előbb lefelé is valamit. Véleményünk szerint sokkal nagyobb eredmény s üdvösebb hatás lenne elérhető, ha a társulat kisebb kiadványaival a nép alsóbb rétegeibe igyekeznék hatolni. Meg vagyunk győződve hogy eddigi pártolóink részvéte legkevésbbé sem csökkenne — sőt ellenkezőleg általános azon vélemény, hogy a Luth. T. legfőkép az alsó osztályok számára keletkezett. A dolog anyagi oldalától visszariadni nem kell. Néhány száz forinttal szerény bár, de tisztességes kezdetet lehetne felmutatni. Legégetőbbnek tartják egy népszerű vallásos folyóirat megindítását ; szükség, hogy a társaság minél többször adjon életjelt magáról. A magas fának gyümölcsét csak kevesen érik fel, mig a földön sűrűn elterülő eperből mindenki felüdülhet. Egyelőre elég lenne egy havi vállalat egy-két ivnyi terjedelemmel, mert ehhez is még elébb szoktatni kellene a közönséget.
