Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Németország

30 esperese lépett az oltár elé, mely előtt a ravatal fel volt állítva s búcsúztatta a jó apát, ipát és nagyapát, a kitűnő lelkészt, a kedves kartárst s jó barátot kedveseitől s egy­házától s alig volt szem, melybe köny nem tolult volna. Majd a helybeli dalárda gyászéneke után a koszorúkkal sűrűn födött koporsó felemeltetvén, a sirkertbe indúlt a gyászkiséret, a hol ismét nt. Fábry főesperes a végszót intézte a boldogulthoz s örök nyugalomra tétetett e fáradni nem szűnő, nyugodni nem tudó jeles munkása az Urnák. Két fia, egy veje, Justh Samu István, a XIII. szepesi vár. alesperes, kinek neve nem ismeretlen egyházunkban, s négy unokája siratja. Legyen emléke áldott! Béke lengje körül drága porait! Francs Vilmos, ev. leikész. A párbér. — A mindkét hitvallású evang. egyház­hivek, különösen az utóbbi időkben, sok zaklatásnak van­nak kitéve a róm. kath. egyház részéről, mely mind annak daczára, hogy püspökei, papjai dús jövedelmekkel vannak ellátva, még sem röstelli, hogy a mi szegény híveinket adó­fizetőivé akarja tenni. Ily zaklatásnak voltak kitéve legközelebb a Gutához tartozó sápi leánygyülekezet evang, hivei is, a kiket a község birája arra kényszerítette, hogy a róm. kath. plébá­nosnak és kántornak a földjeit miveljék ; s midőn az evang. lelkész ezen jogtiprás ellen erélyesen tiltakozott : a biró az ügyet a szolgabíró elé felebbezte. — A szolgabíró roppant nyakatekert érveléssel az evang. híveket elmarasztalta. — Ez ellen ismét a gutái evang. anyaegyház gyűlése, határo­zatilag kimondott felebbezéssel, a megyei alispánhoz fel­folyamodott. Az alispán, a felfolyamodványban felhozott nyomós érvek ellenében mást nem tehetett, mint, hogy az evang. híveket fölmentette azon szolgálmányok alól annyi­ban, a mennyiben a róm. kath. egyházat a rendes bíróság elé utasította keresetével: — de meg nem állhatta, hogy a gutái evang. egyház orra alá tormát ne reszeljen, — ez ügyben hozott határozatának utolsó pontjában, mely igy hangzik : „A gutái evang. anyaegyház képviselete által beadott felebbezés vissza utasítandó volt, mert e kérdésben az egy­ház képviseletének képviseleti joga nincs; beavatkozásra tehát annál illetéktelenebb volt, mivel a kérdést helytelen útra kívánja terelni." Ezen passus ellen a gutái evang. lelkész oly értelmű kérvényt nyújtott be a nógrádi esp. gyűléshez, hogy íigy az esperesség, valamint ennek felhívására a kerület és egye­tem, ily veszélyes felfogás ellen határozottan tiltakozzék ; mert ha egyházunk, az ő egyes híveit ilyen és ehhez hasonló esetekben meg nem védelmezi, az ólálkodó farkas híveinket egyenként könnyen elzsákmányolhatja. Az esp. gyiilés ez ügyben a következő határozatot hozta: „Esp. gyűlésünk, míg egyrészről elismerő tudomásúl veszi Nógrádmegye alispánjának a kérdéses ügy érdemében hozott igazságos határozatát, addig másrészről hivatva érzi magát, alispán úr azon indokolása ellen (lásd fent) tilta­kozó szavát annál is inkább felemelni, mert míg egyrészről prot. autonomiánk palladiuma az 179% : XXVI. t. cz. meg­engedi, hogy egyházunk híveire adókat vessünk ki és szed­jünk be, addig másrészről kimondja, hogy híveink más fele­kezet terheinek viselésére nem kényszeríthetők s híveink­nek ezen jogai felett első sorban maga a gyülekezet, másod­és további sorban pedig az esperességek és kerületek őr­ködnek." — Midőn tehát egyházmegyei gyűlésünk a gutái egyháznak egyes hivei zaklatása ellen történt felszólalását helyesli s utasítja a többi egyházakat is, hogy hasonló eset­ben híveik jogainak védelmére kelljenek, megbízza egyszers­mind főjegyzőjét, hogy egy, ily értelemben szerkesztendő átiratban fejezze ki esperességünk azon meggyőződését, hogy mig bármely magán természetű követelés ellen nem engedi meg egyházainak, saját hiveit is védelme alá venni, addig viszont kötelességükké teszi, hogy minden egyházi természetű kereset ellen, a törvény határai között, hatha­tósan védelmezzék, szükség esetén az esperesség védelmét is kérjék ki." A sápi evang. hivek ez idő szerint békében vannak. A róm. kath. egyház az ügyet nem terjesztette a rendes biróság elé, jól tudván, hogy a rendes bíróságok ily ügyek­ben, nem alkotmány-ellenes miniszteri rendeletek, hanem az ország sarkalatos törvényei szerint Ítélnek. De hát ha Sápon csend van is, nincs ám az Agárd­hoz tartozó nötincsi leánygyülekezetben. — Ott szegény Bubenka evang. hívünket, róm. kath. plébános és kántor fizetőjévé mondta ki a szolgabíró, alispán, sőt a mi rend­kívül megdöbbentő esemény, maga a közigazgatási bizott­ság is, melynek pedig, biztos tudomásunk szerint, nagy többségét épen protestánsok képezték s egyetlen egy akadt csupán, a ki, hivatkozva az 179°^ : XXVI. t. czikkre, az evangélikusnak fölmentetése mellett harczolt s ez az egy, a róm. kath. vallású Reményffy József, b.-gyarmati jeles ügyvéd volt. A dolog tehát a minisztérium elé kerül. Mindenesetre nagy érdeklődéssel tekintünk ez ügy el­dölésére annál is inkább, hogy ez gyakorlati magyarázata lesz a kúria mult évi döntvényének is, mely e lapok m. é. 50. számában közöltetett. 1) . í enyes Lajos. Hifiit, Németország. — Berlin. — A német trónörökös nejének születése napján, november 21-ikén Berlin evang. templomainak száma egygyel, az angol „St. Georgs-Kirche"­vei ismét szaporodott, azért mondom, hogy isfnét, mivel az itteni templomok körülbelül feleszámban az utolsó év­tizedek építményei. Hosszú éveken át a berlini angoloknak egy egyszerű teremmel kellett megelégedniök istentiszteleteik végzésére, mig végre az 50-es években IV. Frigyes Vilmos a szent czélra szánt külön helyiséget engedett át nekik a „Schloss­Monbijou"-ban. — De a növekvő gyülekezet e helyet is lassanként szűknek kezdte érezni s csak egy indítás kel­lett, mely a trónörökös párnak 1880-ban tartott ezüst­lakodalma alkalmával meg is adatott, hogy egy tulajdon templomot emeljen. Szép, ha a szent ügynek felséges moz­gatói vannak. A császár a Monbijou-parkban —• mely a város közepén fekszik — telket adott a templom számára ; a trónörökösné pedig, ki tudvalevőleg az angol, királynő *) Kérjük az értesítést. Szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom