Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Szabad evangelikus gyülekezet (Binder Jenő)

Még nem értem rá a művet átolvasni, de tán nem végzek felesleges munkát — hisz nekünk szól, ha egyes feje­zeteiből legalább némelyeket ide jegyzek : Superintendens-e vagy püspök? — Nagy felelősség terheli az egykori pro­testánsokat, hogy a tridenti közzsinaton megjelenni vona­kodtak. — A prot, superintendensek jámbor óhajtása, hogy püspökké lehessenek — nescitis quid petatis — Jézus­nak, az Isten fiának, hét levele Kis-Azsia püspökeihez — következik több fejezet a kath. püspöki méltóságról, a püs­pök próbavizsgálatáról, felszenteltetéséről, jelvényeiről stb., Episcopum oportet Doctorem esse — Oportet Episcopum unius uxoris esse virum — a kath. és prot. autonomia — a magyar prot. liberalismus és a kath. püspöki kar — Gaude Maria Virgo! Már csak ezen tartalomjegyzékből is itélve meg­érdemli a könyv, hogy vele foglalkozzunk! Raab Károly. ^llflti» III. „Szabad evangelikus gyülekezet" (Freie evangelische Gemeinde). — Dicsekedtem berlini ismerőseim előtt, hogy már Berlin összes látnivalóságát megtekintettem, és két­kedésüket tapasztalataim elősorolásával már már eloszlat­tam, midőn egyszerre csak egyik közülök kérdezi : „Hát „Thranenschulzét" ismeri-e már?" — „Thranenschuíze?" Most hallottam nevét először említeni; oly nevezetes sze­mélyiség volna-e az? — Érdeklődésem felingereltetett és azért bővebb felvilágosítást kértem. — Ismerősöm körül­belül következőket mondott: „Az itteni Krisztus templom egyik legkedveltebb papja Schulze vala, kit lelkes szónoki tehetsége miatt, melylyel hallgatóságát könyekig meg­hatotta, sőt gyakran magát is megindította „Thränen­schulzé"nak kezdtek nevezni. — Kedvelt egyéniség volt mindenki előtt. — Történt azonban, hogy felesége meghalt, és azzal egyszerre egész élete megváltozott. Nem sokára mindenféle rossz cselekvényekkel kezdték őt gyanúsítani és erkölcstelen életmódot szemére vetni. Sokan nem hittek e gyanúsításoknak — de midőn az ügy a konsistorium elébe hozatott, úgy látszik, a rossz hírek valóknak bizonyúltak — mert Schulze hivatalától elmozdíttatott és a Landeskirche­ből kizáratott. Hívei közül erre sokan elestek tőle, de másoknak ép ezáltal érdekessé vált, mivel igaztalanúl el­itélt Martyrt látták benne. Mint hajdanában Jrving ő is eleinte egy egyszerű teremben prédikált., de azóta hogy egy gazdag orosz grófnővel ismét házasságra lépett, saját költségén épített „ Jézus "-templomban hirdeti Isten igéjét hívei lélekszámának folytonos növekvése mellett." Ismerősöm ezen felvilágosításai elegendők voltak, hogy bennem a kíváncsiságot felébreszszék azt az embert meg­látogatni, kinek szónoki tehetsége oly nagy, hogy azzal sok a „Landeskircheben" megvénült embert az anya­egyháztól elszakítani és saját gyülekezetébe beolvasztani képes. A legközelebbi vasárnap engem már a „Wasserthor­strasséban" talált. Szép emeletes épület előtt megakadt a lábom, melyre nagy betűkkel „Jézus-templom" volt írva. Felmentem a lépcsőkön, melyek egy szép tágas terembe, a templomba vezettek. (A templom alatt a pap lakása vagyon.) A pap maga sietett elénkbe (kivülöm több más idegen is jött volt) és a közvetlenül az oltár előtt álló székekre (melyek úgy látszik vendégek számára állítattak oda), le­ültetett; azután pedig ismét visszasietett az oltárhoz, ahol az egész éneken át állott, közbe-közbe maga is énekelve. A liturgiában más lényeges eltérést (e csekélységen kivül) nem vettem észre, és a prédikáczió tartalmából is^ kivettem, hogy daczára a Landeskircheből való kizáratásának attól eltérő tanokat nem hirdet. — De a prédikáczió előadási rpodja, no ez már eltérő volt. ügy képzelem magamnak Ábrahám a sancta Clarat! Prédikált ő ugyan Krisztus megdicsőitéséről, de ez nem zárta ki azt, hogy a korcsolyá­zókra át ne csapjon, a kik inkább a jégtért keresik fel mint a templomot, sem azt, hogy a színházba járók ellen ki ne kelljen, kik órákig tudnak a színházi pénztár előtt várni, hogy csak jegyet kapjanak, de az Istenházába, a hol be­léptit nem kell fizetni — dehogy járnak. Igen számosnak tetszett a gyülekezet, de úgy látszik, hogy a szószékről egy pár üres helyet megpillantott, és azért a hiányzókért szidta a jelenlevőket. — Lelkesen és drasztikus példái által érdekfeszítően prédikált. Az Istentisztelet után ott maradtam a gyermekisten­tiszteleten is, melyet ő „Sonntagsfreude"-nak" nevezett el. A vének eltávoztak — és jöttek a gyermekek. — Itt is megcsodáltam ez embert. Milyen nagyszerűen tudott a gyermekekkel elbánni; kérdéseire okos feleleteket kapott. A szorgalmasakat megjutalmazta dicsérettel és czukrokkal, a figyelmetlenekét megdorgálta feddő szavakkal; önállósága érzetében némelyeknek egyenesen kimondta, hogy őket nem konfirmálja, ha jobban nem figyelnek. Oly megnyerő volt e pap fellépése és magatartása, hogy midőn templomából eltávoztam, már inkább azon másik felőle keringő hírnek kezdtem hitelt adni, mely szerint csak azért lett kizárva a Landeskirchéből, mivel lelkészi funk­tiókat végzett a nélkül, hogy a másik papi vizsgát letette volna, melyen egy alkalommal szerencsétlenül megbukott. — Legyen bár kizáratásának oka ez vagy amaz, annyi bizo­nyos, hogy „Thranenschuíze" áldásosán működik, és a Landeskirche egyik legügyesebb papját vesztette el ezen talán elhamarkodott kizáratás által. Binder Jenő m iiiiiit — Brósz Jónát, a YI. szab. kir. városi esperesség fel­ügyelője, a tiszai ker. gyámintézet világi elnöke, mint a kassai magyar-német gyülekezetnek felügyelője f. é. már­czius 4-én tölti be erélyes, áldásdús, működésének 25-ik évét. E kiváló egyházi férfiú buzgóságának legközelebbi tanúi a hívek ünnepélyesen kívánták ragaszkodásuknak és elismerésüknek bizonyságát adni; miről a derék férfiú, ki­nek érdemeinél csak szerénysége nagyobb, értesülvén, az­által készített a gyülekezetnek, szent ünnepet s állított magának is maradandó emléket, hogy külső múló fény helyett egy „iskolai alap" létesítését kezdeményezte 500 frt aláírásával. A vezért követték : Bielek Aladár 500, Szak­máry Károly 500, Gallik Géza 150, Kemény Lajos 100, Wittenberg János dr. 100, Stark János 100, Dankel Vil­mos 100, Beller Károly 100,, Roxer Vilmos 100 frttal, Jakab Péter 15 ezer téglával. Úgy hogy rövid időn 5000 frt gyűlt össze. Midőn e helytt is hálával említjük fel a derék, egyházáért lángoló buzgóságú férfiút s nemes tettét : fogadja legbensőbb s őszintébb iidvkivánataink kifejezését azon óhaj­tással, tartsa meg őt itten soká egyházunknak és az iskolának. — A lippai női zárdában 4 ág. hitv. evang. növendék van. A buzgó aradi evang. lelkész Frint Lajos átírt a fejedelem-asszonynak, kérve őt, engedjen át havonként egy­szer egy tantermet, a gyermekeknek a vallástanban való oktatására. Ő nem válaszolt, hanem válaszolt helyette a lippai róm. kath. lelkész, és pedig, hogy 4 ág. hitv. evang. van ott; de miután ezek azon feltétel alatt vétettek fel, hogy a vallástani oktatást vagy már be kellett fejezniök, vagy a szülőknek a szünnapok alatt kell otthon arról gon­doskodniok, nem lehetséges, hogy az aradi evang. lelkész oda járjon! — E szerint a zárdák a törvény fölé helyez­kednek. A női zárdai iskolák nyilvános jelleggel biró magán­iskolák, vagy mondjuk felekezeti iskolák, s ennélfogva min­den növendéknek az előírt tantárgyakban kell oktattatni felekezetkülönbség nélkül. A vallás" előírt tantárgy s mi­helyt valaki nyilvános iskolába jár, nem fejezte be a tanu­lást, hanem köteles azt a vallásból is folytatni; sőt azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom