Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Egyről-másról (Stromp László)

23 oly néma, oly szótalan az egész! — De nézd ott ama szekrényt — abban vannak az ó' könyvei (egy gyűjtemény művei különböző' idejű kiadásaiból) . . . gondolkozzál csak el s azok a fekete betűk kikelnek abból az ócska pergamentkötésből — szellemruhát öltenek, körüllebegik lelkedet s te a varázs alatt hallani véled a nagy reformátort, amint a lelkiismeret szabadságáért mond dörgó' beszédet . . . Oh van valami még abban az emlékben is. mely napjainktól ránk maradt! — Az emléktárgyak között érdekes az ő két és Melanchton egy sajátkezű levele, Tetzel egy bűnbocsátó levele — s Luther és Bóra Katalin jegygyűrűje. A ház udvarának egy mellékutcza felé esó' részén áll 4 repkénynyel befuttatott oszlop között Luther mellszobra, mely a 400 éves ünnepély alkalmából lett felállítva, a Luther-utczára nézó' kapú felett pedig ugyancsak az ő reliefje kőből. — A ház megett áll egy iskola — Luther emlékének szentelve. Feljebb emelkedik egy magasabb téren a Péter-Pál-templom (restaurált külsővel), melyben Luther kereszteltetett. Egy másik templomban (András-templom) máig is azon szószék van használatban, a melyről ő prédikált — s az oltár hajójától balra egy fülkében két mellszobor, melyeket az 1817. évi reformaczió ünnep alkalmából III. Frigyes Vilmos ajándékozott az egyháznak : egyik Lutheré „Gottes Wort ist nicht gebunden", — a másik Melanchtoné „Alles in der Liebe" felírással. E templom megett áll az a ház, melyben Luther meghalt. Komor külseje, mintha azt a gyászt akarná most is mutatni, mely egykor belőle áradt ki a prot. világra. — Az Andrástemplom előtt, nem messze, a főtéren emelkedik Luther álló szobra. Érdekes, művészi becsű munka, melynek alapkövén 4 relief van : „A sötétség ördögét legyőző angyal," „Luther és Eck vitája," „Luther Wartburgban," „Luther családja körében." Nagyjainak emléket emel a nép — és jól teszi, mert ez emlék folytonos emlékeztetés az utódoknak, hogy kövessék dicső elődeik nyomait. * Halle . . . „Egyről másról." . . . Szerencsés állapot az itt Németországban, hogy ha valaki sok hasznosat művelt, a közjónak a közerkölcsiségnek és közmivelődésnek szentelte életét, nem kell arra várnia, hogy jutalma — halála után fog bekövetkezni szép emlékben (már akár kőből, akár szóból) hanem lankadatlan munkáját fényes anyagi siker is meg elismerés és tisztelet is koszorúzza. — Erre a tapasztalatra a legközelebb múltban dr. B e y s c h 1 a g Willibald egyetemi theol. kari tanár 25 éves tanári jubileuma is egyik példa. — Munkás tanár volt mindig, most is ha fürge lépteivel a tanszékre lép. örömmel tekint reá a zsúfolt hallgatóság s tisztelettel kiséri szellemes és könnyű folyású előadásait. S midőn a jubileum estvéje megérkezett ez az ifjúság imposans fáklyás zenével tüntetett a köztiszteletben álló tanár mellett. 10 perez kellett arra, mig a hosszú menet (lehetett vagy 800—1000 fáklya) egy pont előtt elvonúlt, melyet az egyetemi polgárság, a maga ..Burschenschaft"-jai szerint csoportosúlva, ezek zászlói alatt, egyenruhákban, zenével képezett. — Én nem tudom : úgy őrültem annak, hogy egy ember egy tudós megérdemelt kitüntetésben részesül, s mégis oly rosszúl esett, ha arra gondoltam, hogy mikor lehet majd ez n á 1 u n k így ! ! Itt Németországban megír egy tudós egykét jó munkát s jövedelméből megalapítja nemcsak a maga kényelmes exisztencziáját, de sőt családja jövőjét is : nálunk pedig, ha az a protestáns tanár arra áldozta magát, hogy a mit írt, azt ki is adja, fizetheti maga — a nyomdaköltséget!! Nem szemrehányás ez, hiszen előttünk, kik egyházunk háromnyelvűségét ismerjük megrázó igazsággal áll a szomorú való ; de van ebben a tényben intelem számunkra, s ez az: iparkodjunk derék tanárainknak s tudós papjainknak utat, módot adni arra, hogy theol. irodalmunkat fejleszthessék — és pedig úgy, hogy erre az erkölcsi elismerésen kivül az anyagi siker is ösztönözze őket. Különben nagyon természetes az, hogy a ki írhatna is, inkább erősen szekrénybe zárja azt a mit megírt, nehogy napvilágot lásson; inkább eltöri azt a tollat, hogy sohasem fogjon : semhogy kitegye magát annak, hogy könyvét kiadva — ennek költségeit saját családja nélkülözze meg. — Nem volna-e létesíthető nálunk olyanforma vállalat, mely e tekintetben örvendetes változást hozna be? Vagy ott a „Luthertársaság" ; bár egyelőre ily munkakör nincs is számára kijelölve, nem látjuk-e mégis ebben egy jobb kor biztató jelét, midőn a protestáns írónak lesz pártfogója, müvének kiadója? . . . De minderre áldozni kell, és az a mintegy 2000 írt., a mennyit e társaság czéljára eddig begyült, nagyon-nagyon szerény alapocska akkora reményhez, a melyet táplálni hivatva van! ... A korszellem tőlünk is haladást követel. Legyünk rajta, hogy e téren is haladjunk, különben az elmaradás nagy kárral jár . . . Minek írják tovább erről? — jobban ismerik a mi hiányainkat azok, kik egyházi életünkben közvetlen tapasztalatokat szerezve, azt minden ízében átlátják. — S mert tudom, hogy így van, meg vagyok arról győződve, hogy az ő munkájuknak sikerülni fog létesíteni azt, a mi most még csak csirában van . . . . . . Mintha azoknak az árváknak énekét hallanám, a kik a Francke 7 forintos intézetéből körüljárják a várost s énekelnek : „Ach, bleib mit deiner Gnade Bei uns o Herr und Gott ; Beständigkeit verleihe . . .'• Stromp László, lelkészjelölt. Sültül, — Kérdem a testvérektől : Van-e tudomásuk arról, miszerint léteznének még ma is papok és tanítókból összealkotott esperességi — tanítót tanképesítő — vizsgáló bizottságok és mely esperességekben ? ? — Czegléd, 1886. január 8. Töröli, alesperes. — A kettős házasság elévülése kérdésében, az igazságügyminiszter felhívására mind a budapesti mind a marosvásárhelyi főügyész utasította az ügyészeket, hogy azon álláspontra helyezkedjenek, mely szerint a kettős házasság elévülési kezdete nem a bigamikus házasság megkötési napjától, hanem azon időponttól számítandó, midőn az egyik házasság megszűnt. Kifejezett szavakban a törvény erről nem intézkedik, de czéltudatosan és azért mellőzte a törvény az intézkedést, mert a kettős házasságot, ez indoklásnak hallgatag elfogadott értelmezése, folytonos bűntett-