Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Berlini városi missió (Saguly János)

39 telek után szolgáltatik ki, oly horderőt, mintha azok a párbérszolgáltatás jogi természetét fejeznék ki, tulajdonítani nem lehet, hanem a fentebbiekből folyólag fel kell tenni, hogy az emiitett és azokhoz hasonló kifejezések csakis a párbér kivetésének módját kívánják jelezni. Ezen általános elvi szempont azonban nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben szerződés és más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré nem válhatott, mert a törvényhozás fentebbi intézkedései a felek cselekvényeit és szabad rendelkezését semmi irányban nem korlátozták : ily esetekben tehát, s valahányszor átvállalt vagy községileg avertált párbérről van szó, a fent kifejezést nyert általános elv nem állhat útjában annak, hogy a fenforgó külön jogczimnél fogva a parochialis kötelékhez nem tartozók is a kath. lelkészt illető párbér fizetésére vagy kiszolgáltatására köteleztessenek. KÜLfŰLŰ, A "berlini városi missióról. (Die Berliner Stadtmission.) Berlin 1886. január 16. — Háromszáz évnek kellett lefolynia, a történet tanúbizonysága szerint, mig evang. egyházunk a missió ügyét kezébe vehette. Okai ismeretesek. Egyházunk szellemi és anyagi erőit a létért való küzdelem emésztette fel s csak a mult század végén, mikor már végre a vallási béke birtokában érezte magát, hangzott fel az intés soknak keblében a tanítványaitól búcsúzó isteni hittérítőnk ama meghagyásának teljesítésére : „Elmenvén mind e széles világra, prédikáljátok az evangéliumot minden teremtménynek." Megalakúlt az első evang. hitterjesztő-egylet Londonban 1795-ben; — példáját nem sokára Edinburg, Boston, Basel, New-York, Berlin stb. követte. Az első hittérítők a pogány világba indultak; első volt a külmissió. De minél inkább tágult e missiónak látköre, s minél inkább mélyedt e hittérítők tekintete a pogányság sötét szellemi nyomorába, — annál hallhatóbban kezdett jajgatni a panasz magában az anyaegyházban. Azon szellemi rázkódások, s azon nemzeti viharok, melyek az európai continensen végigzúgtak, a légkört tisztábbá, a panaszok okát : a belső bajokat láthatókká tették, melyeknek gyógyítását egy, anyagilag szegény, de hites szeretetben gazdag emberbarát — a szervezkedő bélni issió — vállalta magára. A belmissió, mint külön, speciális czéllal biró szervezet, az utolsó félszázadnak szülöttje. — Németországban, a revoluczió évében, 1848-ban az első ev. Kirchentag-on dr. Wichern emelte fel lelkes szavait a belmissió érdekében. Az általa elvetett mag azóta terebélyes fává nőtte ki magát s ezen fának egyikága az u. n. „Berliner Stadtmission" is, melyről itt röviden szólani akarnék. A berlini városi missiónak kettős forrása van. Az egyik a már említett dr. Wichern szivéből eredett, a ki IY. Frigyes Vilmos segítségével megalapította a Berlin előtt egyházi citadellaként álló Johannesstift-et, melynek feladata volt a missiót foglyok- és szegények gondozása által honosítani meg a fővárosban. A másik forrás megeredt 1874-ben a berlini parochiákból, melyeknek lelkészei különösen dr. Brückner, a jelenleg is működő generalsuperintendens vezetése alatt egy életerős missiónak kifejtésére egyesültek : mivel kézzel fogható dolog volt, hogy a már millión felülemelkedő világváros számára csupán a foglyok- és a szegények gondozására terjedő missió nem elég. A két forrásból eredt működés, amint kívánatos is volt, csakhamar egyesült, s az egésznek vezetése a hivatalos állása által kötött generalsuperintendens kezéből egy, lelkészekből és világi állásuakból álló bizottságra ment át. E missiónak czélja : Berlin egyes gyülekezeteiben, a mennyire csak lehet, a lelkészi hivatallal és a gyülekezet egyéb orgánumaival kapcsolatban, a ker. szeretetnek segítő munkáját gyakorolni. E czél szolgálatában most 4 felügyelő (3 felszentelt lelkész és egy világi állású), 30 városi téritő és 5 téritőnő fáradozik. Feladatuk : házi látogatások, gyermekistentiszteletek vezetése, és szentírási magyarázatok tartása a város távolabb fekvő részeiben. Működésök közelebbről oda irányúi hogy a meg nem esketett házaspárokat az egyházi esketés utólagos felvételére, a meg nem keresztelt gyermekek szülőit gyermekeik megkereszteltetésére bírják; az egyes családokba az áhítat-óráinak tartását behozzák; lelenczek és idióták felvételét az illetékes intézetekben kieszközöljék; főkép pedig, hogy a foglyoknak elhagyatott családjairól és a szabadon bocsátottakról gondoskodjanak, részint becsületes munkakört, részint menedékhelyet keresvén számukra. Omne initium difficile ; — nehéz volt az itt is. Minden városi missiónak alapja az egyeseknek lelki-pásztori felkeresése, meglátogatása. Hogy ezt mely módon kellene megkezdeni — Berlin tarka vegyületü, beláthatlan gyülekezeteiben — nehéz pract. kérdésnek bizonyult. Hosszú fontolgatás, többféle kísérlet után nem maradt más út hátra, mint a közvetlen, személyes látogatás, mely az egyház nevében kopog az egyesek ajtaján, az egyesek szívén, kívánva a bebocsátást. A 70-es években, a diadalmas hadjáratok után, különösen az u. n. Civilstandsgesetz behozatalával Berlin a teljes vallási közöny, az egyháztól való elidegenedés útjára lépett; a városi missiónak elnöke jellemzőleg igy nyilatkozik e tárgyról szóló beszédjében : „Ein wüster Tanz um das goldene Kalb, ein Hexensabbat des Unglaubens, eine grenzenlose Verworfenheit der Presse, das waren die Elemente, die das geistige Leben Berlins beherrschten." A Civilstandsgesetz életbeléptetése után az első évnegyed statistikája azt mutatja, hogy a született gyermekeknek alig fele (55%) nyert keresztséget, és a kötött házasságoknak csak 19%-a esketett meg egyházilag. Ezen növekvő egyháziatlanság- és vallástalanságnak okát nagy mértékben Berlin népességének óriási szaporodásában (1870. óta évenként 30—40 ezer lélek) és templomszegénységében kell keresni, amely hiány oly nagy, hogy az újvárosi gyülekezetek között még most is három olyan (egy-egy templommal biró) gyülekezet van, mely 80—120 ezer hivőt számlál. — Hogy ilyen viszonyok közt a városi téritők közül néhányan, eliszonyodva a látogatások alkalmával tapasztalt istentelenségeken, elhagyták a ker. szeretetnek ezen munkakörét, — nem is lehet nagyon csodálkozni. — Szerencsés gondolat volt tehát a missiónak első kísérleteit a vasárnapi iskolához, a vasárnapi gyermekistentiszteletekhez kapcsolni. A missionáriusok látogatásaikat a vasárnapi iskolások szüleinél kezdték