Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Orosháza

•368 telve kifejezem abbéli meggyőződésemet, hogy a szerzők e könyv elkészítése által hazai evang. tanügyünknek elisme­résre méltó szolgálatot tettek ; s midőn azt mint becsületes munka élvezetes gyümölcsét a legjobb indulattal ajánlom : kivánok számára minél nagyobb — mert méltán megérde­melt — elterjedést ! —r. —t. ment benső vallásos szellem, melynek lehe­lete úgy hat a szívre, mint a tavaszi szellő él­tető fuvalma, s a melynek hangja az Isten házába hívogató ünnepi harangszó zúgásaként csendül meg fülünkben! De a fénylő napnak is vannak foltjai; s a mi emberi mű, nincsen fogyatkozás nélkül! Meg vannak e könyvnek is a maga hiányai, de szerencsére sokkal csekélyebbek azok, semhogy érdemét csökkenthetnék s egy második kiadás al­kalmával könnyen helyrehozhatók. — Lássuk ezeket rövi­deden! — A bibliai részletek közé — nézetem szerint — még a következőket kellett vagy legalább lehetett volna föl­venni : Jézus születése (a pásztorokkal s a napkeleti bölcsekkel). A 12 éves Jézus a templomban. Jézus a jó gyermekbarát. — „A jó lányka." (30. sz.). — Erős valószinűtlensége miatt hatását veszti. — „Az árva." (39. sz.) A benne rejlő erkölcsi tartalmat érettebb gyerme­kek inkább élvezhetnék. — „Jairus leánya" (128.) el­maradhatna. — „Gondtalan vad" (3. olv.) helyett g o ndtalan- nak kell lennie. — (20. sz.) „Az óra nem­csak megmutatja, hanem meg is üti az órákat." Helye­sebb: ütéssel jelzi, vagy: adja tudtunkra. — (25. sz.) ..Hull­dogál könnye" helyett könyje. — (24. sz.) „. . . vágyat gerjeszt benne: hazáját ismét láthatni." — germa­nizmus, vagy inkább latinizmus. — (53. sz.) A juh faggyújából nem csupán szappant főznek, hanem gyertyát is öntenek. — (50. sz.) „Ölebek vagy pudlik" — hely­telen. Pudli = Pudel, azaz uszkár; már pedig nem kép­zelek olyan „német asszonyembert," a ki uszkárt hordozgatna az ölében! — (26. sz.) „Még a szája is tátva maradt Laczikának," — pórias ; inkább : el­állott a szeme-szája. — (23. sz.) ,.A hol az álló vizben minden oldalról körülvett száraz föld van, sziget keletkezik." — Nemcsak az álló-, de a folyó-vízben is! (23. sz.) „Az országúton szoktak legmesszebbre utazni." Hát a vasúton vagy még inkább a tengeren nem még messzebb ? — (54. sz.) ..Mig a ló patója egy darabban van, addig a tehén csülke hasított." A „míg —addig" kötő­szók a mondatnak ez esetben hibás értelmet adnak. El kell hagyni őket! — (79. sz.) „A cserebogár három egész évig lakik a földben." — „A cs. még a földben is pusztít . . .; itt a növény finom gyökereit rágja el. — Nem a „csere­bogár," hanem csak annak álczája a „pajor." — „A cs. két-három heti lakmározás után visszabújik a földbe s ott lerakja petéit." — A legtöbb ismét a föld szinére jön s ki­merülve ott pusztul el — mondja Brehm. Több kifogásolni valót a „legjobb indulattal" sem találtam. Biz' az elősoroltak sem főbenjáró bűnök; de minél fehérebb a patyolat, annál kellemetlenebbül hat rajta a legcsekélyebb folt is! Még néhány szót a könyv külsejére vonatkozólag ! Papirosa fehér és tartósnak Ígérkezik ; nyomása tiszta és, egy-két letört ékezetet kivéve, hibátlan. Kötése erős, átalában becsületére válik a Hornyánszky-féle nyomdának. Az alak nagysága ellen azonban alapos kifogásom van, s engesztelhetetlenül kimondom, hogy az — ízléstelen! Még akkorának sem szabadna lennie, mint a mekkora az ugyanezen nyomdából kikerült ABC-és könyv. Eltekintve ezen lényegtelen külső hiányoktól, ismé­ilWÉli, Orosháza evang. egyháza oktober hó 31-én ünnepelte templomának 100 éves jubileumát. A kicsiny sár-templom helyén, melyet Orosháza telepitői emeltek száz éve már. hogy egy díszes hajléka áll Istennek, a mint egyik ajtajá­nak felírása mondja: „Isten kegyelméből, Il-ik József en­gedelméből." Ennek emlékére, ennek örömére szenteltünk ünnepet. Megelőző napon érkezett körünkbe főtisztelendő és nagyságos püspök urunk. dr. Szeberényi Gusztáv, nagys. Zsilinszky Mihály, esperességi felügyelő, Haan Lajos, egyet, főjegyző és több egyház lelkésze és küldöttsége, nemkülön­ben a „Békésmegyei régészeti egylet" több tagja, mely egylet, ugyancsak oktober 31-én tartá. most épen nálunk, szokásos évi felolvasását és választmányi ülését. — Érke­zett pedig : nagys. Göndöcs Benedek, gyulai apát úr, mint az egylet elnöke, többek kíséretében, kiket is szívélyes üdvözlettel fogadott az egyház.és község képviselete. Másnap taraczk-lövések már kora reggel jelezték a nap ünnepélyes voltát és a nép tódult a templom felé. — 9 órakor megjelent nt. Harsányi Sándor úr parochíáján az egyház presbyteriuma, a vidéki és helybeli küldöttek és megindultak a templomba a püspök úr vezetése alatt tizen­négy lelkész (köztük Haan Lajos csabai. Draskóczy Lajos hm.-vásárhelyi, Csermák Kálmán tótkomlósi, Frint Lajos aradi, Draskóczy Ede makói lelkészek, Halmi János tanár és lelkész), a harangok zúgása közben, melyek közt még ma is meg van az a kicsiny harang, melyet az üldözött és vallásukért zaklatott elődök Zombáról magukkal hoztak. Az oltár előtt nt. Harsányi Sándor olvasta fel Sántha Ká­roly sár-szt.-lőrinczi lelkész alkalmi imáját, melyet a pro­gramm szerint maga a szerző mondott volna, mint az oros­háziak ős lakóhelyének, Zombának is lelkésze, de az utolsó perczben jött akadály miatt otthon kellett maradnia. Az ünnepi beszédet nt. Veres József mondotta, János jelen : 21. rész 3. vers alapján. — Megható szavak, meghatott szivekhez; a hitükhöz hü elődök unokái szemében égett a könny s bizonj^ Isten áldása a szavakon, melyekre annyi ezer ember szíve tágul áldó fohászra, Isten ihletése a szi­vén, melynek érzelmeit e szavak kifejezték. — Mindegyi­künk csendesen sohajtá utána a szónoknak, midőn Isten hozzánk való kegyelméről beszélve idézte a 103. Zsoltár kezdő szavait : „Áldjad én lelkem az Urat." — És a meg­hatottság ez áldott perczében, — rázendité a dalárda a 103. Zsoltárt. Lélekemelő pillanat volt. — Meghatottság minden arczon, komoly ősz férfiak törölték le szemökből a hálának könnycseppjét, áldotta lelkünk az urat, ki meg­áldott bennünket. A beszéd után főtisztelendő főpásztorunk, a két hely­beli lelkész által kisérve lépett az oltár elé, melyet ez al­kalomra új terítővel díszítettek az orosházi nők. — Buzgó imában kérte azt a hatalmas Istent, ki egy század elzúgott

Next

/
Oldalképek
Tartalom