Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Egyetemes közgyűlés

•353 mifêiê, A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház egyetemes közgyűlése. 1886. okt. 13—15. •Harmadik nap. A harmadik napon az anyakönyvek nyelvkérdése ügyében élénk vita támadt. Szontagh Pál szólalt fel először. 0 végre is dönteni óhajt ezen kérdésben, a mely annyiszor eldöntetlen maradt. Ez tulajdonképen nem egyházi és semmi esetre sem dogmatikai tárgy. Az anyakönyvek vezetésében a lelkészek mint az állam megbízottai működnék, szükség tehát, hogy az állam hivatalos nyelvét is használják a hivatalos okiratok kiadásában. Ennélfogva a következő határozati javaslatot terjeszti elő és ajánlja elfogadásra : Tekintettel arra, hogy az anyakönyvek vezetésénél az ország különböző részein különféle nyelv használtatik ; tekintettel arra, hogy e tény maga az állam nyelvének hivatalos jellegét vitássá és kérdésessé teszi ; végre tekintettel arra, hogy az anyakönyvi kivonatok hivatalos érvényű jelentékeny közokmányokat képeznek : kerestessék meg a magas kormány, hogy az anyakönyveknek az állam hivatalos nyelvén való szerkesztéséről törvényhozás utján intézkedjék. A zajos lelkesedéssel fogadott indítvány ellen felszólalt ? Mudron Pál, a kinek nézete szerint a konvent, mivel az anyakönyvek vezetése nem egyházi kérdés, nincs jogosítva határozatot hozni. Ellenzi a határozati javaslat elfogadását. Az ág. evang. hitvallás gyors elterjedése annak köszönhető, hogy a nemzetiségek jogai meghagyattak az egyházban. Tót nemzetiségű ember létére köteles az ellen fölszólalni, hogy az egyház jogai megcsorbítassanak. Ha a határozati javaslat elfogadtatnék, az a világos állami törvények ellen is szólna, mint a mely az egyházak autonómiáját biztosítja. Az egyház maga határozhatja meg azt a nyelvet, a melyen tanácskozik. Nem szeretné szóló, ha az egyetemes gyűlés eldobná azt a jogot, a melyet az állam megadott. Kéri a határozati javaslatot a napi rendről levétetni s az anyakönyvek nyelvének kérdését az egyes egyházközségekre bízni. Daczára annak, hogy Mudron felszólalása zajos ellenmondásra talált. Du 11a Máté is hasonló szellemben nyilatkozik s fölhívja az elnökséget, hogy joga és kötelessége szerint a javaslatot a napirendről vétesse el. Mindezt megakarja okolni, még pedig — úgymond — előbbi praxisa ellen, magyar nyelven. Nézete szerint az egyetemes közgyűlés csak abban határozhat, a mi elébe van utalva ; e kérdés nincs elébe utalva ; ez az egyes egyházközségek hivatalos nyelvének kérdése; ebben csak a zsinat hozhat határozatot. Ha azonban ez indítvány ezúttal elfogadtatnék, ő mondhatja, hogy a határozat, legalább az ő kerületében, végrehajtatni nem fog, nem pedig azért, mert nem kell hinni, hogy a papok vonakodnának a saját anyanyelvük elhagyására, hanem a nép vonakodik. Ez az első lépés lenne arra, hogy az anyanyelv az egyházból végkép kiküszöböltetnék. Ha e határozatot a konvent meghozza, nem egyes papok ellen lesz szükség konsistoriális eljárást indítani, hanem egy egész kerület ellen. Az ő nézete szerint is a vallásnak és felekezetiségnek kell lenni ama hídnak, a mely az ellentétes nemzetiségeket összehozza. Ha pedig valaha érdekünkben volt, hogy béke legyen köztünk, most van érdekünkben, a mikor látjuk, hogy más felekezetbeliek a nemzeti kérdésben is inkább dolgoznak, mint mi. (T. i. a tótok.) Kéri Szontágh Pál határozati javaslatát a napirendről levétetni. Prónay Dezső br. elnök visszautasítja azon vádat, hogy az elnökségnek kötelessége lett volna a kérdést a napirendről levétetni. E kérdés, igaz, eleinte egyházi természetű volt, de most, mióta az anyakönyvi okiratok közokirat kellékeivel bírnak, nem csupán egyházi természetű. Igaz az is, hogy az egyházközségek határozzák meg az anyakönyvek nyelvét, de a törvény szerint csakis az egyházi főhatóság jogainak épségben tartásával, vagyis hogy e fölött ez dönthetett. Tehát a kérdés ide tartozik. Egyébként megjegyzi, hogy ő ismert tót egyházközségeket, a hol az egyházi élet teljesen rendben van s a hol a nép maga kérte, hogy az anyakönyv magyarul vezettessék. Földváry Mihály alispán és pestmegyei egyházi felügyelő erélyesen visszautasítja Dulla azon vádját, hogy itt törvényellenesség van czélozva; nem tételezhető föl az indítványtevőről. Szontágh Pálról, hogy törvénynyel meg nem egyező dolgot akarjon kivinni. A leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy valaki, mint Dulla is, a magyar nemzetet nemzetiségnek nevezze. Az állam nyelvének behozatalát nem a nép, hanem néhány izgató ellenzi. Dulla Máté kijelenti, hogy ő távol áll az izgatástól, s az állameszmének barátai közé tartozik s aztán arra vonatkozólag, — hogy a nemzet és nemzetiség szó egy és ugyanazon fogalmat fejezi ki, sophistikus bizonyításba bocsátkozik. Szóltak még a határozati javaslat elfogadása mellett : Guggenberger J., Schulek, eperjesi jogtanár, és Káldy Gyula, dunántúli esp. felügyelő s azután az elnök kimondta a határozatot, a mely szerint az egyetemes gyűlés Szontágh Pálnak határozati javaslatát magáévá teszi. A zsinat tartás kérdésében a gyűlés azt határozta, hogy mivel a sürgősséget csak két egyházkerület, u. m. : a dunántúli és bányai mondta ki, — a tiszai nem tárgyalta s a dunáninneni sürgősnek nem tartja — egyelőre az előmunkálatok folytattassanak s e czélból az új zsinati bizottság küldessék ki. E bizottság tagjai a következők : a dunáninneni kerületben : Elnök : Baltik Frigyes, Trsztyénszky Ferencz, Dohnányi Lajos, Leska János, Samarjay Károly ; a dunántúli kerületben : Elnök : Tatay Sámuel, Ostffy Pál, Prónay Gábor báró. Gyurácz Ferencz, Poszvék Sándor; a tiszai kerületben: Elnök: Farbaky József, Zelenka Pál, dr. Schmidt Gyula, Hámos László, Hörk József; a bányakerületben : Elnök : Földváry Mihály, Zsilinszky Mihály, Hunfalvy Pál, Doleschall Sándor, Horváth Sándor, Breznyik János, Láng Adolf. — Altalános elnökké megválasztatott : Prónay Dezső báró, alelnökké: Földváry Mihály; jegyzők : dr. Győry Elek, Vétsey István, Haán Lajos és Schranz János. A Luther-társaságról beterjesztett jelentésből fölemlítjük, hogy az egylet, a mely eddig csak ideiglenes volt, most már véglegessé lett. — A társaság védnöke Fabiny Teofil igazságügyminiszter, elnöke Hunfalvy Pál. jegyzője