Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Szíves Kérelem urainkhoz (Fényes Lajos)

Negyedik évfolyam. 12. szám. Pozsony, 1886. évi márczius 20. EVANGÉLIKUS EGYHÁZ És ISKOLA. r A Előfizetési ár: Egész évre 6 frt —kr. félévvé . . 3 „ — , negyedévre 1 , 50 „ 12 kr. 0. é. ) /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. sS>S28E5<£s Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY PERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Szives kérelem urainkhoz. (Fényes Lajos.) — A próbaprédikácziók. (Guggenberger.) — Polgári házasság. (Farkas Gejza.) — A lélekvásárló téritvények kérdéséhez. (Vitéz Lajos.) — Belföld. — Vegyesek. Szives kérelem, urainkhoz, 1848-ban maga az urirend lebontotta azon válaszfalat, mely közötte s a nép között fönn állott; maga a kiváltságos osztály, megszüntette a kiváltságot a maga re'széről. S megtette azt minden téren, kivéve az egyházi teret. A politikai téren azelőtt adót nem fizetett és kapott nemcsak ingyen munkát az úrbéresektől, hanem minden néven nevezendő dézsmát. Ezen a téren, t. i. politikai téren, hordta az igát a paraszt. Kivételt tett itt a kiváltságos rend a maga részéről az egyházi téren. Itt nem ösmert semmi kiváltságot. Minden uricsalád iparkodott az egyház föntartásához, a lelkész és tanító fizetéséhez bizonyos évi járulékkal hozzá járulni s azt alapítványkép fiúról fiúra kötelezőleg biztosította. Az ötvenes években behozták a telekkönyvet, az alapítványok nagyobbrészt, csekély kivétellel, nem lettek betáblázva 5 azok a mai napon, elenyésző kisebbség kivételével, mind oda vesztek. 1848. után megszűnt a kiváltságos osztály léte minden téren, kivéve az egyházi teret. Itt ismét hordja az igát a paraszt. És ez gyakorlatilag ha igaz is, elméletileg az igazsággal homlokegyenest ellenkezik. Azon a téren, t. i. egyházi téren, a hol a Jézus Krisztus evangélioma, minden embert, legyen az úr, gyáros, iparos, mesterember vagy paraszt, egyenlőnek vall és ösmer, úgy, hogy mi mindnyájan egy igaz Isten egyetlen mennyei Atyánk gyermeke, fiai és leányai vagyunk : kiváltságnak általában egyházjogi szempontból értelme nincs. Egyenlő mértékkel méri a sz. evangéliom a malasztot úrnak és parasztnak, egyenlő jogokat ád és osztogat boldognak, boldogtalannak, — de egyszersmind egyenlő kötelességeket rak mindnyájunk vállaira. Elszomorítja lelkemet azon tudat és általános tapasztalat, — van ugyan kivétel, mert vannak a dicső ősöknek dicső unokái is, — hogy épen a volt kiváltságos osztály, t. i. a fő- és köznemesek, habár az egyházi téren szeretik a jogot gyakorolni, — és mi, legalább én a magam részéről annak nagyon örvendek, — azon kötelességekkel és terhekkel szemben, melyek hordozására az egyház kivétel nélkül mindenkit kiáltva szólít és hív fel, — mondom, — épen a kiváltságos osztály, a (fő- és köznemesek), — tisztelet és köszönet a kor intő szavát s a magok jól fölfogott érdekét ösmerő csekély kivételeknek, — hivatkozik e téren, az egyház terén, épen az ő kiváltságos voltára. Hát hiszen méltóságos, nagyságos és tekintetes urak! — Székács boldogult, szeretve tisztelt püspökünk, emlékezetes próféta-szavaival élve, mint az oldott kéve, pusztulunk! Én nem hiszem, hogy Önök, fentisztelt uraim ! — a kiknek ősei, az én papi és tanítói őseimmel együtt Pozsonyban, Eperjesen és a nápolyi rabságban, mint vértanuk, elvérzettek, — midőn most is készek, ha vész fenyegeti magyar prot. egyházunkat, ennek védelmére kardot kötni oldalaikra : hogy ezen mi, a fölvilágosodást, miveltséget és igaz szabadságot terjesztő evangéliomi egyházunkat, kötelezett évi egyházi adóval ne akarnák erősíteni, edzeni és — a még bekövetkezhető harczokra, hogy úgy mondjam, fölszerelni. Hogy az eddig nem történt, annak, — kimondom az igazságot leplezetlenül, — egyes-egyedül mi papok vagyunk az okai, mert szerények, szégyenlősek, a jó harmóniát az urakkal minden áron fentartani akarók és bátortalanok vagyunk. Nos hát, érjen engemet a szerénytelenség, bátorság és szégyenhiány vádja, — de az urakkal való jó harmónia föntartása mellett, — midőn e becses egyházi lap terén, kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett, fölkérem fő- és köznemeseinket, hogy a végkimerültséggel küzködő egyház és iskola lábra állítása érdekében, legalább azok, a kik e nemben kötelességüknek eleget tesznek, magok kezdeményezzék esperességi, kerületi s egyetemes egyházi