Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Reflexio a „Budapesti Hírlap” 52-ik számának „Hanyatlás” czímű czikkére (Lutheranus)

82 legkedvezőbb helye-e a nagyobb tanintézeteknek? Igaz, hogy az ország fővárosában, mind az a mi nagy szép és dicső fellelhető, de ott pontosul össze a sok selejtes is. A nagy városok nagy erények, de nagy bűnök helyei is. Visszatérve a haza határain elhelyezett főiskolákra, bekell ismernünk azt is, hogy bár milyen hazafias érzelműek legyenek is ezen tanintézetek vezetői mégis — uti exempla docent — rosz talajjal bírnak a hazafias érzületek beoltására, terjesztésére és megszilárdítására. Már magok e városok telve levén idegen elemmel, nem lehetnek melegen növesztő helyei és ápolói a hazafiság szellemének, sőt az idegen elemek vonzó hatásuknál fogva, absorbeálják az egyes szíveknél még gyenge csiráját a hazafiságnak. Itt is van ugyan kivétel, mert nincs példa rá, hogy a sopronyi főiskolában tért nyert volna valaha a pánszlávizmus ; de ezen egyes kivétel mellett, annál kedvezőbb talajnak mutatkozott erre nézve, Pozsony, Eperjes és Kézsmárk, Selmecz is intaktnak tekinthető ez idő szerint a jeles Breznyík igazgatása alatt, de a múltban innét is sok rosz elem szivárgott át Pozsonyba. Ezekből kiindulva, mégis nagv horderejű volna, ha a lutli. egyháznak, legalább a theologiai akadémiája helyeztetnék át Budapestre. Az elsoroltakat mondja főokáúl annak a „hanyatlás" czikkének írója : hogy a lutheránus egyházban hanyatlás észlelhető és hogy aránylag nincsenek oly kitűnőségei, mint a római katholikusoknak és reformátusoknak. Megengedve ezeket, még egynehány — szerintem igen nyomós — okot kivánok a felsoroltakhoz csatolni. Megemlítem előbb, hogy hátrafelé — bár ez szomorú vigasztalás — talán még sem mentünk és hogy tanintézeteink, még sem állanak jelenleg ott, a hol 50 év előtt állottak. Ugyanis ha a múltba visszatekintünk — fájdalom — ott sem találunk sok kitűnőséget a lutheránus magyar és hazafias papok közt. Voltak ugyan szobatudósok, — de tudományokkal a templomi és kathedrai szószéknél tovább nem hatottak. — Kiket ismert közülök a haza mint írókat? Kis János superintendens Sopronban volt talán az egyedüli; Kollár, Blaho, Palumbiny írtak részint egyházi beszédeket és imákat; többen egyházi énekeket, kátékat és olvasókönyvecskéket, de annyit a mai papság is teremt. De ha voltak is egyesek ezeken kívül, a kik tudományosságuk által kitűnve, műveikkel mint írók is szerepeltek, hát nem a magyar irodalmat gazdagították, hanem egyesek, a latint, mások pedig a szláv literaturát. A mai korban meg, hogyha vannak is a lutheránusok közt kitűnőségek, a kik mint írók feltűnhetnének, azok mint mostoha gyermekei a hazának, — hazafiatlanságunknál fogva nem teszik azt. — És ez valljuk meg, nem fény, de árnyoldala a lutheránusoknak. Külömben ne csudálkozzunk azon, hogy a lutheránus papok közt, kevés kitűnőség van, mert oly pályára, a mely csupán szűk megélhetésre nyújt módot, ambiczióval bíró, tehetségesebb egyének nem fognak lépni. Mi kilátása lehet egy ilyen magasabb szellemű egyénnek? — nem más mint legfeljebb az, hogy egy 700—800 frt jövedelmű egyházból egy 1000—1500fitosba mehet át. 3000—4000 frt egyház, az csak kivétel s legfeljebb 6 — 8 van. Hogy más kilátást nyújt a róm. kath. egyház ifjainak azt nem is szükség mondanom. De a helvét hitvallásuaknál is jobbak a viszonyok a mieinknél. A református egyházak, nagyobb részt a termékeny alföldön feküsznek s így azok híveit a legjobb módú magyar nép teszi ki, a hol a papság jövedelme még akkor is tisztességes, ha az egyházak nem is népesek, mert egyrészt a népnek vagyonossága, másrészt pedig a magyar fajnak ambicziója, nagylelkűsége, a stolárék által a pap javadalmát felette emelik. Alig van rá eset a jobb módú magyar népnél, hogy a hiványilag megalapított stólát meg ne kétszerezze, holott ily kedvezmény a szláv népnél a legritkább eset. És ezen jobb viszony az által is nyer előnyt, hogy az egyházak osztályozva vannak s a jobbakat már csak érdemesebbek foglalhatják el, tehát ott is van ösztönzés a szellemi erők kifejtésére. — Nálunk alig van erre tekintet, sokszor a legcsekélyebb készültségű egyén, mert jó torka és szép pár szeme volt, vagy más érdeknél fogva protegáltatott : a legtekintélyesebb egyházba jutott be. — A hol nincsen tekintet az érdemre, ott hiányzik az ösztönzés is. — Ha egy csekély míveltségű egyén — per fas et 11efas — a legjobb egyházak egyikébe kerül, elérvén szívének legfőbb óhaját, vagy azt a fokot, a mire gondolni sem mert, a további képzéssel — ha csak arra különös ösztönnel nem bir — egészen felhagy. Még egy nézetem van, a mely csupán a papnövendékekre és azok hátrányos nevelésére vonatkozik. Ha végig tekintünk a mostani papnövendékeken, azokon épen azt nem találjuk fel, a mit az egyház leginkább követel az Urnák szolgájától : „a papi jelleget" még ha képzett is más tekintetben az egyén, hiányzik benne a hitbuzgóság és evangyéliomi szellem. Hiába ! a világ és menny egyformán nyomja rá az emberre bélyegét. A ki a világgal tart, abban a világi lelkület fog kifejleni. A ki ellenben lelkével már itt ég felé tör és az eget keresi, abban mennyei indulat honosul meg. És épen erre van kevés tekintettel a mi lutheránus egyházunk. A theologus ifjak épen úgy, mint a laikusok, belevegyülnek a világ zajába s a világ élvei magokkal ragadják és a földhöz bilincselik szíveiket. Az ily élethez hozzászokottak, később is mint papok, elvilágiasodott egyházi személyek lesznek s csak a reverenda teendi őket papokká. Nem volna e mód, ennek elejét venni? — Nézzük a róm. kath. és helvét hitvallásuakat. Azoknak papnövendékei a theologiai intézetek épületeiben laknak, s így szorosabb felügyelet alatt levén a világtól elvonatnak s nagyobb gonddal nevelhetők az evangyeliomi szellemben. — így van ez az angol egyetemeken is. De azt fogják ellenem vetni, hogy a német egyetemeken ez nincsen úgy, mégis a német