Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Körmöczbánya

78 távozzék és lemondjon ; és lemondását elfogadja az esperesség. Ez esetekre a tervezetben fölsorolt okok közül egyik sem illik. Talán jobb volna ilyen formán : „tanári működésük kellő sikerű folytatására képtelenné vált tanárok" stb. E szavak: „a nélkül, hogy ez a főiskolai közpénztárt terhelné" szintén kihagyandók, mert nem felelnek meg a valóságnak; a miről alább. 2. §. „Az intézet közvetlenül a békési ev. esperesség felügyelete alatt áll." Nagyon kívánatosnak látnék e czélra előre is vagy valami bizottságot szervezni, vagy annak teendőivel egy most is meglevő bizottságot : a főiskolai tanácsot határozott szavakkal megbízni, hogy az az intézet állásáról felvilágosítást szerezzen és adjon, javaslatokat terjesszen az esperességhez, s az intézetet az alapszabályok értelmében kormányozza. Egy későbbi pont p. o. azt mondja, hogy ha a nyugdíjazott tanár valamely hivatalt vállal, melynek jövedelme volt tanári fizetését meghaladja, nyugdíja egészen is beszüntethető, de ha azt a hivatalt közvetlenül az esperességi gyűlés után vállalta, az ujabb esp. gyűlésig elmarad az intézkedés a nyugdíj megszüntetését illetőleg : sok veszteséggel jár. Ilyen és sok hasonló természetű ügyekre nézve a nyugdíjbizottság, ideje korán intézkedhetnék, utólagos jóváhagyással, mert sűrűbben tarthatná gyűléseit, mint az esperesség. Az alapszabály fentebbi szavaihoz tehát azt csatolnám : „mely (esperesség) azt a főiskolai tanács által gyakorolja." 3. §. „Az intézet tagja minden főiskolai rendes tanár"; szabatosabb lenne így : az intézetnek a főiskola minden rendes tanára tagjává köteles lenni. Hozzá tenném azt is : meghívásakor erről az alapszabályok közlése által előre is értesítendő; mert illő nemcsak javadalmazása, hanem terhei felől is nyíltan értesiteni az újonnan hívott tanárt, sőt e kötelességet meghívójára is rá kellene iktatni. Kérdés marad, melyre a tervezet nem felel meg : vájjon szabad lesz-e a próbaévre vagy helyettesül és segédül választott tanárnak, ha rendes tanárrá lesz, előbbi éveit szolgálata éveibe betudni, természetesen a befizetések pótlása mellett. En ezt megengedendőnek vélem, azért, mert az olyan tanárt bizonyára azért választja meg az esperesség is rendes tanárrá, mert működésével meg volt elégedve ; legalább ezen csekély kedvezmény megadásával mutatná ki háláját sikeres törekvéseért az esperesség, természetesen csak az illető tanár kéretére. „Évi illetéket köteles fizetni még azon esetben is, ha az országos tanári nyugdíj-intézet felállíttatnék." Ez fontos dolog. En a belépést semmi szín alatt sem tenném kötelezővé, hanem meghagynám kinek-kinek szabad elhatározását, annyival inkább, mert Trefort csak mostanában jelentette ki, hogy a felekezeti tanárok országos nyugdíj-intézetéről a törvényjavaslatot mielőbb be fogja nyújtani. A nagyon is felkapott gyámintézeti, nyugdíj stb. tagsági díjak már egészen elvesztették önykéntes önmegadóztatási szinüket, s már-már elviselhetetlen bizonyos terheket raknak a hivatalnok vállaira egy nagyon is bizonytalan biztosítás fejében. P. o. egy olyan városból kerülne valaki Szarvasra tanárnak, melyben vagy városi vagy esperességi s azonfelül meg kerületi gyámintézetnek és nyugdíj-intézetnek is köteles tagja volt, s itt megint az esperességi és a kerületi gyámintézetnek, meg a tanári nyugdíj-intézetnek is köteles tagjává lenni, azonfelül még majd az országos intézetnek is, — nem is említve azt a lehetőségét, hogy közbe még egy másik kerületben is működhetett hasonló köteles feltételek mellett, — ugyan honnan győzze azt a sok tagdíjat nagyon is szerény fizetéséből, mely a jelen kiadások fedezésére is csak szűken elég, nemhogy a jövő esélyeire is. kifussa?! Gondoskodnak igy arról, hogy nyugodtan meghalhasson, de cserében megnehezítik neki azt hogy nyugodtan megélhessen. (Folyt, köv.) Körmöczbánya 1886. február 23-án. (Számvizsgálás és még valami). — A bányakerület nyűg-, illetőleg özvegyárva-intézetének számadása a múlt 1885-ik évre e hó 17 - én lett megvizsgálva Selmeczbányán nagytud. és nagys. Breznyik János pénztáros úrnál. — Az örvendetes eredményt van szerencsém, a következőkben közölni, hogy velünk együtt örüljenek a társkerületekbeli testvérek is ezen intézet szép gyarapodásának : A tőke m. é. deczember 31-én volt 51,343 frt 80 kr. Azt hiszem, — hogy joggal neveztem ezt örvendetes eredménynek, különösen, ha meggondoljuk, hogy az intézet még csak 11 éves, s hogy évi járalékunk csak 6 frt. — Az 1885-ik évi szaporodás 6391 frt 15 kr. — A tagok száma 216, a segélyezetteké 25, kik évenkint 40— 40 frtot húznak, bár 100 frtot adhatnánk már erőink megfeszíttése nélkül. Történt is indítvány, hogy emeljük már soronkívül a segélyt, mely 3—3 évenkint szokott megállapíttatni ; de győzött a bizottságban Augustus császár elve : festina lente ! — Igaz, hogy a jövőt kell előkészítenünk s hogy mostani özvegyeink a férjeik által befizetett néhány 6 frt után dús kamatot húznak; — de a kiosztott 911 frt 58 kr. az évi jövedelemnek, mely 6971 frt 81 krt tett, — hetedrészét sem képezi. A jövedelmet lehetne még nevelni, ha a testvérek az ügyet saját gyülekezeteikben lelkesebben karolnák fel. Az országos tanítói nyugdíj-intézetbe hűségesen befizetjük egyegy tanítói állomás után az évi frtot, igaz — mert kell ; nem lehetne-e ide is juttatni évenkint 1—2 frtot? — Csak 11 lelkész a 227 közül (a középpalojtai, körmöczbányai, szarvasi, badini, budapesti tót, budapesti német, beszterczebányai, kátyi, bánhegyesi, radváni) emlékezett meg egyháza, konfirmándusai vagy saját zsebe részéről önkénytes adománynyal az intézetről! — Főt. püspökünk, kinek az intézet életbeléptetését köszönjük, egy alkalmat sem szalaszt el, hogy azt ne ajánlaná nekünk ; s az eredmény ? 86 frt 43 krnyi önkénytes adomány! A tőke örvendetes gyarapodása minden bizonynyal a tevékeny, körültekintő pénztáros úr eredménye is, ki nem tekinti a magáét s a félszázezret meghaladó tőkét 56 frtnyi költséggel kezeli. — Isten erősítse őt még hosszú időre ! Egy másik indítványa a bizottságnak, hogy t. i. az ezentúl belépők 100 frtnyi belépti tőkét fizessenek, pártolólag fog a közgyűlésnek beterjesztetni. Az a „még valami," a mit levelem elején jeleztem, — egy egyháztörténeti tanulmány, mely e napokban került kezembe. Czíme : Superintendens-e vagy püspök? vagyis : A püspöki méltóság a kath. egyházban különös tekintettel hazánkra. A mű szerzője Munkay János, garamújfalusi (Barsm.) esperes-plébános, ki azt a magy. kathol. intelligencziának és a j ó akaratú prot. atyafiaknak megszívlelésűl ajánlja. 13 ívre terjed, nyomatott Esztergomban (kapható a lévai könyvárúsnál is), ára 1 frt.