Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Komoly „memento” a Budapesten felállítandó lelenczház ügyében (P. S.)

75 zetek közül a pozsonyi a sopronyival egyesítve tétessenek át Budapestre, és hogy a világi elemek is törődjenek, buzogjanak jobban az egyház ügyei körül. ^ * Miként mindenkit egész tisztelettel fölhivtam, hogy hallgassuk meg és gondolkodjunk fölötte, — magam is elgondolkoztam és a következő eredményre jutottam a föntebbi vád fölött. „A lutheránus papság szellemi színvonala alá hanyatlott." — Ezt csak az esetben látnám beigazolva, ha czikkező számokkal mutatja ki, hogy a theologiai tanintézetekből kevesebb alapos készültséggel kerülnek ki az ifjak, mint csak ezelőtt 20 évvel is. — Úgy de ezt nem teszi, a minthogy nem is teheti; mert az ellenkező a valódi tényállásnak megfelelőbb : hogy ifjaink m a sokkal alaposabb képzettséget hoznak magukkal, mint a múltban. „Haubner és Székács óta még az egyházi szónoklásban is hanyatlott a luth, papok hire, tekintélye nálunk." Bizonyos tekintetben aláirom. Nevezetesen azon állítását czikkirónak, hogy a hirük nem oly nagy mint volt akkor. De ez még nem maga a tény. — ha mindjárt hirük nincs is oly nagy, lehetnek köztük ma is, kik a Haubner és Székács korabeliekkel mérkőzhetnek. Hogy oly nagy hirnek ma nem örvendenek az egyházi szónoklást illetőleg a lutheránus papok, annak magyarázó oka nem a szónokokban, hanem a tőlük nem függő körülményekben fekszik. Gondolom a Budapesti Hirlap előtt az a kép állott, hogy czikkét rólunk oly kenetteljesen megírta, mikor Székács 1859-ben a Balaton túlsó partján ama nevezetes Berzsenyi ünnepélyen (honnan az „ országp apj a " nevet is magával hozta) annyi meg annyi ezer lélek előtt prédikált ; avagy az a másik, mikor 1861-ben Haubnert mint egy politikai martyrt régi helyére, Győrbe visszahozták, és ő megnyitotta az ő száját, hogy hallgassák az ő beszédeit. Ha pedig sem az egyik, sem a másik felséges képre épen nem gondolt; lehetetlen, hogy ezekhez hasonló körülmények ne lebegtek volna előtte, annyival inkább, mert ügy lelkesedik (dicséretére legyen mondva) azon kornak luth, papsága iránt. Hát bizony! volt ido, mikor az alkotmány védbástyáinak ajtai nem nyillottak meg. Kulcsaikat sem találták. — A magyar nemzet passiva resistencziával felelt minden felsőbb, kivülről jövő nyomásnak. Csak egy volt, mi ekkor is mozgásban volt. És ez a prot. autonomia. — Csodálatos-e tehát, hogy a mikor a szabad szónak már előre szárnyát szegték egyebütt, hogy akkor a prot. autonomia alkotta gyűlések, melyekben még is volt itt-ott bátorság a szív mélyén fekvő érzelem és gondolatnak szabadabb kifejezést is kölcsönözni, — nagyon látogatottá lettek? Van-e csudálni való benne, hogy a ki velők érzett, az fölkereste e helyeket, tudakozódott az ott történtekről, és így a lutheránus egyház papjait is közelebbről megismerte, szerette és tisztelte? Ma ezek a körülmények nem ismétlődnek; azért a lutheránus papság hire, tekintélye is hanyatlott az egyházi szónoklásban. „A hol a nemzeti műveltség intézményekkel bir ... a magyar papság mindenütt ott van a kultura mivelői közt De hol . . . vannak a kiváló alakok a lutheránus papságból?" Igazságot adok neki. Az akadémián Haan és Kalchbrenneren kivül több nincs a lutheránus papságból, de ezek ott vannak. Hogy egyebütt sincs belőlük, a hol Haynald és társai jelen vannak, mint a kultura mivelői, annak bizonyára nem az ő tudományosságuk hiánya az ok. Mert a kath. egyháznagyok is első sorban nem az ő tudományuk megmérhetlen nagyságának köszönik azt az állást, melyet a társadalomban ügy, mint a magyar nemzeti kultura művelői közt elfoglalnak; — hanem azt köszönik az egyháznak, mely az ő hivatalviselőjét tekintélylyel ruházza fel; köszönik azon nagy javadalmaknak, melyekben dúskodnak, és a mely az ő állásuknak felfelé úgy mint lefelé imponáló súlyt kölcsönöz. A lutheránus "papság, bármelyike, legyen maga a püspök, — az egyháztól semmi tekintélyt át nem kap, hanem, inkább kötelessége, hogy az egyháznak ő szerezzen tekintélyt. Különben meg, ha az egyháznak feladatai közé tartozik, hogy az államot a maga kulturális törekvéseiben istápolja, ezt a szolgálatot, mely kiváltképen való szolgálat, a lutheránus papság nem azon az úton oldja meg a legdicsőbben, ha ország-világ hirét ambiczionálja magának s mindenha ez után sóvárog; hanem, ha azt a kisebb kört, melybe elhivatott, pontosan és lelkii sméretesen betölti. Manapság ott vagyunk, hogy a ki mindenben és minden téren kitűnő, az egyben sem tökéletes. Az a lelkész nagy, ki gyülekezetét nagygyá tette, avagy nagynak megtartotta. bognár Enclre. Komoly „Mementó" a Budapesten, fel« állítandó lelenczház ügyében, Alig szenved kétséget, hogy a magyarországi protestantismuson ejtett számos sérelemnek orvoslás nélkül maradása s általában a régi fenkölt s büszke protestáns önérzetnek, és az egyházi élet meleg lüktetésének hanyatlása, igen nagy részben az úgynevezett „intelligens" néposztályban mind inkább elterjedő, jelesen pedig a fiatalabb nemzedékben már majdnem általánossá vált lanyha közönyben, hogy ne mondjam, tompa érzéketlenségben találja alapját s magyarázatát. Néha néha szóval, vagy tán írásban panaszkodunk ugyan a kormánynak némely, reánk nézve hátrányos intézkedései, különösen pedig a kath. egyháznak, s leginkább a papságnak jogtámadásai ellen; ám de ezekkel komolyan s erélyes kitartással s i k r a szállani, ily merénylettől már nagy bölcsen tartózkodunk; ez megzavarná kényelmünket, ez