Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az állami dotáczió fölemelése (Bognár Endre)

Negyedik évfolyam. szam. Pozsony, 1886. évi február 20. EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . o „ — , negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára : 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERBNCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Az állami dotáczió fölemelése. (Bognár Endre.) — Evang. egyházpolitika alapvonalai. (Gaál Mihály). II. — Dispensationalia. (Jeszenszky.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Az állami dotáczió fölemelése, Bánó József, ki minden izében a megtestesült „svavitás in modo", ezelőtt két évvel az állami dotáczió fölemelésének kérelmezését indítványozta az egyetemes gyűlésen. Motívuma' a lehető legszebb volt. Igazságot mondott ki, mivel legkönynyebben lehet sérteni. De ezen ő igazság kimondása oly szépen volt tartva, hogy semmi irányban nem sérthetett. Az egyetem Szontágh Pál és Péchy Tamás ajánlatára az indítványt motívumaival egyben egyhangúlag elfogadta. — Föl is ment a folyamodvány a magas kormányhoz, úgy szinte az országgyűléshez. Azonban a mult évi költségvetési vita alkalmával úgy látszik egészen feledésbe ment a lutheránusok kérelmezése; mert sem az előadó, sem a többi fölszólaló képviselők e tárgyat nem érintették. — l'gy hogy a mult évi egyetemes gyiilés jónak látta ez ügyben újból fölírni. A kormány egyik tagja, maga a kultuszminiszter nemsokára felelt is e tárgyban az egyet, felügyelőnek (lásd „Ev. Egyh. és Isk."). — A felelet lényege : Non possumus. — Az ország jelen pénzügyi helyzete nem engedi. — Azonban, mint mondám, maga az országgyűlés is informálva levén ez ügyben, febr. 13-án a kultuszbudget tárgyalásának folyamán a lutheránusok kérelmezése itt is szóba hozatott. — Sok szép beszédet mondottak képviselőink, így teszem a híres Szontágh, Zsilinszky, Pulszky A., maga Tisza Kálmán is. De a vége mégis az lett, hogy a dotáczió ez időre marad akkora, mint volt, 36,000 frt, melyből az erdélyi szászok elvisznek 16,000 frtot s marad a többi négy lutherán. kerületnek 20,000 frt. De hát csak ugyanez az eredmény? Egyáltalán kárba veszett a luth, egyház fáradozása? Más eredménye nem lett a luth, képviselők ügyes fölszólalásainak? — melyek közül Szontágh indítványa politikus, Zsilinszkyé egyenesen követelő. A dolog nem így áll. A kormány feje, Tisza Kálmán nyilatkozatában világosan benne van „a segély aránytalanságait a kormány igyekezni fog megszüntetni" az a határozott igéret, miszerint az állami dotáczió részünkre föl fog emeltetni. — Mert a miniszter beszéde összefüggéséből azt senki nem fogja kiolvashatni, hogy fölszólaló az erdélyi szászok dotacziójának leszállítására gondolt. — Már pedig, ha még is az aránytalanságot el akarja enyésztetni, az csak ugy sikerül Tiszának is, ha a szászok javára eső 16,000 frtos összeg nagyságára a mienket is fölemeli. — Tertium non datur. — Es ez nekünk elégtétel. Mert maga Bánó sem azért emlegette a szászok 16,000 forintját, mintha azoknak azt palam et publice fölpanaszolná, hanem pusztán méltányossági okokból, hogy mi is legalább annyit kapjunk. Most már tehát az igéret legalább meg van. És az aránytalanság ha még is tovább húzódik, az egyetemnek újra oda kell térnie, hogy ez aránytalanság elenyésztését évről évre sürgesse. Mert ez úton többet nyerünk, mintha azaz eshetőség következnék be, mit úgy Szontágh, mint Zsilinszky indítványa contemplál, hogy az összeg 36,000 forintban az egyetemes felügyelőnek adassék ki arányos kiosztás végett akár van unió, akár nincs. Hiszen ez annyi volna, mint újabb kesztyűdobás a szászoknak, mert a rosz akarat azt olvashatná ki belőle : „Lám ti magyarajkú superintendencziák azért hivtok, hogy magatokat gazdagítsátok, minket pedig megrövidítsetek. " — Pedig az ilyen dolognak még látszatát is kerülni kell. Mert a ki az uniót őszintén keresi és kívánja az erdélyi szászokkal, annak nincs, nem lehet egyéb gondolatában, minthogy : „illő dolog, hogy ugyanazon egy ország egy vallást követő hívei legyenek valahára ne csak hitben, hanem szeretetben is egyek." Bognár Endre.