Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Evang. egyházpolitika alapvonalai (Gaál Mihály) I.
50 csemetéket, midőn pusztán az értelmi rész gondozásával (már a ki azt is gondozza) igyekszik a vallásos nevelést pótolni; és ha gépszerű módszerével valamelyes világi ismeretet növendékei fejébe belegyömiszölt, a modern fölvilágosultság előharczosaként szeretné magát tekintetni. Bizony az igazi tanító az, csakhogy olyan nem sok van! A jelenkori ferde irányú nevelés gyászos következményeit tanúsítja a bölcselkedő, félszeg észjárású, ostobaságukban okosságukat hánytorgató s jellemtelen emberek nagy serege, kikkel úton útfélen találkozunk. Hát megisszák a levét az illető nevelők, s velük együtt mi lelkészek ezen elhibázott munkálkodásnak az Űr szőllőjében. A csekély fizetést is oly hanyagul, oly minőségű terményekben szolgáltatják be sok helyen, a fölvilágosult. egyházzal és iskolával nem törődő hívek, hogy aligha jó kedvvel nézi, a kit vele boldogítanak, de a kinek — ő szerintük — az is jó. És az ily szellemű, demoralizált, sok helyen meg agyon is exequált, néptől várjunk mi fizetésjavítást, mikor a meglevőt is sokalja s irigyli?! Kosszul számit, a ki nem számit annak a szellemi tőkének állásával, mely protestáns egyházunknak egyedül hajtott gazdag kamatokat, értem az erőteljes protestáns tudatot, s az evangeliomi hitbuzgóságot. Szóljak e előkelőbb állású világi liitsorsosainkról? Tisztelet a kivételeknek, a legtöbben vajmi keveset törődnek vallásukkal s egyházukkal, legföljebb, lia politikai érdek függ velük össze. Példájuk a népet is közönyössé teszi. Sok nagyon sok van a mi fáj. Senkit a látszat meg ne csaljon. Komoly vizsgálódás után kiki meggyőződhetik, hogy a mondottakban túlzás nincs. Azokra a nagy hangon kürtölt jubilálásokra (ma napság csak ezekben nyilatkozik az az erőtelen vallásos tudat, a mi még létezik) ne építsünk oly sokat. Mai nap jubilálni divat. Az Idvezítő akkor sírt Jerusalem népe fölött, mikor az ünnepelni készült. Nincs e a mi vallási és protestáns jellegűnek lenni akaró ünnepélyeinkben jó rész önistenités; nem magunknak tömjénezünk-e, midőn az Űr nevét emlegetjük? Egyházi életünk nyavalygó. In capite et membris reformátióra van szükségünk. Mindenek előtt in capite. Ezen reform valósítására törekedjék a Luther-társaság. Támassza föl s nevelje Luther hatalmas szellemét mindenek előtt azokban, kiknek föladata, épen a szellemet a nép között terjeszteni. Hitbuzgó, magas hivatását fölfogó, s annak betöltésére alkalmas lelkészi karra van szükségünk, egyedül ettől, s az ezt támogatá lelkes, magasabb állású világi elemtől várhatjuk csak egyházi viszonyaink kedvező fordulatát. Teremtse meg az együvé tartozás tudatát, a jó közszellemet a lelkészi karban. Ivisérje figyelemmel egyesek működését, s a mit üdvöset tapasztal náluk hozza nyilvánosságra a közjó érdekében. Karolja föl a törekvést, pártolja a tehetséget, s fektessen nagy súlyt a világi elem megnyerésére, melynek magatartása sok ügyben jobban hat "a népre, mint a lelkész minden buzdítása. Kisérje figyelemmel a Luther - társaság evang. népünk életét, hívja föl a figyelmet a fenyegető veszélyekre, szolgáljon tanáccsal s tettel a hol arra szükség van ; szóval legyen az egész egyháztestnek szeme, gondolkodó feje, s éber lelkiismerete. Ezekben adtam elő, — csak úgy nagyjában — szemlélődéseim eredményét, s tapasztalataimat, melyeket rövid három év alatt a lelkészi pályán szereztem. Ügy hiszem, sokan látták már azt a sötét képet, melyet egyházi életünk a komoly vizsgáló előtt föltüntet. Én sem tudtam elhallgatni, a mi fáj. De bár aggasztó tünetek észlelhetők egyházi életünkben, bizom az életerők képességében, s az újjászületés közel bekövetkezésében. Érezzük a betegséget, érezzük, hogy orvoslásra van szükségünk. Ez az első lépés az újjászületés útján. Torda Lajos Evang, egyházpolitika alapvonalai, i. (Egyházpolitika általában.) Midőn az evang. egyházpolitika alapvonalait akarjuk meghatározni, mindenek előtt azon téves felfogást kell helyreigazítanunk, mely a politikáról, ezen „pogány fogalomról" széltében nyilvánúl. Némelyek szerint ugyanis a „politika" valami borzasztó dolog, igazi Pandora szelenczéje, melyben furfang, csalás, gyanúsítás, üldözés, átok, egy szóval minden foglaltatik, a mi az emberiségre vészthozó s az Isten országának terjedését gátolja. Ismeretes ugyan, hogy ezen felfogás igen közel áll az alsó néposztály felfogásához, mely minél kevésbbé ért valamit, azt annál rettenetesebbnek gondolja : ámde tapasztalati tény, hogy néha tanult tollforgató ember is nyilvánít ilyen felfogást, a kinek pedig az ő keserves görög tudományát legalább ilyen görög fogalmak tisztázásában kellene hasznosítania. Lássuk tehát, mi a politikának eredeti értelme. A politika alapjában a Tiólig (vár, város, állam) szóban gyökerezik, s nohreía államügyek vitelét, állami kormányzatot, sőt alkotmányt is jelent; végre a „rá Ttokirixa TiyarTttv" annyi, mint közügyekben fáradozni, és ^no'uxiy.űjg r/eir u hazafias gondolkodásúnak lenni. Eredetileg tehát politikus és hazafias egy jelentésű vala, s a szó eredeti értelmének elferdítése csak a visszaélés folyománya. Mindamellett senkinek sem jut eszébe az országgyűlési képviselőket és államférfiakat, kik ex professo politikusok, azzal megtisztelni, hogy hivatásuknak veszett hírét költi, s midőn például Trefort programmbeszédében kifejti, hogy politikája e három szóban foglaltatik : „egészség, vagyonosság, miveltség" ezt nem fogjuk egyjelentésűnek tartani a „mene, teke, faressel." A politika — Kossuth szerint — az exigentiák tudománya ; s állampolitika nem egyéb, mint az állameszmében rejlő czéloknak fölismerése s azoknak
